Árny a sötétben… (Játékra)

Látogatók száma: 40

Lámpafény, Kontraszt, Libidó, Konyhakés, Gyümölcstelen

Most örültem csak igazán annak, hogy nem egyedül vágtam neki ennek a hosszú útnak. Az út eme szakaszán völgyek és dombok váltják egymást, távol magam mögött hagytam már a biztonságot jelentő családi házas övezetet. Ez már a csalitos. Messze előttem még a lakott terület. A fény és árnyak a sötétben kontrasztot teremtett, bennem meg az erősödő félelem egyre csak növekedett.

Ezt a furcsa érzést tetézte, amikor a távolban megpillantottam azt az imbolygó alakot. Vajon a társam eközben mit érzett? A gyér megvilágításban, sehol egy lámpafény, most éppen velem egy magasságba ért, messze tőlem ahhoz, hogy jobban szemügyre vehessem, csak a völgy és a patakon átvezető híd választ el bennünket egymástól. „Semmim sincs - villant át az agyamon” egy védekezési eszköz, legalább egy konyhakés, ráadásul gyümölcstelen, szinte üres, súlytalan a hátizsákom. De mit is beszélek, hiszen nincs mitől, kitől féljek? Ez az alak biztosan részeg, vagy sánta…

Könnyed léptekkel megyek tovább, még nem látja, hogy remegek… Lassan besötétedik, mire a völgybe érek. Most a társam felé nézek, a szótlansága, ez a csend jobban megrémít, inkább beszélne, dalolna, vagy fütyülne! És, mintha csak kitalálta volna a gondolatomat végre megszólalt:. „Ilyen izgalmakban is már régen volt részem, már ezért megérte, hogy a libidómban érzem a létem!”

Ettől a groteszk megnyilvánulásától „mely összetett ábrázolásmód a félelmetes, torz és fenséges vonások ötvöződése a kedves, néha kicsinyes komikus elemekkel, a rémület és nevetés együttes hatását váltva ki”… elszállt minden maradék félszem, hiszen ketten vagyunk egy ellenében, és mint kiderült, mellettünk elhaladt ez az ember, nem is részeg volt, csupán sántított a szerencsétlen. A munkából hazafelé jövet az árny a sötétben csupán egy gödörbe lépett jó lélek.

Cikket írta: Zséva

támogatóink