A strandon.
Látogatók száma: 39
" ...jaj úgy élvezem én a strandot....."
A strand bejáratánál már hosszú sor állt. A tűző napon ácsorogva, Editnek eszébe jutott, vajon megéri-e a zsúfolt medencéért ez a tortúra a bejárat előtt? Nyafogó gyerekek, a meleg miatt ideges felnőttek, viháncoló kamaszok.
Aztán sorra kerültek ők is. Az unott arcú pénztáros lábainál ventilátor berregett. Fel sem nézett, ahogy kiadta az ablakon a visszajárót.
Befelé menet, felfedeztek egy fát, aminek a lombja alatt senki nem foglalt még helyet. Talán, mert messze volt a medencétől. Isti előre vágtázott, és leterítette a plédet, mire a nők odaértek. Lilike élénk volt, jókedvű, de tudták, ha nemsokára nem tömik meg a pocakot, hisztissé fog válni! De Barbi mindent bekészített a hűtőtáskába, órák szerint kiadagolva az ennivalót a picinek.
Lili egyelőre egy hangyát szeretett volna utolérni, ami rátévedt a plédre. Az apró állat kétségbeesetten menekült a hatalmas árnyék elől. Dehogy tudta ő, hogy az, egy ártatlan kisbaba, csak azt érezte, ahogy Lili elfogta előle a napot.
A hangya végre a pléd széléhez ért, és halálugrást hajtott végre a mélybe. Lili lefejelt a fűbe, úgy próbált a pléd alá nézni, a hangya után.
A kislány figyelme most már anyja napszemüvege felé fordult. Mire Barbi észbe kapott a szemüveg úszott a nyálban és apró babafogak karcolata ékesítette! A fiatalok elmentek a medencébe úszni egyet, így Edit magára maradt Lilivel.
Figyelte az unokáját és csak ámult, hogy mennyit nőtt a kislány ez alatt a két hét alatt! A telefonja megcsörrent a táska mélyén. Előhorgászta. Nándi kereste!
- Szervusz, Editkém! Csak meg akartam kérdezni, hogyan érzitek magatokat. Jó a víz?
- Szervusz! Hát hogy milyen a víz, azt nem tudom, egyelőre Barbiék mentek el úszni, Majd én is megyek a kismedencébe Lilivel. Csak a táskákat nem merjük itt hagyni. És ti? Hogy haladtok?
- Gyorsabban végzünk, mint gondoltam. Eljött még egy-két ember, így gyorsan a nyakára hágunk a munkának. Ha nem haragszol, ma itt ebédelek Józsiéknál. Mari nagyon finom kaját főzött, nincs lelkierőm itt hagyni!- mondta Nándi a telefonba.
A hangján érezte Edit, hogy az étel említésekor már összefutott a szájában a nyál.
- Nem baj Szívem, én ma úgy sem akartam nagyot főzni, úgy gondoltuk, eszünk itt valami lángost vagy hamburgert és majd csak vacsorázunk otthon. Így akkor legalább nem kell olyan gyorsan hazamenni!
A férfi is felnevetett.
- De, de gyorsan kell hazajönni, mert ott foglak várni! Ha meg nem, majd kapirgálok az ajtódon, akkor engedj be!
Befejezték a beszélgetést, közben Edit félig levetkőztette Lilit, mert az, kis kukac módjára tekergett a másik kezében. A kislány valami nagyon érdekeset fedezett fel a fűben és nagy harcok közepette, mindenáron el szerette volna érni! Hatalmasakat nyögdécselt nagyanyja keze között, és minden erejével harcolt a kincs után. Edit is odahajolt és megnézte mi az a valami, ami ennyire felkeltette a kislány figyelmét. Egy eltaposott cigaretta csikk volt!
- Na, nem kisasszony! – háborodott fel az asszony. – Ez a valami nem kell nekünk!
Azzal fogta a csikket és a szemetesnek kinevezett szatyorba, dobta. Lili nagyon komolyan és nagyon hosszan bámult nagyanyjára, majd teljes gőzzel megindult a szemetes szatyor felé. Kellett neki az a csikk, mindenáron!
Ennek érdekében átgázolt a gyümölcsön, amit Edit már kirakott neki egy papírtányérra. A szemében mohóság jelent meg, látszott, hogy teljes figyelmével a szatyorra koncentrál. Apró nyelvét kidugva négykézláb trappolt a kincset rejtő táska felé. Edit felkapta, de a kislánynak a levegőben is járt a keze, lába!
A napfény megcsillant a nagymama nyakláncán, ez aztán elterelte a figyelmét. Apró kezébe fogta, alaposan szemügyre vette, majd bekapta. Edit nem tudta, hogy nevessen, vagy bosszankodjon, de éppen időben meglátta a közeledő szülőket.
A fiatalok kézen fogva közeledtek. Lili meglátta a szüleit, és már útnak is indult! Hegyen, völgyön, kosáron, hátizsákon keresztül igyekezett feléjük. Nagyot rikkantott, és kis fejét leszegve „száguldott”. Mire Edit utánakapott, már a füvön mászott. Isti megszaporázta a lépteit, és felkapta az apró vándort. Letelepedtek a plédre, majd Barbi megitatta a kislányt
Utána Edit magukra hagyta őket és elindult a gyermekmedence felé a kicsivel. Ott, a sok lábáztató felnőtt láttán aztán meggondolta magát! Már az előbb bekente a kislányt, hogy ne égesse meg a nap és inkább sétáltak egyet. A sok érdekes dolog, a fürdőruhák harsány színei, a zsivaj, a hangosbemondó lekötötték Lili figyelmét, így nyugodtan ücsörgött nagyanyja karjában.
Aztán visszamentek a szülőkhöz. Isti elővette a kis babamedencét és vizet hordott bele. Biztonságosabb volt, mint a gyerekmedence! Lekerült a pelus és Lili belevetette magát szó szerint, a tenyérnyi vízbe! Nem telt el sok idő, a fűszálak örültek a frissítő zuhanynak, amit a kislány produkált. A pancsolásnak csak a következő etetés próbált véget vetni, de Lilit nem volt olyan könnyű elszakítani a víztől. Így Barbi a kis medence körül ugrálva, keringve, etette meg a csemetéjét. De ezzel kimerült a kislány végtelen energiája. Kivették a pancsolóból, majd egy fél üveg tea után, elszunnyadt anyja ölében. Ernyőből árnyékot csináltak neki, majd a szülők nekiálltak napozni, olvasni, Edit pedig úszni indult.
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ja ! És én is voltam ebe az évbe kórházba.
Üdvőzölek: Maya
Lilikék sehol, édesdeden otthon, csak a felnőttek, meg a csillagos ég, és a víz.... a hűs víz...
Klassz én nem voltam sehol vagyis csak kórházban a nyáron, de ez nagyon jó élmény volt.
Pussz,
Tündér .-)
:)