Amikor átjönnek az én drágám haverjai…
Látogatók száma: 433
...avagy egy szupergyorsan és ultrakönnyen elkészíthető finomság receptajánlója S.O.S. helyzetekre.
Tulajdonképpen nekem a sütés-főzés terén nagy mázlim van. Az én kisszívem mindenevő - azon belül is erős férfiember módjára húst hússal eszik - és így gyakorlatilag bármit készítek, örömmel fogyasztja. Ha viszont átjönnek a haverjai egy kihagyhatatlanul fontos BL meccset megnézni, akkor már nehezebb olyat remekelni, amellyel mindegyikőjük kedvére tehetek (és itt most és kizárólag a kulináris élvezetekről van szó :) Férfiúink előszeretettel nyúlnak ilyen brancsolások alkalmával a telefonkönyv után, s rendelnek egy halom pizzát, vagy több adag sültkrumplit hambival valamelyik gyorskajáldából. Azonban egy született feleség ezt nem hagyhatja, hogy az ő drágája, s annak legjobb barátai ne az ő finom főztjét egyék, s ne vendégelhesse meg avval őket. Arról nem is beszélve, hogy a meccsnézéshez nélkülözhetetlen söröcske is jobban csúszik, ha etetik valamivel. :)
Egy ilyen közös össznépi meccsezős alkalommal egy saját fejlesztésű sajtos-sonkás lepénnyel leptem meg a fiúk éppen nálunk vendégeskedő csapatát. A lepény szó hallatán lehet először többen is visszahőköltek, hogy "nah, lepény..de azt még sosem sütöttem" ...csakhogy ez egy turpis lepény lesz! A turpissága pedig abban rejlik, hogy mirelit leveles tésztából készül, így kezdők is bátran elkészíthetik a következőképpen. Mikor a párocskám utolsó előtti pillanatban bejelentette, hogy aznap este nálunk lesz a meccsparty, lefutottam a boltba, s vettem 30 dkg mirelit leveles tésztát. (Ebből természetesen már előre tartalékot képezhetünk jövőbeni váratlan helyzetekre is.) Ha már ott jártam, vásároltam friss gouda sajtot (20 dkg) és egy zacskós habtejszínt (30 dkg) is. Mikor hazaértem, mindössze annyi volt a dolgom, hogy a tésztalapokat egymás mellé tettem, s vártam, hogy felengedjenek mirelit mivoltukból. Ez kábé 10 percet vett igénybe, ez idő alatt lereszeltem a sajtot, valamint a habtejszínt összekevertem 7 tojással, borssal, őrölt szerecsendióval és kevés sóval. Elővettem kedvenc piros tepsim, és kikentem margarinnal. A közben "aklimatizálódott" tésztalapokat egymásra tettem, és kevés liszttel meghintett deszkán a tepsim méretére nyújtottam. Azután előkerült a sodrófa is...no, nem azért mert bárki is rossz fát tett volna a tűzre, hanem mert arra tekertem a tésztát, s úgy fektettem a tepsibe. A tészta széleit a tepsi oldalához nyomkodtam (mintegy peremet képezve a lepénynek), majd az egészet megszurkáltam villával. Találtam egy még húsvétról maradt sonkát is a hűtőben (20 dkg), amit felkockáztam és a sajt kétharmadával együtt rászórtam a tésztára, majd meglocsoltam a tojásos tejszínnel. Mindennek a tetejére karikáztam 2 kisebb fej lilahagymát, s végül megszórtam a maradék sajttal. Aztán már más dolgom sem volt, mint betenni előmelegített sütőbe, és 220 fokon 15-20 perc alatt megsütni...pontosabban megsütnie a sütőnek, nekem pedig begyűjteni az elismerést, ahogy a nagy csapat sáskahad módjára termeli be elégedetten a sajtos-sonkás lepény utolsó kockáit is.
A cikket írta: harmony
Hozzászólások
időrendi sorrend