újabb események régebbi események további események
18:38
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:45
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
16:06
Új cikk került a "Titkaink egymás között" rovatba
11:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:02
Ilpaki új cikket töltött fel
18:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:26
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:22
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Ilpaki új cikket töltött fel
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

Társastánc

2011. június 26. - Látogatók száma: 65

Sokan mondják: "Á, én botlábú vagyok!". Táncolni márpedig mindenki tud.

Egy párkapcsolat, egy házasság két ember közös tánca.
Van aki felkér, s van akit felkérnek. Van aki vezet, s van akit vezetnek. Aki felkér, bátorságát és szimpátiáját mutatja, akit felkérnek fejét elfordítja, vagy kecses kezét nyújtja. Aki vezet, figyel az útra s a partnerre, akit vezetnek, átadja magát a táncnak, de az irányt, a lépéseket Ő maga is tudja.
Ebben a táncban senki sincs alárendelve. Mindenkinek megvan a maga szerepe, de egyedül az egész nem működne. A tánchoz is, s a kapcsolathoz is Partnerre van szükség. Nem is akármilyenre. Jó partnert nehéz találni. Sokaknak jó pár keringőt végig kell táncolni, hogy elmondhassák, "igen, az igazit nem könnyű megtalálni".
Amint megtaláltuk a partnerünk, azt hisszük hátradőlhetünk. Innentől kezdve egy csodás angolkeringő, vagy épp egy szenvedélyes tangó lesz az életünk. Azonban rá kell jönnünk, ez korántsem ennyire egyszerű.
A táncpartnereknek meg kell tanulniuk együtt lépni. Meg kell dolgozni azért, hogy az Ő keringőjük is szép legyen. Kell a közös nyelv. Mindegy, hogy a mi táncunk éppen a hip-hop, a slowfox, a rumba, a salsa, vagy a cha-cha-cha, a hangsúly a "közösön" van. Ismerni kell egymás rezdüléseit, botladozásait. Segíteni, támogatni kell a másikat. A tanulás során persze sokszor rálépünk a másik lábára, aki ezt vagy megbocsájtja, és küzd a közös táncért, vagy odébb áll, partnert vált.
Időnként azonban mindannyian válaszút elé állunk. Összegzünk, mérlegelünk, s döntünk. Elmondhatjuk; a végeredmény, a közös tánc "milyensége" talán nem pusztán attól függ, hogy kivel kezdtük, hanem, hogy mennyit áldoztunk rá, érte. Lehet akármilyen jó versenytáncos a partnerünk, ha nem adtuk bele szívünk, lelkünk.
Táncoljunk hát egy életen át úgy, ahogy éppen jólesik. Csendesen, gyertyafényben, vagy élőzenével, csillogásban a táncparketten.

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2011. október 10. 08:58

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2011. október 9. 19:34

Szívemből szóltál, már ami a tánc és a kapcsolat párhuzamát illeti! Tökéletesen egyet értek, csak sajnos az emberek többsége már azt sem képes eldönteni, hogy ki vezessen és milyen táncot táncoljanak együtt. Vagy az egyik ilyet, a másik olyat táncol... csoda, hogy megtapossuk egymást? Szeretném az emberiséggel százszor leíratni, mint az iskolában, hogy KOMMUNIKÁCIÓ! Talán megértik úgy. (Persze, akinek nem inge... )

Jó a cikk, 5*

Szia!

Köszönöm és örülök, hogy hasonlóképp látod.

