Emlékeztető
Látogatók száma: 74
Tudni akarod, miért mondom azt, hogy soha nem voltál egyedül? – kérdezem a lányom. Akkor most elmondom.
Kitti csak néz és hallgat. Nincs alkalma beleszólni, mert úgysem hagynám.
*
Kezdjük ott, hogy apád és az én jóvoltomból jöttél a világra.
Akkor sem voltál egyedül, amikor elváltak az útjaim apádtól.
Ott voltam veled én.
Aztán ott volt az óvoda, az iskola, az osztálytársaid.
Ahogy nyiladozott a szemed és más is észrevette, hogy a gyerekből lassan nővé cseperedsz, akkor jöttek az udvarlóid, szépen sorban és maradtak, addig, amíg.
Ott volt pl. az első udvarlód, a W. Jani, akivel még strandra is elmentél, aztán az anyja túl fiatalnak talált még, szerintem a kerti munkára, és elmarta mellőled a fiát, amúgy sem lettél volna alkalmas még rá tizenhat évesen. Azután ő megnősült és egymás után két gyereket csinált a feleségének. Gyereket a hülye is tud csinálni.
Aztán az a nagy orrú fiú, akivel együtt szilvesztereztél, az András. Nem lett belőle több, csak kikapcsolt.
Ott volt a D. Sanyi, akit a barátnőd csábított el mellőled. Végignézted, ahogy tánc közben smárolnak, az ő szórakoztatásukra, a te bosszantásodra. Hamar vége lett, pedig még hittanra is jártatok a templomba és közös fotót készíttettetek magatokról. Szépek voltatok együtt. Nem jött össze, pedig még a kertbe is kivitted, igaz egy falat kaja és víz nélkül, a szomszédok nagy örömére. El is tűnt a szobám faláról az a női fejet ábrázoló kép és soha nem kaptad vissza az orgonádat se. Azóta sem láttad azt a srácot, én viszont igen, miközben egy vén csaj ölelgette, aki az anyja lehetett volna, de én tudtam, nem az.
Vagy a Szikra nyomdás fiatalember, aki a motorján elvitt Deindolba, és vissza már nem akaródzott hoznia, ezért ott töltötted nála az éjszakát és én halálra izgultam magam miattad, mert azt sem tudtam merre keresselek, kapott is egy hatalmas fülest a fiatalember, amikor végre hazahozott.
Na és a B. Attila? aki az állomáson apacsólt le, amikor mi felszálltunk a vonatra, te akkor elkísértél bennünket az állomásra, nem akartál velünk jönni, hiába hívtunk, és hagytad, hogy az a fiú elcsábítson. Megunta az albérletet – mondta a húgomnak, ahová felvitted. Amikor hazajöttem, - tudod disznóvágáson voltunk - nem tudtam bejönni a lakásba, mert itt volt az a fiú, és azt mondta, majd megvárom, amíg felöltözik. Én közben ott rágtam a kefét és azt hittem rátok töröm az ajtót, mert nem láttam a pipától. Aztán alig ismertem rád, annyira megváltoztál abban a két napban. Ezután döntöttem úgy, hogy ilyen helyzet elé többet nem állíthatsz, hogy azt sem tudom kicsoda az az ember, akivel éppen töltöd az időd, még képes felcsinálni valaki és itt maradok veled és a gyerekeddel egymagam. Megértetted, hogy ezt meg kellett akadályoznom, mert nem volt más lehetőség a védekezésre.
Egy évig járt ide az a H. Zsolt, és innen ejtette útba az ital barátait és amikor megelégeltem ezt és láttam, neked sem tetszik már ez a helyzet, kipateroltam innen őt is. Másutt bonyolítsa le az üzleteit.
Aztán az a cigány Peti gyerek, aki megpróbált téged is kihasználni az Erika mellett, de én résen voltam és nem engedtem, hogy nagyon rád szálljon és amikor kiismertem valójában kicsoda is ez az ember, szó szerint kidobtam innen. Akkor már én sem voltam egyedül, itt volt Józsi és segített.
