újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Mai magyar valóság

Látogatók száma: 46

Megöregszünk és gyámolításra szorulunk. Szorulnánk...

Tegnapra terveztem a hazautazásomat. Még mindig ezt mondom hogy megyek haza, pedig immár három éves üres házba érkezem.
Korán keltem, tettem, vettem, készülődtem, közben ebédet főztem. Kilenc órakor szokás szerint felhívtam a szomszédasszonyt, ám az üzenetrögzítő válaszolt. Gondoltam, vagy a közértbe ment, vagy a Fehérvári úti rendelőben lesz kezelése. Parkinson kórban szenved, emellett negyven éve asztmás, és szerencsésen legyűrt egy daganatos betegséget is.
1985-ban költöztem a házba, attól kezdve jó szomszédok vagyunk. Sokszor segítettünk már egymásnak, hiszen ki tartson össze, ha nem a két egyedülálló nő, pedig életszemléletünkben szinte alig van közös halmaz. De ez nem akadálya barátságunknak. Két közös tulajdonságunk van, mindketten keményen dolgoztunk és testvéreink gyerekeit istápoltuk. Neki nehezebb volt a dolga, mert elváltak a húgai, és neki kellett finanszíroznia a két unokahúg és az egy szem unkaöcs taníttatását.
Tizenegy óra tájban felhívott a földszinti lakó, hogy tudom-e, hogy mit keres itt a rendőrség. Nem tudtam, mert a tetőtérből nem látok rá a történésekre. Újra hívtam a szomszédasszonyt, aki csak annyit mondott, majd felhív, mert most vannak nála.
Hamarosan kiderültek a dolgok.
A rendelőben megkapta a kezelését és közölték vele, hogy az Alzheimer kórt is megkapta. Úgy érezte magát, mit akit fejbe kólintottak. Kijött a rendelőből és a Körtérre indult, hogy villamosra szálljon, amikor elé penderült egy nő, átölelte, nevén szólította és levakarhatatlanul ment vele, egészen hazáig. Hiába monda neki a szomszédasszony, hogy hagyja békén, az csak mondta a magáét, és úgy viselkedett, mint egy régi ismerős. A lakásra is felment és mialatt a szomszédasszony átöltözött, megszabadította az összes készpénzétől és kevéske ékszerétől. Utána elbúcsúzott, és elment. A szomszédasszony kikísérte, mert másként nem tudott volna kijutni a zárt kapunk keresztül.
A rendőrség a körtéri kamerák felvételein megpróbálják beazonosítani az ismeretlen nőt.
Az az unokahúga, akire a lakását akarja hagyni, és akire egy vagyont költött, hogy mérlegképes könyvelő lehessen, pontosan tudja, mert én is és a szomszédasszony barátnője is figyelmeztettük rá, nem lehet magára a nagynénjét, megígérte, hogy keres neki egy idős otthoni elhelyezést. De elfelejtette az ígéretét.
Amit tudunk, segítünk neki, de azt nem tudjuk megakadályozni, hogy szénné égesse az ebédjét, akár napközben kétszer is bevegye a gyógyszereit, mert elfelejtette, hogy reggel már bevette, pedig a számítógépében ott a táblázat, amit vele közösen állítottunk össze, a gyógyszer fogyasztásról.
A mór megtette kötelességét, és mehet a levesbe.
Nyolc évvel idősebb nálam.
Szép kilátás.
Délután kettőkor bepakoltam a kocsiba, hogy útnak indulok. Véletlenül a táskában magradt a slusszkulcsom. A pótkulcsot meg sehol sem találtam. Sárga Angyalt hívtam, az nyitotta ki az anyósülés ajtaját.
Öregszem.

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Látod - látod!
Ez az időskori elbutulás vár ránk is!
(ha csak előbb nem dobjuk fel a talpunkat)
Én itthon tettem-vettem, pakolászás közben
találtam egy kis üveg Kalinka vodkát, melynek
az alján volt még egy kb.: fél decinyi vodka!
Fogtam, és határozott mozdulattal megittam!
....aztán csak szenvedtem tőle, és azt vártam,
hogy elmúljon a hatása!
Borzalmas volt!

Pussz: emillio
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: