Gondolatok a házasságról 2. rész

Látogatók száma: 72

Válásom után, felvértezve a tapasztalatokkal új életet kezdtem. Rájöttem, hogy pasi nélkül is teljes, egész és tökéletes vagyok.

Boldoggá tett a munkám, a gyerekeim, a sport, az utazás, a barátaim. A férjhez menés nem lett célja az életemnek, a férfiakra úgy tekintettem, mint plusz örömforrásokra.

A házasság már egyáltalán nem fontos számomra. Félek, hogy elrontaná a tökéletesen működő kapcsolatomat. A jelenlegi párommal szinte minden nap meg kell harcolnunk egymásért, mert bármikor következmények nélkül kisétálhatunk egymás életéből.
Itt kell megemlítenem, hogy ezzel manapság sokan így vannak. Megjelent ugyanis egy új kapcsolattípus, neve: mingli. A szó a single és a mixed szavakból tevődik össze, ami arra utal, hogy a párkapcsolat és az egyedülállóság keveredik egymással. Fontos a párkapcsolat, de ugyanolyan fontos a függetlenség is.

Visszatérve a házasságra:

A jó házasság alappillérei közé sorolnám a szeretetet, szerelmet, az egymás iránti tiszteletet, és a harmonikus szexuális életet. Ezen kívül fontos a közös érdeklődési kör, hellyel-közzel azonos hobbi, egyező világnézet. És végül úgy vélem, hogy akkor működik jól egy házasság, ha nagyjából megegyezik a családi, szülői háttér. Nem hiszek abban, hogy az ellentétek vonzzák egymást, és abban sem, hogy kiegyensúlyozott élete lesz annak a párnak, amelynek a nő tagja egy falusi mezőgazdász lánya, a fiú pedig egy fővárosi magánkórházban praktizáló orvos gyereke.

Milyen problémák adódhatnak még?

Egyesek azt hiszik, hogy a papír feljogosítja őket bizonyos dolgokra, például a társuk irányítására, megváltoztatására.
De az is előfordul, hogy az évek múlásával egymástól függetlenül változik a férfi és a nő. Ilyenkor a változást külső tényezők váltják ki: új munkahely, új kollégák, barátok. A megváltozott közeg nagy hatással van rájuk, ezért otthon is másképpen viselkednek.
Szellemi síkon is adódhatnak különbségek: míg egyikük tanul, képzi magát, a másik megreked egy szinten. A tanult fél úgy érzi, hogy ’túlnőtt’ a párján, már nincsenek egy szinten.

Szóval a házasság kemény dió, mégis jó dolog. A család egy mini társadalom, ami összefogja a generációkat. És ha megkérdezzük az utca emberét, kire számíthat leginkább, ha bajban van, a legtöbben azt fogják válaszolni, hogy a családtagokra!
Többek között ezért is fontos, hogy ne haljon ki a házasság intézménye.

A cikket írta: Lizelotte

előző cikk következő cikk

2 szavazat