Egyetlen egyszer voltál diszkóba, oda is csak odafelé, vissza már nem azokkal jöttél, akik elcsaltak, hanem a barátnőd anyjával, útba ejtve egy lakást, ahová felmentetek, és az italozó házaspár ott csinálta a cirkuszt a szemed láttára, a nő leöntött likőrrel, és csak azért nem volt nagyobb balhé, mert a férje pofán vágta. Gyalog jöttetek haza az éjszakában.
Folytassam?
A munkahelyeid történéseivel, a kudarcokkal?...
Úgyhogy nincs mit sajnálnod azon, hogy egyedül vagy.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Nurse
Kicsit keménynek érzem. Lehet, hogy tévedek, de én mindig azt vallottam, hagyni kell a dolgokat, follyanak belátásuk szerint. Az anya dolga nem az, hogy a gyereke helyett cselekedjen, Mindenkinek el KELL követnie a saját hibáit, hogy tanulhasson belőle. Ha mindig ott van valaki, aki megoldja a dolgokat helyette, akkor soha a büdös életben nem tanulja meg, hogy mi a dolga.
Mindent tanulni kell. Még azt is, hogyan dobjunk ki valakit, aki már terhes nekünk.
Üdv: Nurse
Üdvözlettel:
István
Válasz erre:
Így sokkal jobb, már csak az utolsó bekezdés lóg ki a sorból, ott is feleslegesek.
Köszi, hogy megcsináltad rendesen!
Úgy értem, hogy érzelmileg és mindenhogyan felnőtt?
Ha még találsz benne valami hibát, nem zavar, ha szólsz.
Kössz,
Éva
Válasz erre: zsoltne.eva
Mondom. Nem tudom. Mert valóban csak én beszéltem, egy slukkra.
Azóta javítottam és bekezdésekre bontottam.
Hát persze, hogy felnőtt, velem együtt. Nem állt meg nála sem az idő.
Milyen jó, hogy engem is önállóságra neveltek így könnyebben vehettem az akadályokat és a saját káromon megtanulhattam, hogyan kell megszabadulni attól, ami rossz.
Az élet nem habos torta.
A csóró nálam is stimmel. Ketten vagyunk hozzá. :-)
Köszi, hogy megcsináltad rendesen!
Úgy értem, hogy érzelmileg és mindenhogyan felnőtt?
Válasz erre:
Mondd, miért írtad párbeszéd látszatára az egészet, amikor egy monológ? Szerintem a kötőlejek teljesen feleslegesek, sima bekezdésekre elég lenne osztani.
Amúgy azóta felnőtt a lányod? Úgy értem, hogy önálló lett?
Minket önállóságra neveltek, hamar megtanultam a saját káromon, hogy melyik típusú férfiakat kerüljem el messziről.
Az egyiket pl. azért, mert kezdődő alkesz volt. Persze ezt csak én láttam, nem mondtam el senkinek a családban, hogy mennyire taszítanak az ivási szokásai. Aztán mindenki sopánkodott, hogy a gazdag fiút dobtam.
Na ja... épp meséltem a barátnőmnek, hogy láttam a Mc. D. előtt egy Mercédesszel...
De legalább boldog csóró vagyok. :)
Azóta javítottam és bekezdésekre bontottam.
Hát persze, hogy felnőtt, velem együtt. Nem állt meg nála sem az idő.
Milyen jó, hogy engem is önállóságra neveltek így könnyebben vehettem az akadályokat és a saját káromon megtanulhattam, hogyan kell megszabadulni attól, ami rossz.
Az élet nem habos torta.
A csóró nálam is stimmel. Ketten vagyunk hozzá. :-)
Amúgy azóta felnőtt a lányod? Úgy értem, hogy önálló lett?
Minket önállóságra neveltek, hamar megtanultam a saját káromon, hogy melyik típusú férfiakat kerüljem el messziről.
Az egyiket pl. azért, mert kezdődő alkesz volt. Persze ezt csak én láttam, nem mondtam el senkinek a családban, hogy mennyire taszítanak az ivási szokásai. Aztán mindenki sopánkodott, hogy a gazdag fiút dobtam.
Na ja... épp meséltem a barátnőmnek, hogy láttam a Mc. D. előtt egy Mercédesszel...
De legalább boldog csóró vagyok. :)
Adok egy 5*-ot, bár csak 5 alá, kicsit még fésülgetném a helyedben:-) és akkor 6* lehetne!
Üdv,
Pinokkió
Válasz erre: zsoltne.eva
Gyönyörű szép, hosszú és minden szavában igazságot tartalmazó mondatot írtál, sajnos azonban a hibákat, melyeket akkor elkövettünk, már nem hozhatjuk helyre. Egyetlen dolog vigasztal csupán, hogy meg tudtam őt óvni azoktól az emberektől, akik feléje ártó szándékkal közeledtek. Lehet, hogy hiba volt, mert ma ennek isszuk mindketten a levét. Örökké összezárva.
Köszönöm az őszintét,
Éva
Válasz erre: Divi Éva
Igen meg kell tanulniuk a gyerekeinknek is a döntést meghozni, mert nem leszünk mindig mellettük, és nem is dönthetünk mindig helyettük.
Bele kell ütközniük a nehézségbe és a saját kínjukon kell megtanulni, hogy az élet ad simogatást, de oszt kegyetlen nagy pofonokat, amiket meg kell tanulni állni, vagy ügyesen kitérni előle. Valamint azt is, hogy nem mindenkinek igaz minden szava, s az emberek sokszor mosolyognak akkor, mikor rosszat követnek el ellenünk, vagy rossz szándék is van, nem csak jó, s a rossz sokszor sokkal szebbnek tűnik és könnyebbnek, mint a jó. Üdv Éva.
Köszönöm az őszintét,
Éva
Bele kell ütközniük a nehézségbe és a saját kínjukon kell megtanulni, hogy az élet ad simogatást, de oszt kegyetlen nagy pofonokat, amiket meg kell tanulni állni, vagy ügyesen kitérni előle. Valamint azt is, hogy nem mindenkinek igaz minden szava, s az emberek sokszor mosolyognak akkor, mikor rosszat követnek el ellenünk, vagy rossz szándék is van, nem csak jó, s a rossz sokszor sokkal szebbnek tűnik és könnyebbnek, mint a jó. Üdv Éva.
Válasz erre: Nurse
Kicsit keménynek érzem. Lehet, hogy tévedek, de én mindig azt vallottam, hagyni kell a dolgokat, follyanak belátásuk szerint. Az anya dolga nem az, hogy a gyereke helyett cselekedjen, Mindenkinek el KELL követnie a saját hibáit, hogy tanulhasson belőle. Ha mindig ott van valaki, aki megoldja a dolgokat helyette, akkor soha a büdös életben nem tanulja meg, hogy mi a dolga.
Mindent tanulni kell. Még azt is, hogyan dobjunk ki valakit, aki már terhes nekünk.
Üdv: Nurse
Maga a történet csak az én agyamban raktározódott el, egyébként már valamennyi a múlt. Amiket itt felsoroltam mind igaz.
Kb. 15-20 évvel ez előtt sorozatban értek ezek a dolgok. Felkészületlen voltam, mert hirtelen felnőtt lett a lányom. És akkor szembesültem ezzel, ahogy a cikkben is írom.
Kész tények elé voltam állítva. Akkor esett le, hogy tennem kell valamit. Beszéltem én vele sokat ezekről abban az időben. A baj ott volt, hogy sokat voltam távol... dolgoztam, egyebek.
Könnyen ismerkedett és ezt sokan megpróbálták kihasználni.
Résen kellett lennem. :-)
Pussz,
Éva
Mindent tanulni kell. Még azt is, hogyan dobjunk ki valakit, aki már terhes nekünk.
Üdv: Nurse