újabb események régebbi események további események
05:55
wadbikaiy válaszolt egy szavazásra
05:54
wadbikaiy új cikket töltött fel
05:46
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
21:38
SamuelOrals regisztrált a weboldalra
19:56
szhm97 regisztrált a weboldalra
12:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
22:05
Самое надежное онлайн казино, ДЖЕКПОТ КАЖДЫЙ ДЕНЬ ОТ 1500000 РУБЛЕЙ: ...
13:58
Black Ice módosította a cikkét
13:56
Black Ice új cikket töltött fel
18:20
72 Legit Ways To Make Money And Passive Income Online - How To Make Money ...
15:14
wadbikaiy új cikket töltött fel

Erotikus

Öt szó, más semmi...

2012. december 2. - Látogatók száma: 80

Arrogáns, kihívó, szemtelen, pökhendi, lenéző... Játék a szavakkal!

Nem számítottam rá, amikor beléptem a hatalmas csarnokba. Hirtelen és váratlan volt. Elsőre megállapítottam alig van ember, azok is csak nézelődnek, mint ahogy én, konkrét cél nélkül. Én nem vásárló vagyok, csak nézelődő, de inkább csak kísérő. A vásárló itt bandukol mellettem célra törőn, ő tudja mit akar? - és az előbb még semmi jelét nem mutatta, de most... hirtelen hang hagyja el a szám, kiáltás, - nekem halknak tűnt - magam is meglepődtem kissé, amikor belecsípett a fenekembe.

- Ne kiabálj! Bolond vagy?

- Én? - Mit csinálsz? Te vagy a bolond!

A reakcióm mi lehetett volna más?... Még nem is ismerem, máris csapkodja a fenekemet. Ez akar valamit, de nagyon. Hát várja ki, amikor annak eljön az ideje. Mindenesetre elég szemtelen kinyilvánítása ez a szándékának. Nem vagyok ehhez hozzászokva. Elsőre kissé meglepett.

Kitartóan követem, igyekszem lépést tartani vele, mert igen csapongó, ide-oda száguldó, mindenre kíváncsi, kézbe veszi, visszateszi... Ez az árú az ára miatt visszakerül a pultra, pedig nekem tökéletesen megfelelt volna, de ő nem így gondolta. Drága. Megyünk tovább. Milyen célratörő? Megfontolt. Körültekintő. Akciós... Elsőre ezt a benyomást kelti... és milyen jól tudja merre van, amit keres?... Ez tudja, mit keres. Ott megállunk. Hoppá! Akció! És a hatófoka sem utolsó, elfogadható, így belekerül végre a kosárba. A mennyiségen kicsit meglepődök, de ő tudja mit akar. Minőséget, olcsón. Mehetünk tovább valami vacsorához valót beszerezni... Keresés-kutatás, a dolgok ismétlődnek. Így el lehet vacakolni sok időt, nem számít, a lényeg, jól jöjjön ki belőle. Nagyon érti a dolgát! Nem először, - gondolom. Nekem ez újdonság, mert a kényelemhez vagyok szokva. Minek ennyit pazarolni az időmből. Az is drága. Nekem az. De most nem én vagyok a vásárló. Igyekszem lépést tartani vele. Követem, mint macska az egeret. Csakhogy ez itt és most fordítva zajlik. Nem én vagyok a macska! Mindenesetre jól szórakozom, ahogy keres-kutat, és matat. Már nem kiáltok fel, ha menet közben nem mulasztja el rácsapni a fenekemre. Felbátorodott. Kiáltás helyett dorombolok. Mégis csak én vagyok a macska? A pénztárnál végre fellélegzek.

Lopva, lesve figyelem a mozdulatait, a profilját. Érdekes. Nem tudom még hová tegyem. Izgalmas. Főleg, amikor vezetés közben észreveszi, hogy mellette vagyok és ezt kifejezésre is juttatja. Hirtelen megfogja a combom. Az érintése nem kellemetlen. Kíváncsivá tesz. Felbátorít. Kezdem magam úgy érezni, hogy nem véletlenül vagyok itt mellette az autójában. Ahová megyünk számomra még ismeretlen. Elkap az izgalom. Jó kedvem van... Közben nézem a tájat. Számomra ez is újdonság. Régen nem mozdultam ki otthonról. Gyönyörű a tavasz. Azt hiszem ez a boldogság. Amit most érzek, ez az. Izgalmakkal telve érkezünk a tett színhelyére. Hozzá.

