Mingliségem
Látogatók száma: 78
Minél jobban ízlelgetem ezt a szót annál jobban tetszik. "Milyen mingliségem azt tudom már, és azt is, hogy minglig szép az élet, minglizzünk most és holnap is, a minglik minglig boldogok, mert minglig élvezik a mingli létet..."
Na akkor most komolyan!
Azoknak való a mingli lét, akik már voltak házasok és több csalódáson is túl vannak. Nem akarják a házassággal járó "béklyót", de ragaszkodnak egy komoly partner meglétéhez. Sokaknak előző házasságukból van gyerekük ezért már nem akarnak közös gyereket. (Persze ez nincs kőbe vésve, de ha már gyereket is vállalnak nem lesznek minglik, összeházasodnak vagy költöznek és követik a hagyományos családmodellt.) A minglik körülbelül a húszas éveik vége felé járnak és ötven évesnél nem idősebbek. Ötven éves kor fölött már igénylik a "szoros" együttlétet, vagyis öregkorukra ismét együtt akarnak élni a szeretett partnerrel, de addig szeretnék kihasználni a szabadság és függetlenség nyújtotta lehetőségeket.
Az a nő vagy férfi, aki válását követően padlóra kerül, majd nagy nehézségek árán egzisztenciálisan helyrejön és kialakít magának egy stabil életet, nem szívesen osztozik újra a vagyonán, mert az előző rossz tapasztalat visszatartja. Ezenkívül attól sem kell tartaniuk, hogy egy "idegen" szól bele a gyereknevelésbe.
Aki mingli, az minden találkozót úgy él meg, mintha randevúzna, a szívét és a lelkét ekkor ünneplőbe öltözteti. Nem kell hétköznapi problémán agyalniuk, például azon, hogy ki takarítson, ki vásároljon be, mert azt külön-külön elintézik a saját háztartásuk számára.
Személy szerint én rájöttem, hogy a házasságot nem nekem találták ki. Elképzelhető, hogy a papír miatt elsárkányosodom, a férjem pedig birtokolni akar majd (mint anno, előző "életemben".) Kell egy férfi, hiszen a testnek és a léleknek is szeretetre, törődésre van szüksége, de néha nagyon jó egyedül lenni. Nem bírnám elviselni ha belelátna valaki a pénztárcámba, és az unalmas hétköznapok miatt az elszürkülés veszélye is fenyegetné a kapcsolatunkat.
Néhanapján elvonulok a kis kuckómba, olvasgatok, tévézek vagy szörfözök a Neten. Máskor összefutok a barátnőimmel és semmiségekről, vagy az élet nagy dogairól csevegünk. Este elterülök a franciaágyon és élvezem, hogy bármelyik pontján fekhetek. Aztán néhány nap múlva alig várom, hogy újra lássam a kedvesemet!
A minglik nem csalják meg egymást, mert mire erre a szintre eljutnak bölcsek, olyan partnert választanak, aki minden szempontból boldoggá teszi őket, és a korábbi - sokszor negatív - élményeikből táplálkozva építik fel az új kapcsolatot.
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Talán félelemből ,talán valami más miatt de egyre több ilyen "kapcsolattal" találkozom én magam is.
Meg azt hiszem a leírtak alapján benne is vagyok épp egy ilyen mingli kapcsolatban .)
Érdekes helyzet az biztos :) :)
Ugye Tündér? Kedvet kaptál hozzá? :)
Pussz,
L.
Pussz, Tündér
Kedves Liz!
Ez a mingliség nem is tűnik rossznak. Megoldás lehet sok párkapcsolatra.
Pussz, Tündér
Pussz,
L.
Ez a mingliség nem is tűnik rossznak. Megoldás lehet sok párkapcsolatra.
Pussz, Tündér
Szia Pinokkió!
Én a páromat szeretem, egy héten négyszer mellette ébredek, bármikor támaszkodhatok rá....plusz szabad is vagyok. NOS? :)
üdv,
Lizi
Üdv,
P.
Kedves Ailet!
Az a véleményem, hogy a pasi nem szereti igazán a nőt. :( Nem szabad hagyni, hogy az (egyoldalú) erős érzelmek miatt tönkremenjen valaki! A nőnek fel kell vennie a "tisztánlátó" szemüveget és úgy nézni ezt a kapcsolatot, mintha kívülálló lenne. Bármennyire is fájna - a mai eszemmel - én őszintén elbeszélgetnék a fickóval, és lehet, hogy elhagynám. Egy kapcsolat akkor jó, ha jól érzi magát benne mind a két fél! Gyötrődni nem szabad, mert az rombol!
Üzenem a csajnak, hogy fel a fejjel!
Puszi,
Lizi
Ailet felhozott itt egy példát, ami nagyon hasonlít ahhoz, amin én megyek keresztül.
A véleményeddel magam is azonosulni tudok, mert megtapasztaltam.
De én felvettem a "tisztánlátó" szemüvegem és leültem a barátommal egy őszinte "elbeszélgetésre" a minap. Ez a beszélgetés nagyon nyílt, és minden érzelmet nélkülöző volt. De szükséges. Még akkor is, ha a végeredmény részemről nem kellemes. Abban is igazat kell adjak, hogy egy kapcsolat akkor jó, ha mindkét fél jól érzi magát benne.
Sokkal jobb, amióta ezt szemtől-szemben tisztáztuk.
Megértem a kis hölgyet, ezek nem könnyű kérdések.
Puszi,
Éva
Kedves Lizi!
Jó cikk. Bírom, ahogy reklámozod a mingliséget. Jó is lehet az, persze csak annak, aki arra született. Nekem azért fontosabb egy állandó társ, akit szeretek, aki mellett ébredhetek, akire támaszkodhatok, mint a szabadságom.
Üdv,
Pinokkió
Én a páromat szeretem, egy héten négyszer mellette ébredek, bármikor támaszkodhatok rá....plusz szabad is vagyok. NOS? :)
üdv,
Lizi
Tisztelt Lizelotte!
Az Ön erőssége, hogy publicistaként tud saját magáról is írni. Ez jó.
Gratulálok!
Bokor
Jó cikk. Bírom, ahogy reklámozod a mingliséget. Jó is lehet az, persze csak annak, aki arra született. Nekem azért fontosabb egy állandó társ, akit szeretek, aki mellett ébredhetek, akire támaszkodhatok, mint a szabadságom.
Üdv,
Pinokkió
Az Ön erőssége, hogy publicistaként tud saját magáról is írni. Ez jó.
Gratulálok!
Bokor
Kedves Ailet!
Az a véleményem, hogy a pasi nem szereti igazán a nőt. :( Nem szabad hagyni, hogy az (egyoldalú) erős érzelmek miatt tönkremenjen valaki! A nőnek fel kell vennie a "tisztánlátó" szemüveget és úgy nézni ezt a kapcsolatot, mintha kívülálló lenne. Bármennyire is fájna - a mai eszemmel - én őszintén elbeszélgetnék a fickóval, és lehet, hogy elhagynám. Egy kapcsolat akkor jó, ha jól érzi magát benne mind a két fél! Gyötrődni nem szabad, mert az rombol!
Üzenem a csajnak, hogy fel a fejjel!
Puszi,
Lizi
Ennél többet én sem tudtam mondani neki, a helyzet patt. Már mindenen túl van, beszélgetésen stb. de nem akarja elveszíteni, mert ugye élete szerelme... meg a srác sem engedi. Én ugyan nem ismerem a fickót, de ragaszkodik hozzá állítólag. Egyszer csak megoldják valahogy. Azért köszi a segítséget. :)
Pusz: A
Szia Liz!
A kérdésem arra vonatkozott, hogy a te két lehetőségeden túl nincs több? Mert jelen esetben egyik sem járható út. Nincs már türelem ( romjaiban hever lassan a nő lelkileg) meg szakítani sem tud (megtette párszor, aggyal, nem ment). Csapdában érzi magát és ettől még szomorúbb. Se jobbra, se balra...bár ez igazából nem a cikkhez tartozik szorosan, mert ugye ez bármilyen kapcsolatban fennálló probléma lehet, de te olyan okos vagy :))) hátha kitalálsz valami haszhálhatót :))
Az a véleményem, hogy a pasi nem szereti igazán a nőt. :( Nem szabad hagyni, hogy az (egyoldalú) erős érzelmek miatt tönkremenjen valaki! A nőnek fel kell vennie a "tisztánlátó" szemüveget és úgy nézni ezt a kapcsolatot, mintha kívülálló lenne. Bármennyire is fájna - a mai eszemmel - én őszintén elbeszélgetnék a fickóval, és lehet, hogy elhagynám. Egy kapcsolat akkor jó, ha jól érzi magát benne mind a két fél! Gyötrődni nem szabad, mert az rombol!
Üzenem a csajnak, hogy fel a fejjel!
Puszi,
Lizi
Szia Ailet!
Évának leírtam mit gondolok erről, olvasd el léci!
Igazság szerint minden fajta párkapcsolatnál fennállhat ez a probléma amit írtál, nemcsak a mingliknél. Vegyük például a huszonéveseket, akik együtt járnak de még a szüleikkel élnek. Ott is előfordulhat, hogy ez egyik többet akar előbb vagy utóbb, nem?
A kérdésem arra vonatkozott, hogy a te két lehetőségeden túl nincs több? Mert jelen esetben egyik sem járható út. Nincs már türelem ( romjaiban hever lassan a nő lelkileg) meg szakítani sem tud (megtette párszor, aggyal, nem ment). Csapdában érzi magát és ettől még szomorúbb. Se jobbra, se balra...bár ez igazából nem a cikkhez tartozik szorosan, mert ugye ez bármilyen kapcsolatban fennálló probléma lehet, de te olyan okos vagy :))) hátha kitalálsz valami haszhálhatót :))
Szia Liz!
Mint már említettem, nekem tetszik ez a viszonytípus, de épp egy hasonló példa merült fel a környezetemben. A nő többet akar, de a pasi nem. A nő élete párját látja a másikban, a ff nem. Csak ugyanazt mondja, mint az elején, persze a játékszabályhoz tartja magát, tény, de a nőnek ez így nem jó és nem tud szakítani sem, mert nagyon szereti a fickót. Őrülten tipródik a nő, mert többre vágyik és szerintem ez előbb utóbb óhatatlanul bekövetkezik valamelyik félnél, mert érzelmileg arra van beállítva az ember, ( azaz így vésődött belénk a családmodellből adódóan talán) hogy akit szeretünk, azzal szorosan együtt kell lenni. A vágyaknak pedig nagyon nehéz nemet mondani.
Pusz:A
Évának leírtam mit gondolok erről, olvasd el léci!
Igazság szerint minden fajta párkapcsolatnál fennállhat ez a probléma amit írtál, nemcsak a mingliknél. Vegyük például a huszonéveseket, akik együtt járnak de még a szüleikkel élnek. Ott is előfordulhat, hogy ez egyik többet akar előbb vagy utóbb, nem?
Pontosan a kommunikáció az, ami egy távkapcsolatot tönkre tud tenni. A távolság, hogy nem mindig állhatunk rendelkezésre... és akkor ott vannak a miértek.
Az nem jó kommunikáció, amikor a másikat odaszögezem a gép elé, az egyetlen kapcsolat a köztes időben a net. És elkezdenek gyanakodni, vajon hol lehet, ha nem ott ül a gép előtt... oda-vissza.
Látod? Máris rossz irányban indult el valami, pedig eleinte nyilván nem ezt akarták.
Idővel rájön az ember mit is szeret a másikban és azt minél többször. A felmerült akadályok ellen aztán nincs mit tenni... a beletörődés, amit nem nekem találtak ki.
De mint egy társas kapcsolatból (házasság, élettársi...) ebből is nehéz sérülések nélkül kívülre kerülni... Majd az idő megoldja.
A távkapcsolat más tészta, ott is más játékszabályok vannak.
Mint már említettem, nekem tetszik ez a viszonytípus, de épp egy hasonló példa merült fel a környezetemben. A nő többet akar, de a pasi nem. A nő élete párját látja a másikban, a ff nem. Csak ugyanazt mondja, mint az elején, persze a játékszabályhoz tartja magát, tény, de a nőnek ez így nem jó és nem tud szakítani sem, mert nagyon szereti a fickót. Őrülten tipródik a nő, mert többre vágyik és szerintem ez előbb utóbb óhatatlanul bekövetkezik valamelyik félnél, mert érzelmileg arra van beállítva az ember, ( azaz így vésődött belénk a családmodellből adódóan talán) hogy akit szeretünk, azzal szorosan együtt kell lenni. A vágyaknak pedig nagyon nehéz nemet mondani.
Pusz:A
Szia Éva!
Ha az egyik többet akar, és a másik nem két verzió van:
1. aki többet akar türelmesen vár, hátha a másiknál is eljön az az idő. Ezt abban az esetben tudja megtenni, ha nagyon szereti a párját, és elfogadja ezt a helyzetet.
2. Ha nagyon ragaszkodik a továbblépéshez, de a másik nem akarja, akkor egyszerűen el is hagyhatja! Ez akkor valósul meg, ha már nem szereti a másikat annyira, és inkább kilép. (És itt van az ellentmondás: miért szeretne továbblépni az, aki már nem szeret annyira? Vagy netalántán csak dacból szakít? Hm, ez érdekes szitu lehet.)
A lényeg: vannak játékszabályok, mint a házasságban és azokat be kell tartani! Megfelelő kommunikációval minden lehetséges!
Puszi,
Liz
Az nem jó kommunikáció, amikor a másikat odaszögezem a gép elé, az egyetlen kapcsolat a köztes időben a net. És elkezdenek gyanakodni, vajon hol lehet, ha nem ott ül a gép előtt... oda-vissza.
Látod? Máris rossz irányban indult el valami, pedig eleinte nyilván nem ezt akarták.
Idővel rájön az ember mit is szeret a másikban és azt minél többször. A felmerült akadályok ellen aztán nincs mit tenni... a beletörődés, amit nem nekem találtak ki.
De mint egy társas kapcsolatból (házasság, élettársi...) ebből is nehéz sérülések nélkül kívülre kerülni... Majd az idő megoldja.
Szia Líz!
Én mind elfogadom azt, amit mondasz, mert ez így nagyon szép és jó lenne. Egészen addig, amíg az egyik fél nem akar egy picivel többet a másikból. Akkor mindjárt felmerül, hogy miért nem akarja azt, amit én, és máris félre áll a szája, ha elutasító a másik viselkedése. Hiszen azért szeretne vele lenni, mert jól érzi magát. Itt kezdődik aztán a meg nem értés... majd bizalomvesztés... gyanakvás. Nem egyszerű kérdés, mert érzelem van mögötte, tehát rosszul esik, fáj, ha azt érzi eltávolodnak egymástól.
Egy új kapcsolatot felépíteni, mint mondod, én is tudom, macera... minden kezdődik elölről, hát ezért ragaszkodik egy már felépített kapcsolathoz. Ugyanakkor érzi, hogy már nem ugyanazt akarják, mint az első időkben... a fokozatok ugyanazok, mint legyen az házasság... elhidegülés... szakítás.
Persze vannak kivételek, akiknek sikerül. :-)
Pusz,
Éva
Ha az egyik többet akar, és a másik nem két verzió van:
1. aki többet akar türelmesen vár, hátha a másiknál is eljön az az idő. Ezt abban az esetben tudja megtenni, ha nagyon szereti a párját, és elfogadja ezt a helyzetet.
2. Ha nagyon ragaszkodik a továbblépéshez, de a másik nem akarja, akkor egyszerűen el is hagyhatja! Ez akkor valósul meg, ha már nem szereti a másikat annyira, és inkább kilép. (És itt van az ellentmondás: miért szeretne továbblépni az, aki már nem szeret annyira? Vagy netalántán csak dacból szakít? Hm, ez érdekes szitu lehet.)
A lényeg: vannak játékszabályok, mint a házasságban és azokat be kell tartani! Megfelelő kommunikációval minden lehetséges!
Puszi,
Liz