Hogy mit csináltam ma? Igazán semmit...
Látogatók száma: 51
Úgy van az, hogy sokszor, amikor megkérdezik, hogy mit csináltam ma - mint ma is - akkor azt mondom, hogy semmit. Vagyis semmi különöst. Pihentem. Hideg és esős nap volt.
Aztán ma kijavítottam magamat, mert az ilyen napok, amikor semmit se csinálok, azok is mind úgy indulnak, hogy reggel fél hatkor felébredek, de rájövök, hogy sötét van, és még kicsit visszaalszok. Egy másfél órával később, amikor felpattan a szemem és rájövök, hogy világos van, gyorsan magamra húzok valami ruhát, beengedem a macskákat, megnézem van-e mindene a szobanyulamnak, kinyitom az ajtót, h kiszellőztessek, míg közben kimegyek, hogy kiengedjem a tyúkokat és a kacsákat, aztán adjak nekik enni és szükség esetén friss vizet is. Ma csak a jeget törtem fel az itatójukban. Azután bemegyek a nyulakhoz, ott is feltöltöm az etetőket, az itatókat, kapnak egy kis szénát, simogatást. Utána következnek a disznók. Azoknak is viszek egy vödör takarmányt és vizet. Néha egy kis konyhai maradékot is. Ha már ott vagyok, egy kis száraz almot is szórok be az alvósarkukba, h ne nedvesedjen nagyon át. Ott diskurálva velük felnézek a szőlőbe és meglátom a karvalypárt és elindulok feléjük, hogy lássák, a tyúkjaim nem szabad prédák. Azaz felcsaptam madárijesztőnek. Amúgy se szoktam még ilyenkor fésülködni, szóval megfelelek a követelményeknek. Ma nagyon hideg volt reggel, így a kertbe nem mentem fel, hanem visszamentem a házba. Már negyed kilenc van és most leülhetek meginni a tejeskávémat és olvasgatok kicsit a neten. Ilyenkor jövök én, mert elsők az állatok. Ma aztán tényleg nem csináltam semmit, mert elkezdem ügyeket intézni, mert tájékozódni és kutatni bizonyos témákban, közben anyám jött és ment, a macskák ki és be járkáltak, a postástól vettem át levelet, megettem a tegnapi maradék palacsintát, aztán vártam anyámat vissza, ezért nem aludtam, pedig jólesett volna, közben csetelgettem, és ötszáz telefon, végül kimentem az állatokhoz az esti etetésre, tojásokat összeszedni és bezárni őket. Hozni egy kis krumplit Timinek és almát mamának, és akkor jött vissza anyám, akivel estig beszélgettünk. Utána meg idáig a zurammal cseteltem. Most így negyed tizenegy tájban gondolkodom rajta, h mégis kéne valamit enni ma még, mert egyedül valahogy elmaradt az evés. Aztán össze kéne szedni a ruhákat, amiket holnap szintén viszek Timinek és jólesne zuhanyozni is, bár nem is csináltam ma egész nap semmit, csak szeretek zuhanyozni, mert az olyan kellemes dolog. És az ilyen napokon, amikor rákérdeznek, hogy mit csináltam ma, akkor azt mondom, igazán semmit. De tényleg. Legalábbis az alapdolgokon kívül. Sőt! Még volt időm megnézni egy farkasos filmet is, amin kicsit sírtam is, mert azért egy nőnek legyen szíve is. De azért, tényleg nem csináltam ma semmit.
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Csak készülj Virágom!
Tavaszodik már és jönnek a világfelforgatós napok!Már érzem ezeknek a jöttét,bár még én is inkább semmit nem csinálok a megszokottakon túl.
Puszi
Akkor? Felforgatom a világot. :D
Szerencsére még nem kellett térdig érő hóban oda mennem, ahová nem akartam.
Tavaszodik már és jönnek a világfelforgatós napok!Már érzem ezeknek a jöttét,bár még én is inkább semmit nem csinálok a megszokottakon túl.
Puszi
Legyen sok ilyen lustálkodód napod!
No, akkor mégis mit csinálsz, ha igazán csinálsz is valamit Virág? Ez is valami? :-)
Mikor mentél pl. térdig érő hóban hegyen-völgyön keresztül kasul, hogy oda juss, ahová nem is akartál menni, nem erre vágytál?... már a menetelésben egyszer-többször kimerültél, hogy a végén már alig tudtad emelgetni a lábaid és ha nem tapostak volna neked csapást, tán oda is fagytál volna az útra... de szerencsére nem így esett... Különben hogyan olvastam volna ezt a remek kis élménybeszámolódat.
:-)
Szerencsére még nem kellett térdig érő hóban oda mennem, ahová nem akartam.
Mikor mentél pl. térdig érő hóban hegyen-völgyön keresztül kasul, hogy oda juss, ahová nem is akartál menni, nem erre vágytál?... már a menetelésben egyszer-többször kimerültél, hogy a végén már alig tudtad emelgetni a lábaid és ha nem tapostak volna neked csapást, tán oda is fagytál volna az útra... de szerencsére nem így esett... Különben hogyan olvastam volna ezt a remek kis élménybeszámolódat.
:-)
Szédületes, Virág, még olvasni is.