Lelkizzünk egy kicsit!?
Látogatók száma: 88
Nem is olyan régen történt. Társat kerestem... Kerestem, kutattam... amikor rám kattant egy nálam sokkalta fiatalabb férfi. Sebaj - gondoltam, beszélgetni azért csak szabad?
Elég határozott, de inkább kitárulkozó volt ahhoz képest, hogy nem is élt egyedül. Volt egy párja, akivel úgy látszott nem klappol minden. Ráértem vele csevegni, és csak úgy jöttek belőlem a szavak. Mivel idősebb voltam nála, azt hittem tapasztaltabb is. Azóta már persze másként gondolok sok mindent, de akkor a részére adtam kéretlen tanácsokat, miután panaszkodni kezdett. Megértettem a gondjait, bajait... Magam is keresztül mentem ezen jó párszor. Ezért a következőket mondtam neki:
- Karnyújtásnyira van tőled a párod.
- Mi a baj?
- Kevés a szex?
- Miért nem beszéled meg vele?
- Hátha eszébe sem jut, hogy neked ilyen gondjaid vannak?
- Lehet, hogy neki is.
- Vagy csak a szükség tart benneteket össze, meg a közösen eltervezett jövő?
- Sokat ér, ha mindketten élvezitek ennek az előnyét.
- Egy jó kapcsolat ott kezdődik, hogy közösen meg tudjátok beszélni a gondjaitokat.
- Ha nem mutat erre hajlandóságot, ott bizony baj van!
Ekkor egy kis szünet következett be a párbeszédünkben, mert nekem lett csömöröm, hogy másoknak osztogatok tanácsot, holott nekem lenne rá szükségem. Mert hiába az ész osztogatása, ha magad sem boldogulsz a hallottakkal a gyakorlatban? De nem adtam fel. Nyílt volt, őszinte, ebben a helyzetében kihasználható, sebezhető. De én nem éltem ezzel vissza, mert nem ilyen vagyok. Ezért a következőket mondtam neki:
- Én is voltam párban. Összesen annyit, ahány éves te vagy.
- És még ma sem adtam fel, hogy megtaláljam az igazi társamat.
- Valamiért nem működött egy bizonyos idő eltelte után a kapcsolatunk, nekünk se.
- Sok mindennel nem voltam én sem tisztában fiatalabb koromban, ma már viszont tudom hol rontottuk el régen.
- Ma - talán kicsit későn - azért keressük a párunkat még mindig, mert valami hiányzik.
- Az ember társas lény.
- Talán a legfontosabb a jó szexuális élet.
- Az ágyban sok minden el tud dőlni. Ha jó, még a közérzetünk is más. Egy bizonyosság, hogy szüksége van rám a páromnak, a társamnak és fordítva. Ha ez nincs meg, minden egyéb látszat, és már az is lehet, csak a szükség tartja össze a párokat.
- Édes kevés!
Jómagam kijelentkeztem ez után erről a társkeresőről, de fél év elmúltával ismét - mert a helyzet úgy hozta - visszatértem. Nagy örömömre, vagy bánatomra, ezt a fiatalembert még mindig ott találtam, ezen a portálon. Egy kissé elgondolkodtam. Mi történhetett vele? Vagy ő is csak egy útját kereső, kutató, emberekkel ismerkedni, beszélgetni vágyó valaki?
Te mit mondtál volna neki ezek után? Vagy szépen elköszönsz és kívánsz neki minden jót!?
Ismeretlenek vagyunk, idegenek, és mégis sokkal többet megtudunk egymásról, mint a saját párunk?
- Hogy van ez?
- Mi lehet ennek az oka?
- Te tudod, vagy sejted, vagy egyszerűen nem érdekel. Oldja meg ki-ki a saját életén keresztül. Járja végig azt az utat, mint te magad...
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Éva!
Talán könnyebb másoknak tanácsot adni, és nehezebb elfogadni mások tanácsát.Ezt tapasztalatból tudom.
joboszi
Köszönöm, hogy itt jártál. Egészen biztos, hogy úgy van, ahogy mondod. Nem könnyű egy régen rögzült dolgon, szokáson változtatni, mások tanácsát elfogadni, de azért nem hagy hidegen egy kívülálló véleménye sem.
De ebben az írásban, amit párbeszéltünk, vagyis amit mondtam neki, nem olyan földtől elrugaszkodott dolog... Ezt tapasztalatból tudom, mert hasonló gondokkal magam is szembetalálkoztam, mint ahogy ez a fiatal pár is.
Puszi,
Éva
Talán könnyebb másoknak tanácsot adni, és nehezebb elfogadni mások tanácsát.Ezt tapasztalatból tudom.
joboszi
Kedves Éva!
Azt gondolom, hogy a tanácsra is érvényes az a mondás, hogy: jobb adni, mint kapni. :)
Pussz,
Tündér
Jól gondolod, mert, ha már mi is tanácsra szorulunk ennyi idős fejjel, és ennyi tapasztalattal, a magam nevében beszélek persze, mitől lenne az jó? De ha túl sokat mondják, és többen, azért csak eljut, még a hitetlenek tudatáig is, hogy lehet benne valami! :-)
Csak tudod az a baj az ilyen tanácsokkal, hogy még a végén kíváncsivá teszem, mit tudhat ez a nő?... és mint lenni szokott, a gyakorlatot se bánná? :-)
Puszi,
Éva
Azt gondolom, hogy a tanácsra is érvényes az a mondás, hogy: jobb adni, mint kapni. :)
Pussz,
Tündér
Az is lehet, amit nem osztunk meg közvetlen hozzátartozónkkal, mert ilyen-olyan szégyenérzet megakadályoz ebben, vagy félünk, mint mondod, éppen egy idegen az, aki előtt viszont a legrejtettebb dolgainkat is képesek vagyunk felfedni.
Tanácsot pedig másnak könnyebb adni, mint másoktól elfogadni.
Egy a lényeg néma gyereknek az anyja sem érti a szavát! Ez örök igazság... :-)
Pussz,
Éva
Nehéz bárkinek tanácsot adni. Pláne egy ismeretlennek. Sajnos, sértődékenyek vagyunk, szinte valamennyien, mert dédelgetjük a valós és vélt sérelmeinket, ahelyett, hogy tisztáznánk magunkkal és a másik emberrel, mielőtt magányos farkasokká válnánk.
Magam sem tudom, mitől félünk, a másiktól vagy magunktól?
Pussz: Yolla