újabb események régebbi események további események
18:38
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:45
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
16:06
Új cikk került a "Titkaink egymás között" rovatba
11:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:02
Ilpaki új cikket töltött fel
18:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:26
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:22
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Ilpaki új cikket töltött fel
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

Gondolatok a házasságról 1. rész

2011. szeptember 29. - Látogatók száma: 63

Egyszer már voltam férjnél. Zsenge, tapasztalatlan lányka lévén úgy éreztem helyesen cselekszem, ha hozzámegyek az akkori szerelmemhez.

Az 'akkori' szó nagyon fontos az előző mondatban. Még nem tudtam, hogy sok-sok-sok égbe repítő szerelem megadatik majd az életemben, azt gondoltam annyira erős a kötődés kettőnk között, hogy életünk végéig kitart. Tévedtem.
Válásom óta 16 év telt el, és ahogy mondani szokták: sok víz lefolyt azóta a Dunán, most bizonyos dolgokat másképp látok.
Mint naiv, fiatal lányka azt hittem, hogy beállok abba a sorba, amiben a legtöbb asszony áll: családjáért önmagát feláldozó anya leszek, hisz ez a természet rendje.
A férjem tradicionális családmodellre vágyott. Szerinte az asszony dolga, hogy mosson, főzzön, takarítson, gyereket neveljen, és mindenben rendelje alá magát az ura akaratának.
Na én, nem ez a típus vagyok. Mikor derült ki mindez? Jóval az esküvő után...
Házasságunk elején, amikor még csak kettecskén voltunk minden rendben ment. Volt mellettem egy erős férfi, aki mellett biztonságban éreztem magam, felnéztem rá, mellesleg arról is papírunk volt, hogy legálisan összebújjunk. :)
A gondok a gyerekek születését követően kezdődtek. Amellett, hogy a gyerekeket neveltem, elvárta, hogy őt is ugyanúgy kiszolgáljam, mint azelőtt.
Ő sok mindent megtehetett, én viszont nem! Amikor néhanapján elmentem kozmetikushoz például egy 'full szervízre', (ami több óráig tart) nem hitte el, hogy ott voltam, féltékenykedett, felelősségre vont. Ő hetente kétszer focizott a haverjaival, amit nekem el kellett fogadnom. A barátaimmal teljes mértékben megszakítottam a kapcsolatot, csak a családomnak éltem.
A hetedik házassági évforduló meghozta a negatív változást. Akkor már úgy éreztem, hogy megfulladok, nem kapok levegőt, rossz helyen vagyok, nem a saját életemet élem. Szabadságra, szárnyalásra vágytam, ki akartam törni. Meg akartam szabadulni a súlyos, rám nehezedő béklyóktól. Ellent mondtam a férjemnek, a saját fejem után mentem. Közöltem vele, hogy nem vagyok a tulajdona, vegye tudomásul, hogy nem fogok tovább 'engedelmeskedni' neki.
Belátom, mind a ketten hibáztunk. Én azért, mert nem ismertem magam elég jól, azt hittem a család kedvéért képes leszek áldozatokat hozni, ő pedig azért, mert nem engedett az elképzeléseiből.
Egy idő után már nem egy úton haladtunk, letértem az általa kijelölt ösvényről. Abban viszont nem volt partner, hogy új alapokra helyezzük a kapcsolatunkat, nem tudtam meggyőzni.
A sok meddő vita nem vezetett sehova, elváltunk.

A cikket írta: Lizelotte

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. szeptember 29. 20:07
Szia Lizelotte!

Ismerős szitu. Egy előnye van, ill. kettő. 1, megtanultad milyen vagy és mit nem akarsz 2, a gyermek .
Elkövetünk hibákat, de végig kell járni az utunkat. Bár ma már talán sikk válni, de szerintem a kommunikáció hiánya, valamint a nulla kompromisszum készség lehet az alap probléma. Tapasztalatom szerint.
Tisztelnünk kell a másik egyéniségét, anélkül nem megy. Semmi.

Viszont az élet igen.

Üdv
Ailet
2011. szeptember 29. 20:02
Valahol, nagyon jól fogalmaztad meg, Én több mint 30éve élek házasságban, de ha olyan béklyóim lettek volna mint neked azt hiszem hét évet sem várrtam volna. :P maresz
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: