újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Lecsó

Látogatók száma: 346

Férfiből vagyok egészséges gyomorral, tehát szinte természetes, hogy szeretem a markáns ízeket! (Is!) Már régóta kívántam egy olyan igazi „Emillio” féle lecsót! Szoktam vele viccelődni, hogy az én lecsóm bogyiszlói paprikából készül, és, hogy íze is legyen, - vágok bele egy jó pár hegyes - erőset is! Aztán tálalás előtt kikenem a tányért Erős Pistával! Matula bácsi szavaival élve: - Én úgy szeretem, ha a fejem búbját is csípi!

A vágyam tettekre hangolt, ezért felkerestem az egyik kedvenc piacomat, hogy mielőbb beszerezzem a hozzávalókat, - lehetőleg minnél olcsóbban. Szokás szerint körbejártam a piacot, köszöntve az ismerős árusokat, és lássam, hogy kinél mennyire fáj nekem az áru ára, és milyen a minősége!

Miután hazaértem, és előre éreztem a számban a lecsó ízét, - nekiláttam a nagy műnek! A bogyiszlói paprikát, és a Lukullusz paradicsomot megmostam, és összevágtam. Kicsit gyanús volt, hogy a tál, amibe a paprikát daraboltam, - mintha megmarta volna a paprika! Egy fél szál lángolt kolbászt jól bevizeztem, (kicsit folyattam rá a vizet) így gyorsabban lehúzhatom róla a bőrét. Mivel ahány ház, - annyi féle lecsó, én ragaszkodom a jól bevált „Emillio” féle sütött lecsóhoz! Puha füstölt szalonnából kisütöttem a zsírját, majd ezen a zsiradékon elkezdtem dinsztelni két közepes hagymát, amit csak félbe vágtam, és úgy szeleteltem. Kicsit sóztam, hogy hamarabb kiadja a levét, és fedő alatt gyorsabban párolódjon. Mindezt közepes tűzön. A felkarikázott kolbászt a hagymához adtam!

Kavartam - kevertem, nehogy odakapjon, és közben hozzáadtam a feldarabolt paprikát, majd először fedő alatt pároltam, majd utána fedő nélkül a zsírjára sütöttem. Amikor a fedőt levettem, kissé cseppfolyós lett a szemem, és az orrom! Biztos itt az őszi nátha, és elért engem is! Félre húztam a serpenyőt a tűzről, és megtöröltem a szemem, és az orrom!

A lebőrözött paradicsomokat vékony szeletekre vágva hozzáadtam a lesütött paprikához, és visszatettem a közepes tűzre. Pici cukorral ízesítettem, majd néha megkeverve a paradicsom teljes szétfőzéséig a tűzön hagytam. Elhatároztam, hogy puha kenyérrel fogom fogyasztani, hogy a lecsó ízét ne rontsa el semmi!

Tálaltam. Miután pihentettem, - gondoltam, már ehetőre hűlt! Nekiláttam az evésnek.

Az első gondolatom az volt, hogy még mindig nagyon forró!
A második már az őstermelője édesanyjának a megemlékezéséről szólt!
A harmadik gondolatom pedig az volt, hogy ezután tiszteletből a KAPSZAICIN-t csupa nagybetűvel írom!

A cikket írta: emillio

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Szia Emillio!

Így lefekvés előtt olvasom a lecsó receptedet, a tiramisu édességet meg a többit ... Merénylet magam ellen. :)
Még hogy a nokedli szaggató hátulján reszelni az almát, próba szerencse, a négy oldalú reszelőn mindig az ujjam bánja.
Tisztelt Emillio!
Erre a lecsóra Nékem is ingerem támadt. Egy a baj, így este felé már az orvosom megtiltotta még az étel gondolatát is. Mindegy... most az Ön kedvéért bűnöztem ;-)
Bokor

megtekintés Válasz erre: Ilona

Kedves Emilio!( Bocsi:..llio)

A lecsót hasonlóan csinálom, néha szoktam bele csempészni egy kis cukkinit. A jó tüzes lecsót én szenvedély-lecsónak hívom.De a mértékletesség betartása soha nem árt, különösen a lecsó esetében. Mert a szenvedély kétszer lángol fel és éget, egyszer, mikor befelé tart, másodszor, mikor kifelé igyekszik. Az utóbbi a rosszabb..:)

.... harmadszor, - amikor belelépsz! (:-D)
Kedves Emilio!( Bocsi:..llio)

A lecsót hasonlóan csinálom, néha szoktam bele csempészni egy kis cukkinit. A jó tüzes lecsót én szenvedély-lecsónak hívom.De a mértékletesség betartása soha nem árt, különösen a lecsó esetében. Mert a szenvedély kétszer lángol fel és éget, egyszer, mikor befelé tart, másodszor, mikor kifelé igyekszik. Az utóbbi a rosszabb..:)

megtekintés Válasz erre: Müszélia

szia E.
jó neked. az utolsó lecsómat alaposan elcsesztem, túl sok lett benne a paradicsom. legközelebb jobban vigyázok.

Szia!
Nem lehet azt elcseszni.Legfeljebb kicsit más,mint a megszokott.Fogd rá,hogy te így szereted és kész:)
Kedves Emillio!
Tudom, hogy benned tíz szakácsnő is elveszett, azért nem az eladót kell hibáztatnod, mert méregerős lett a lecsód!
Pusszantalak: Yolla
Szia Emillio!

Valahol már említést tettem, nyilván a csevegőben, amikor éppen főzöcskéztél, azt nem merem mondani, hogy közben én is, úgyis azt mondanád elbénáskodom...
Az én tanítómestereim is férfiből voltak, a két bátyám.. Korán, tizenévesen, akarom mondani igen későn, késő este, amikor előkeveredtek valahonnan, kellett nekiállnom lecsót főzni. Kizavartak az ágyból. Mikor szembesültem azzal, hogy cseresznyepaprikán kívül nem igazán találok hozzávalót, szalonna pedig mindig volt otthon, reménykedtem, hogy megúszom. De nem tágítottak. És milyen a szakács? Ha nem volt paradicsom, akkor volt püré... Feltaláltam magam... Azzal vettek le a lábamról, hogy mindig megdicsértek.., ezért ma is elhiszem, hogy a legjobb lecsót csak én tudom elkészíteni, mert alig hagytak, persze, ha minden alapanyag a rendelkezésemre áll, akkor szinte gyerekjáték.
Akkor az igazi, ha már gyöngyözik a homlokod és csiklandozza a torkod, miközben - ahogy mondod - kenyérrel az igazi! Abból viszont sok kell, ha bogyiszlóiból készítjük...

Pussz,
Éva
szia E.
jó neked. az utolsó lecsómat alaposan elcsesztem, túl sok lett benne a paradicsom. legközelebb jobban vigyázok.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: