Bolondos szilveszter
Látogatók száma: 62
- Hát élet ez? - Persze, hogy élet, ha nem is jó. Ez van, tudod?!
Kicsit bár roggyantak vagyunk, de a szívünk a régi.
Tudunk még szeretni! Vidáman nevetni!
Kancsalul az egekbe nézni! Mindent, mindent elfeledni!
Várni, akarni, és remélni!
Egy új évben, új szeretőt keresni, találni!
Bolondos szilveszter? Mit kérek én tőled? Mi volt, mi lehetett, elmúlt. Örökre?
Ugye te sem hiszed. Talán majd jövőre.
Én már tucatszor, nem számoltam, elbúcsúztam az ó évektől. Amire nem emlékezem, arról nem beszélek. Voltak köztük bolondosak, jobbak, rosszabbak, de, ha visszagondolok és még ami előtt állok? - elmondhatom százszor is megtenném még, ha tehetném. Ha itt lehetnének mellettem azok, akiket úgy szerettem. De félre a tréfát, ez most komolytalan. Ők valóban nincsenek már? Érzem, tudom. Hiszen már elbúcsúztam tőlük ezerszer.
Emlékezem viszont egy különös szilveszterre, amikor ők is velem voltak még egy-egy pillanatig, részei voltak az életemnek. Tettek valamit, ma sem felejtettem el, azért, hogy én is jól érezzem magam az év utolsó napján. A bátyáim!
Ha voltak is akadályok, leküzdöttük. Fiatalok voltunk és bohémek. Erre az egy napra, éjszakára, félretettünk mindent, ami meggátolhatott abban, hogy jól érezzük magunkat. Mégis csak szilveszter van?! És mint ilyenkor általában lenni szokott, mindenki igyekezett erre ráhangolódni...
Csak én voltam egyedül szomorú és ezt észrevette a bátyám is. És amit még soha nem tett...
- Menj, ha annyira szeretnél elmenni a buliba?... mondta. Majd én vigyázok a gyerekre.
- Ezt komolyan mondod bátyám? - kérdeztem hitetlenkedve, de már fülig érő vigyorral.
- Hát persze, hogy komolyan. Éppen ideje lenne, hogy megtanuljon járni. Majd én megtanítom...
De ezt én már szinte nem is hallottam, valahogy elengedtem a fülem mellett, hogy mire is készül, mert az izgalomtól már egészen másutt járt az eszem. Igyekeznem kellett, hiszen ő is ott lesz, azon a bulin. Az első szerelmem.
Ettől kezdve minden olyan csodálatosnak tűnt.
A fekete bársony ruhám csak arra várt, hogy felvegyem. Erre az egy alkalomra tartogattam.
Ő is észrevette, amint beléptem a terembe, amikor azonnal hozzám sietett! Ettől a pillanattól kezdve eltűnt az arcomról a maradék szomorúság is, és mindent olyan gyönyörűnek láttam magam körül. Az embereket, a feldíszített termet, a hosszú terített asztalon felhalmozott ételt, felhozatalt, a zenét, a táncot, őt és magamat! Mindent elfelejtettem, ami nem őrá emlékeztetett. Őt láttam, mint egykori régi szerelmemet, csak neki akartam tetszeni ezen az éjszakán. És ő is valami hasonlót érezhetett, mert szinte egészen hajnalig táncoltunk. Úgy simultam hozzá, mint akkor, amikor még csak egy szerelmes, bolondos lány voltam. Miközben felidéztem újra, amikor nem akartam mást, csupán szeretni. Magamhoz ölelni az egész világot. De akkor elég volt pusztán a közelsége, az ölelése, a karja szorítása, aki már sajnos nem hozzám tartozott. Ezen az egy éjszakán mégis olyan volt, mintha egyszer, utoljára - valahogy másként - de mégis szerettük egymást.
A beteljesüléshez nem kellett más, egyéb, több. Nem kellett folytatás sem. Csak az a hangulat, ami akkor mindkettőnket magával ragadott, és felemelt. Az emlékeink.
Egymást átölelve elbúcsúztunk az évtől és egymástól is.
Annál nagyobb volt az örömöm, amikor hazaérkeztem, és ezen a bolondos szilveszter éjszakán a lányom megtette az első lépéseket. Még akkor is, ha nélkülem, és nem kevés megpróbáltatások árán, miközben én első szerelmem karjaiban gyakoroltam a tánclépéseket.
Számomra ez a bolondos szilveszter emlékezetes maradt.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szerintem is jó, akkor is, ha csak kitalált történet. Miért ne történhetett volna így?
És neked legalább van valamennyi fantáziád, én soha nem tudtam kitalált történetet írni...egyszer próbáltam meg, az itteni karácsonyi pályázatra...még olyan bődületes, szirupos baromságot...soha többé fantázia, akkor inkább nem írok.
Puszi!
Csak szeretek fantáziálni, de leírni egy meg nem történt eseményt, az nekem sem az igazi...
Hogy mit szeretnénk és abból mi valósul meg? - az nem mindig csak rajtunk múlik.
Történhetett volna másként is akkor és csak egy hajszál választotta volna el az igazságtól. Mert én akkor is, most is így gondolok vissza rá.
Egy más alkalommal véletlenül azért összehozott vele a sors, és csodálatos volt! :-)
Puszi,
Éva
Kedves Éva!
Ha ez a történet valóságos, akkor nagyon szép, öröm rá visszaemlékezni. Ha a fantáziád szülte, akkor is szép és örömteli, mert bizonyitja, hogy nem egy fásult lélek vagy- mint manapság oly sok ember ebben az olykor nagyon komor világban,- és vágyakozol még a szépre, jóra. De nincsen lehetetlen, a sors útjai kiszámithatatlanok és akár meg is valósulhat! Miért is ne? Lehet, hogy pont nem az első szerelmeddel találkozol, hanem olyasvalakivel, aki nem csak emlék marad! Soha semmi nem késő!!
Puszi: Ilona
Egy pici valóságtartama azért van, mert szorosan a címhez próbáltam alkalmazkodni.
Nem lehet elég korán kezdeni a vágyakozást, hogy a beteljesülést nem várt örömmé nagyíthassuk! :-)
Az első szerelmet akkor sem felejtjük el, ha nincs folytatása, de még akkor sem lenne igaz, mert miért ne lehetne? Az élet olykor érdekes helyzetek elé állít bennünket.
Puszi,
Éva
És neked legalább van valamennyi fantáziád, én soha nem tudtam kitalált történetet írni...egyszer próbáltam meg, az itteni karácsonyi pályázatra...még olyan bődületes, szirupos baromságot...soha többé fantázia, akkor inkább nem írok.
Puszi!
Ha ez a történet valóságos, akkor nagyon szép, öröm rá visszaemlékezni. Ha a fantáziád szülte, akkor is szép és örömteli, mert bizonyitja, hogy nem egy fásult lélek vagy- mint manapság oly sok ember ebben az olykor nagyon komor világban,- és vágyakozol még a szépre, jóra. De nincsen lehetetlen, a sors útjai kiszámithatatlanok és akár meg is valósulhat! Miért is ne? Lehet, hogy pont nem az első szerelmeddel találkozol, hanem olyasvalakivel, aki nem csak emlék marad! Soha semmi nem késő!!
Puszi: Ilona
Kedves Évi!
Én már csak a fantáziámban és az emberismeretemben bízhatok, mert velem soha sem történik semmi.
Az írás nem önbecsapás akkor sem, ha nem magáról ír az ember. Csak látni és láttatni kell.
Pussz: Yolla
Igazad van! :-)
Puszi,
Éva
Kedves Yolla!
Kín keservesen írtam meg e pár sort. Fogalmad sincs, de vért izzadtam minden egyes szónál, mert olyat írni, ami csak a fantáziámban született olyan becsapása saját magamnak is. Istenigazából azt írtam volna le, ami a való. Kb. mint az elmúlt szilveszterem. Hasonlóan, mint emillió, azon készülődtem, mi legyen estére..., aztán semmi se volt. Így vagyunk ezzel pár héttel a szilveszter előtt. Nem mindig jó visszaemlékezni, mert könnyen kiderül, nincs is mire.
Puszi,
Éva
Én már csak a fantáziámban és az emberismeretemben bízhatok, mert velem soha sem történik semmi.
Az írás nem önbecsapás akkor sem, ha nem magáról ír az ember. Csak látni és láttatni kell.
Pussz: Yolla
Kedves Évi!
Rövid, frappáns, kiváló, ahogyan azt tőled megszoktuk!
Gratulálok!
Pussz: Yolla
Kín keservesen írtam meg e pár sort. Fogalmad sincs, de vért izzadtam minden egyes szónál, mert olyat írni, ami csak a fantáziámban született olyan becsapása saját magamnak is. Istenigazából azt írtam volna le, ami a való. Kb. mint az elmúlt szilveszterem. Hasonlóan, mint emillió, azon készülődtem, mi legyen estére..., aztán semmi se volt. Így vagyunk ezzel pár héttel a szilveszter előtt. Nem mindig jó visszaemlékezni, mert könnyen kiderül, nincs is mire.
Puszi,
Éva
Rövid, frappáns, kiváló, ahogyan azt tőled megszoktuk!
Gratulálok!
Pussz: Yolla