Városi Adonisz
Látogatók száma: 35
A lány fáradt volt az egész napi munka után. Jólesően szállt fel a hazafelé tartó buszra. Szerette a munkáját, fényképész volt. Élvezte, hogy az emberek mosolygósan keresik fel.
Különösen a gyermek, és az esküvői fotózásokat szerette. Ma is kint volt két óvodában, ahová az Anyák napi ünnepség fényképeit vitte ki.
Egyszerre furcsa bizsergést érzett a tarkóján. Megfordult és körbenézett. Nem sokára fel is fedezte, hogy kinek a pillantását érezte meg a nyakszirtjén.
Egy éjfekete szempár, sötét napbarnított bőr, hullámos fekete haj, és egy magas kisportolt test volt a szemlélődés végeredménye. Megállapította, hogy ilyen jóképű férfit nem sokat hord a hátán a Föld. Ez csak egy megállapítás volt, hiszen a lány zsánerei a szőke égszínkék szemű férfiak voltak.
Nemsokára az otthonához közeli megállóhoz ért a busz. A lány könnyedén lelépett a lépcsőről és már el is felejtette a fekete szempárt.
Következő nap, szintén megérezte a "buszos Adonisz" pillantását. Majd következő nap, ismét.
Ez így ment heteken keresztül.
A lány nem volt hozzászokva ahhoz, hogy egy férfi ennyire tartózkodó, vagy félénk legyen. A srác talán ezzel érte el, hogy a lány érdeklődését és tetszését felkeltse, annak ellenére, hogy nem tartozott a zsáneréhez.
Ha véletlen volt olyan nap, amikor nem tudott azzal a busszal menni, vagy a fiú nem volt ott, már szinte érezte a hiányát.
Nemsokára észrevette, hogy a fiú is bejárt abba a kávéházba, ahová a lány is beült rendszeresen a barátnőivel, megváltani a világot. A fiú is mindig társasággal jött, de szemmel láthatólag pár nélkül. Itt is csak a szemkontaktus maradt egyetlen kapcsolatként.
Egy kellemes tavaszi estén a lány kikerekedett szemmel nézett a kávéházba belépő fiúra. Karja vállig begipszelve, felkötözve.
A lány első pillantásán látta a fiú, az ösztönös női aggodalmat. És ekkor megtört a jég.
A fiú odament a lány asztalához egy nagyon apró kis meghajlás kíséretében bemutatkozott és kérte a lányt, üljenek külön.
A lány még soha nem látott, hallott ilyen udvarias, sármos férfit a környezetében. A körülötte lévő kamasz srácok még vihogós gyerekek voltak ekkor. Órákig beszélgettek. A kávézóban már a székek az asztalra kerültek zárórakor, mire észbe kaptak, hogy ideje lenne távozni.
A srác enyhe franciás akcentussal beszélt. Kiderült különleges fekete szépségének oka.
Francia apa és algíriai anya gyermeke volt. A város főiskoláján volt vendégdiák.
A lányt elbűvölte az érdekes, különleges, több nyelven beszélő, világot látott fiú.
Kapcsolatuk plátói, de mély érzésű volt. Sokat beszéltek, nevetgéltek.
Mindig a fiú bérelt lakásában találkoztak. Kézenfekvő volt, mert mindketten nagyon elfoglaltak voltak és csak későn este maradt idejük egymásra.
Kiderült csak pár száz méterre laknak egymástól, ezért jártak egy buszvonalon, csak a fiú egy megállóval ment tovább a lánynál. Éjjel a lány gyalog szaladt hazáig.
Így teltek a hetek. A fiú gipszelt kezére való tekintettel a lány mosott, főzött, takarított, még a fiú elegáns ingeit is vasalta. Addig a fiú mindig mesélt neki idegen országokról, más kultúrákról.
Majd letelt a hat hét gipszben.
A fiú aznap este másról beszélt. A város első emberének lányáról, aki a fiú elmondása szerint a menyasszonya volt.
A lány lerakta a mosogató szivacsot, megtörölte a kezét és egy szó nélkül távozott a lakásból.
A cikket írta: gaboca
Hozzászólások
időrendi sorrend
Na, jó, persze, azt sem tudjuk, hol volt ilyenkor a menyasszony?