Üdv, Zsizsik
2011. október 9. 19:34
Szívemből szóltál, már ami a tánc és a kapcsolat párhuzamát illeti! Tökéletesen egyet értek, csak sajnos az emberek többsége már azt sem képes eldönteni, hogy ki vezessen és milyen táncot táncoljanak együtt. Vagy az egyik ilyet, a másik olyat táncol... csoda, hogy megtapossuk egymást? Szeretném az emberiséggel százszor leíratni, mint az iskolában, hogy KOMMUNIKÁCIÓ! Talán megértik úgy. (Persze, akinek nem inge... )

Jó a cikk, 5*
Cikkíró
cikkíró
2011. június 27. 08:13
Köszönöm, hogy olvastátok, hozzászóltatok.
Üdv.
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2011. június 27. 08:12

megtekintés Válasz erre: dArc - 2011. június 26. 20:16

Ja, az illusztráció is nagyon passzol és önmagában is egy nagyon jó fotó. Hosszú idő után végre egy cikk, ami maradéktalanul elnyerte a tetszésemet.

Köszönöm Darc, megtisztelsz.
2011. június 26. 23:04
Igen, helytálló cikk.:)
2011. június 26. 23:04
Igen, helytálló cikk.:)
 
2011. június 26. 22:59
Szeretek táncolni... csak botlábú vagyok. :))) És akárkivel nem megy... veheted átvitt értelemben is. :)
Jó cikk, adtam pontocskát is. :)
Puszik!
2011. június 26. 20:16
Ja, az illusztráció is nagyon passzol és önmagában is egy nagyon jó fotó. Hosszú idő után végre egy cikk, ami maradéktalanul elnyerte a tetszésemet.
2011. június 26. 20:14
Nagyon találó hasonlat és jól végigvezetett gondolatsor. 5+1
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2011. június 26. 17:36

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. június 26. 17:30

Tökéletes bemutatása annak, mit kellene tennünk azért, hogy a párkapcsolatunk jól működjön.

A pillanat hevében hajlamosak vagyunk nem úgy érzékelni dolgokat, nem látni, vagy akár még a szemünket is becsukni, hogy ne is vegyük észre azt, amit feltétlen nem muszáj, még elmegy a dolog alapon, aztán nem értjük, ha vége lesz a kapcsolatnak, az oda vezető utat miért nem vettük észre.

Miért csak már azt, hogy rálépett a partnerem a lábamra, ami nagyon tudott fájni.

A reakció önmagáért beszél, vagy én is még erősebben rálépek a lábára, vagy sarkon fordulok és soha többé nem megyek el vele táncolni...

Egy életen át el lehet táncikálni, de hol marad a tartalom, jól mondod: "a közös tánc "milyensége". Nagyon nem mindegy kivel kezdünk, olyannal esetleg, aki nem is tud "táncolni", képtelen, mert még szíve sincs, nem ám lelke.

Akkor megint egyedül táncolunk?

Nagyon tetszett ez az írás, mennyi gondolatot szabadított fel még bennem is. És még mennyi van!

Igen, van úgy, hogy egyedül táncolunk. Az talán olyan, mint a fallabdázás, jó-jó, de nem az igazi. Kell a partner, ezért nem adjuk fel!
Köszönöm.
2011. június 26. 17:30
Tökéletes bemutatása annak, mit kellene tennünk azért, hogy a párkapcsolatunk jól működjön.

A pillanat hevében hajlamosak vagyunk nem úgy érzékelni dolgokat, nem látni, vagy akár még a szemünket is becsukni, hogy ne is vegyük észre azt, amit feltétlen nem muszáj, még elmegy a dolog alapon, aztán nem értjük, ha vége lesz a kapcsolatnak, az oda vezető utat miért nem vettük észre.

Miért csak már azt, hogy rálépett a partnerem a lábamra, ami nagyon tudott fájni.

A reakció önmagáért beszél, vagy én is még erősebben rálépek a lábára, vagy sarkon fordulok és soha többé nem megyek el vele táncolni...

Egy életen át el lehet táncikálni, de hol marad a tartalom, jól mondod: "a közös tánc "milyensége". Nagyon nem mindegy kivel kezdünk, olyannal esetleg, aki nem is tud "táncolni", képtelen, mert még szíve sincs, nem ám lelke.

Akkor megint egyedül táncolunk?

Nagyon tetszett ez az írás, mennyi gondolatot szabadított fel még bennem is. És még mennyi van!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: