Segítség! Házasodik a gyermekem - parázó szülők
Látogatók száma: 80
Ugye te is a legtökéletesebb, legkülönb férjet, feleséget szeretnéd gyermeked mellett látni? Miért van az, hogy a legtöbb szülőnek nem felel meg gyermeke választottja?
Két felnőtt gyerek édesanyjaként most szembesülök azzal a problémával, amivel 25 évvel ezelőtt már találkoztam. A különbség csupán annyi, hogy akkor a másik oldalon álltam. Zsenge, éretlen leányként fittyet hánytam az öregek tanácsára, most viszont nehezen viselem, hogy az öntudatosnak tűnő, de élettapasztalattal nem rendelkező gyermekeim (is) a vesztükbe rohannak.
Milyen jó lenne, ha napjainkban is a szülő választaná ki gyermeke házastársát, mint néhány évtizeddel ezelőtt! Ha a fiatalok nem hirtelen lángra kapott érzéseikre hagyatkozva vonulnának oltár elé, hanem a bölcs, tapasztalt ősökre hallgatva a számukra minden szempontból optimális partnerrel kötnék össze az életüket, biztosra veszem, hogy hosszú távon mindenki jól járna.
Házasságkötéskor manapság már nem az a cél, hogy összerakják a két család vagyonát, megszűnt a királyság, nem kell külföldről importálni a királykisasszonyt, hogy még nagyobb legyen a birodalom, a frigyek alapja az első ránézésre szikla szilárdnak tűnő, (de hosszú távon sok esetben ingatagnak bizonyuló) szerelem.
A szülőnek tudomásul kell vennie, hogy a gyereke egy individum, nem élhet vele élete végéig szimbiózisban. Nehezére esik megbékélni azzal a ténnyel, hogy az időközben felnőtt ’csemetéjének’ más az ízlése, és nem anyucinak, apucinak, hanem saját magának keresi az ideális partnert.
Amikor a mama kedvence, vagy apuci pici lánya mellett megjelenik egy komoly ’utánfutó’, akit hazacipel, hogy bemutassa, a szülők többsége szívinfarktus-közeli állapotba kerül. Ilyenkor a lányos apuka agya elborul, és kissé túlzó módon ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejében: „Nem ilyen semmirekellő, hitvány, nőcsábász, alkoholista, lusta, alulművelt férjet szántam az én csinos, értelmes, komoly kislányomnak!”
Hasonlóképpen forognak a fiús anyuka agytekervényei: „Mit szeret az én lángész, daliás drága kisfiam ebben a kis nyeszlett, affektálós kis cafatban?”
A legtöbb szülő ekkor titkon már kinézte a legideálisabb meny vagy vőjelöltet, kérdés az, hogy gyermekének tetszik-e az illető, avagy sem. Sajnos az esetek túlnyomó részében nem fogadják el, sőt ’fújjognak’ a kiszemelt áldozat láttán. „Anya te ne szólj bele! Téged is tiltottak apától, mégis hozzámentél. Különben is, hogy néz ki ez a srác? Neked ízlésficamod van!” – hangzanak el az ehhez hasonló kommentek.
Mit tehet a szülő? Leginkább semmit. Jobb híján végigasszisztálja gyereke párkapcsolatát az eljegyzéstől az unokák születésén át a válásig, aztán csóválja a fejét: „Ugye megmondtam! Te sem a más kárából, hanem a sajátodból tanulsz fiam!”
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Jó stílusban, jó kis írás, valós problémafelvetéssel. Nekem tetszene, ha nem lennék hasonló cipellőben;-)
De a valóságpontokat és az 5*-ot kiérdemelted!
Pussz,
Tündér
Nem kis dolog, de igaz. Így van többször a szülőnek van igaza, de a" hadak útját, és a lóitatást mindenkinek meg kell tanulnia" mondta volt öregapám mindig. A szülő már választott, most a gyereknek kell megtapasztalnia, az életnek ezt az oldalát, hogy felvállalja a döntést, és az vagy bejön, vagy vesztés. Akkor is a mi gyerekünk lesz, és mellette leszünk a bajban és a jóban is. Lehet a fiú akit választ rendes, csak mi nem jó szemüveggel nézzük, a lány akihez vonzódik az takaros dolgos, csak nem azt mutatja rögtön. Lakva ismerszik meg a társ. Üdv Éva.
Tökéletesen megfogalmazott cikket tettél fel. Érthető és világos az aggodalmad, de nyugodj bele, mások is ugyanígy paráznak.
Csak megismételni tudom, amit az "Anyák klubjában" írtam neked hsz-t.
Törődj bele abba, amibe nem könnyű beletörődni! :-)
Pussz,
Éva
Ment az ötös és a valóságpont.