Elsőre tetszik. Igaz, hogy azonnal tudnám mit, merre és hová? De nem otthon vagyok, így a képzelőerőmet is visszafogom kissé. Ez nem az. Az a szomszédé, ahol rendezett az udvar és virágok, rózsák pompáznak. Kicsit sivárnak tűnik elsőre az udvara, de lépjünk beljebb, hátha ott rejtezik a kincs, ami kívülről láthatatlan. Elmarad a meglepetés! Egyszerű, hétköznapi, puritán, modern berendezésű otthon. De minden a helyén van. Első ránézésre praktikus megoldásokkal. Hoppá egy ajtó! Az valamit takar. És itt, és most ez a lényeg. Miért vagyok itt? Koncentráljak már! Ez nem háztűznéző? Ez egy alkalom.

Nem hagyja, hogy tüzetesen körbenézzek. Otthon van. Érzem, amikor minden a helyére kerül. Siet. Kapkod. Mire ez a nagy sietség? Én ráérek, hiszen ezért jöttem. Jobb híján a vizslával ismerkedem. Aranyos, kedves jószág. Máris megkedvelt és fordítva. Egy hirtelen durva hang és tudja, hol a helye. Arrogáns. - állapítom meg magamban. Nem tetszik, de tudomásul veszem. Fegyelemre szükség van.

Magabiztosan áll neki a vacsora készítésének. Tudja mindennek a helyét. Én csak békés szemlélője vagyok. Jól érzem magam, nem nekem kell elkészíteni. Addig is van időm jobban szemügyre venni hová is kerültem. Nem otthon vagyok, az biztos. Most kezdek magamhoz térni az első kábulatomból. Ennek lesz folytatása, azt már érzem, tudom. Nem mulasztja el emlékeztetni rá. Nem feledkezik el rólam, vacsorakészítés közben is ismerkedünk. Kezdek éhes lenni, ahogy az illatok az orromba szállnak. Egész fűszer költeménye van, számomra ez szokatlan, de újdonság. Tegye. Végül is én most, itt csak vendég vagyok. Alkalmi.

Felfedezem a számítógépét. Igaz nem elsőre, nem azonnal, egy kicsit visszafogtam magam. De mintha tudta, érezte volna a szándékomat, már be is kapcsolja. Helyben vagyunk. Végül is itt ismerkedtünk össze! Ezen a gépen pötyögte le nekem azokat a sistergő szavakat, ami miatt most itt vagyok, nála. Mindketten tudjuk, hogy miért. Leülök mellé. Szűk a hely és közben beszélgetünk. Kérdéseimre a válasza kissé meglep. Pökhendi. - állapítom meg. De jól áll neki. Játszik. Felveszem én is a fonalat. Én is szeretek játszani a szavakkal. Helyben vagyunk. Megtaláltuk a hangot. Értjük egymást fél szavakból.

Vacsora után mintha felbátorodott volna. Addig nem éreztem szikráját sem annak, hogy lenéző. Amikor elindultunk, igyekeztem az alkalomhoz öltözködni. Egy testhez simuló mintás, pasztell színű póló, és egy világos zöld nadrág volt rajtam. Semmi extra, egyszerű hétköznapi viselet, hozzá illő magas sarkú szandál. Túlöltöztem volna, úgy éreztem, mert a fekete farmer nadrágjában, egy kék mintás passzentos felsőjében elég egyszerű hétköznapi benyomást keltett és amikor végre lekerült a fejéről a siltes sapka, meglátva a kopaszodó, alig, vagy inkább gyér haját, úgy éreztem nincs semmi, amiért szégyenkeznem kellene. Mégis volt egy pillanat, amikor megbántottnak éreztem magam. Amikor olyan kifejezést használt. Nem voltam ehhez szokva. Akkor éreztem először, hogy van közöttünk különbség, nem sok, de van. Nem az előnyömre, mert bennem ez más érzéseket keltett. Nem örültem ennek, amikor ott álltam előtte egy szál semmiben és az addig a pillanatig elrejtett "zavaromat" felfedezte, majd kihasználta. Kihívónak éreztem, ahogy ott feküdt meztelenül és arra várt, hogy mellé feküdjek. Olyan mókás volt az egész. Akkor - emlékszem - kínomban felnevettem. Mit akar ő tőlem? Én még soha, olyat nem.

- Miért nem? - kérdezte. - Hát, mert, csak.

A cikket írta: zsoltne.eva

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. december 28. 20:50

megtekintés Válasz erre: Ilona - 2012. december 2. 19:21

Évi, én úgy gondolom, mindig, mindennek valami oka van. Sokszor a tudatalatti dolgokból jönnek elő olyan események, amiknek biztos van valami jelentőségük, amit pillanatnyilag nem értünk meg, de az idő meghozza rá a válaszokat.Én nem vagyok valami nagy lélekbúvár, talán a korom miatt hiszek sok olyan dologban, amit még magamnak sem tudok megmagyarázni, de előfordultak, vannak..Persze, ezek nem mindig kellemesek. Megfigyeltem, általában akkor fordulnak elő, amikor nehezen tudok valamit feldolgozni..

Puszi: Ilona

Kedves Ilona!

Itt még csak játszottam. Az öt szót magamnak találtam ki. Játék volt a szavakkal. Akkor még nem tudtam, hogy hamarosan ez egészen más környezetbe helyeződik.
Ez a rövidke "bejátszás" az első nap volt, amikor megismerkedtünk.
Ezért nem jó, ha magunknak állítjuk fel a szabályokat. Behatárol. A tudatalattink elkezd működni. Honnan jöttek elő ezek a szavak? Hát onnan, amit jó mélyen magamban elrejtettem, és most a felszínre került. Biztosan nem véletlenül, de tudat alatt valami előhozta, hogy ez az ember mennyire arrogáns, kihívó, szemtelen, pökhendi, és lenéző...

Pussz,
Éva
2012. december 2. 19:42

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. december 2. 19:22

Azt mondják, hogy egy kapcsolat/szakítás kiheveréséhez éppen annyi idő kell, mint ameddig a kapcsolat tartott. Úgyhogy kitartást! Bár nem tudom, hogy ez mennyire igaz a gyerekek kirepülése utáni hirtelen elválások esetében, mert ha még vagy 20-30 évet kell utána szenvedni a kiheveréshez, akkor nem is érdemes már elválni. :)

Jól írsz! Grat!

Ez most mindent megért, amivel megpróbáltál vigasztalni. Még jó, hogy nálam ez szóba sem jöhet. :-)

Köszönöm.

Pussz,
Éva
2012. december 2. 19:22
Azt mondják, hogy egy kapcsolat/szakítás kiheveréséhez éppen annyi idő kell, mint ameddig a kapcsolat tartott. Úgyhogy kitartást! Bár nem tudom, hogy ez mennyire igaz a gyerekek kirepülése utáni hirtelen elválások esetében, mert ha még vagy 20-30 évet kell utána szenvedni a kiheveréshez, akkor nem is érdemes már elválni. :)

Jól írsz! Grat!
2012. december 2. 19:21

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. december 2. 19:07

Köszönöm Ilona,...

Úgy látszik reggel éhgyomorra születnek a sziporkák... Nem is értem honnan jött elő bennem? Valamiért foglalkoztat még mindig. Pedig nem kéne. :-)

Pussz,
Éva

Évi, én úgy gondolom, mindig, mindennek valami oka van. Sokszor a tudatalatti dolgokból jönnek elő olyan események, amiknek biztos van valami jelentőségük, amit pillanatnyilag nem értünk meg, de az idő meghozza rá a válaszokat.Én nem vagyok valami nagy lélekbúvár, talán a korom miatt hiszek sok olyan dologban, amit még magamnak sem tudok megmagyarázni, de előfordultak, vannak..Persze, ezek nem mindig kellemesek. Megfigyeltem, általában akkor fordulnak elő, amikor nehezen tudok valamit feldolgozni..

Puszi: Ilona
2012. december 2. 19:07

megtekintés Válasz erre: Ilona - 2012. december 2. 17:58

Nagyon tetszett ! Kiváló irás, gratulálok! :)

Puszi : Ilona

Köszönöm Ilona,...

Úgy látszik reggel éhgyomorra születnek a sziporkák... Nem is értem honnan jött elő bennem? Valamiért foglalkoztat még mindig. Pedig nem kéne. :-)

Pussz,
Éva
2012. december 2. 17:58
Nagyon tetszett ! Kiváló irás, gratulálok! :)

Puszi : Ilona
2012. december 2. 17:45

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. december 2. 16:30

Kedves Éva!

Az írásod remek, bár a lovag nem az esetem, de ez a cikk értékéből nem von le. :)

Pussz,

Tündér

Kedves Tündér!

Ilyennek kell lenni egy rendes tündérnek. :-)

Szóval jó azt mondod?... Hát tudod azért még néha eszembe jut! Nem minden nap van az embernek lovagja.

Pussz,
Éva
2012. december 2. 16:30
Kedves Éva!

Az írásod remek, bár a lovag nem az esetem, de ez a cikk értékéből nem von le. :)

Pussz,

Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: