újabb események régebbi események további események
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra
12:40
Zet válaszolt egy szavazásra
02:50
unpNkuqvhgqsAxe https://www.google.com/ regisztrált a weboldalra
12:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:14
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Infraredcff regisztrált a weboldalra
08:42
Pinokkió módosította a cikkét
23:19
Pinokkió új cikket töltött fel
08:30
RainMachineipk regisztrált a weboldalra

Buli van!

2011. január 31. - Látogatók száma: 76

Hivatali rendezvény, de inkább „buli”, psz. ne szólj senkinek, azt is halkan….

- Jöjjön közelebb! – kérte az elnök úr, amikor hátul, a körnek a leghátsó ívében helyet foglaltam és hallgattam azokat a szép, nosztalgikus dalokat, nótákat, amiket szinte betéve tudtam, és amit annyiszor énekeltem anyámmal nem ilyen körülmények között. Nyilván rájött, hogy ott, elöl van a helyem.

Zavarba ejtő és váratlan ért az invitálása, nem számítottam rá, de nem lehetett ez elől kitérni. Eleget tettem a kérésének és ettől kezdve az első sorból már nem lehettem többé észrevétlen.

Dehogynem értettem. Miért is pont hozzám szólt? Én voltam az új.

Az elnök egy jóképű, középkorú, inkább idősödő férfi volt. Nem mondom, hogy az esetem, de nem rossz úgy első ránézésre. A rendezvény ideje alatt bőven adódott rá alkalom, a tekintetünk többször találkozott. A sok régi bútordarab között én voltam az új, még friss, fiatal, naivnak éppen nem mondható, de még betöretlen. Ismertem az ilyen kóstolgatásokat. Előző munkahelyemen se nő volt a főnököm.

Amikor feltérképeztem a terepet érkezésünkkor, Gyenesdiás, Balaton parti üdülőjében, amit még mielőtt a hivatal értékesíti, az „előadások” színhelyéül választottak, és már a szobákat is megnéztem, már a helyünket is kiválasztottuk negyedmagammal, elképzeltem mi minden lehetett itt, amikor még a megfelelő célra hasznosították. Családi üdülésre, baráti összejövetelekre. Jelenleg egy rendezvény színhelye a hivatal megfáradt dolgozóinak, egy előadásokkal tűzdelt kikapcsolódást szolgáló …összejövetel. De most nem is ez a lényeg.

Most éppen hideg van, nyakig benne vagyunk az őszben, nem éppen a fürdőruhára vetkőzés évszaka, ezért fázósan húzzuk össze a kabátokat magunkon és várjuk a beígért lélekmelegítőt, ami egy külön helyiségben csak erre az egy alkalomra ingyen hozzáférhető. Kerül, amibe kerül, és amennyit el tudsz fogyasztani. A cég ajándéka.

Vannak visszaesők. Én, aki még csak szokom az újat, csak szolidan élek a kínálkozó lehetőséggel. Megiszom a magamét. 0,5 cl röviditalt. Fiatal még az idő. Az előadásokra fel kell készülni, még nem érkezett meg a vendég, addig is elvegyülünk és szokjuk egymást, ill. az újak a régieket, vagy fordítva. Én is egy új vagyok közöttük, még. Igyekszem beilleszkedni.

Felfrissítjük magunkat, még mielőtt az előadóterembe lépnénk. Látom a többieket, ahogyan kirittyentik magukat, én sem maradhatok le. Mi ez a nagy készülődés? – gondoltam egy előadás meghallgatására. Akkor még nem sejtettem, hosszúra tervezik, annyira, hogy onnan már egyenesen a „bál” terembe találjuk magunkat, egy kis átrendezést követően. Jól felkészült a rendezvényszervező. Itt minden lesz. – mondta, élőzene, tánc…tombola, meg amit akarsz. Vacsora után ott a helyünk.

Megadták a módját meg kell hagyni, megérdemelték, hogy mi se maradjunk adósok és hajnalig tartó tánccal tettünk pontot a nap végére. Akkor tudtam meg milyen nehéz is egy elnök, alelnök „sorsa”, amikor végigtáncoltattak mindannyiunkat. Jó fejek, mind a kettő. A tánc hevében, az érzések kuszaságában valamennyien érezhettük mit jelent nőnek lenni, no meg azt is mennyire nincs különbség vezető és beosztott között erre a kis időre, és mintha a nők sem rivalizáltak volna egymással, mert a két "szem" férfi ennyi nő között igazán kitett magáért, senki se maradt pártában.

Nem tudom hány nőnek tette a szépet tánc közben elnök úr, suttogott a fülébe mindenféle butaságokat, húzta közel magához, de éreztem a remegését, amikor egy lassú táncnál nálam végre megpihent. Zavarba ejtő volt és nem félreérthető, amikor megpróbált rávenni, hogy látogassam meg a rezidenciájában buli után, de még mielőtt válaszoltam volna elgondoltam, vajon milyen hátrányom származhatna abból, ha most engedek a csábításnak. De azt is tudtam, ha nemet mondok az elnök úr akkor sem fogja egyedül tölteni az éjszakát. Nem tévedtem. Az alelnök úrral osztozott a jóból.,... vagy valaki mással. Mi pedig, csajok jóleső fáradtsággal hajtottuk fejünket álomra, hogy reggelre, ami már igencsak közel volt frissen, kipihenten hallgassuk az előadásokat.

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. november 7. 12:17
Kedves Értékelő!

Nagyon szeretném tudni kitől kaptam, ezért jó lenne, ha felfednéd a kilétedet. Olyan nagy kérés ez? Komolyan örülnék neki, hiszen ez egy igencsak régi cikkem és számomra kedves, de valahogy elkerülte sokak figyelmét. No nem az olvasók figyelmét. Egyetlen ember volt csak rá kíváncsi, az is csak azért, hogy kekeckedjen velem írta oda, amit. Nem is tudom ma sem, hogy miért? :-)
Most is azt mondom merő véletlen volt a cím. Bármit adhattam volna helyette. Érdekes.

Pussz,
Éva
2011. február 9. 18:44

megtekintés Válasz erre: - 2011. február 6. 22:30

Te sem.

:-)
Egy ilyenre ennyi jár.

Tamás

Kedves Tamás!

Légyszives magyarázd meg mi az, ami nem tetszik. Hogyan kellett volna megírnom egy ilyet? Hogy én is tudjam. :-)

Mit jelent nálad az, hogy "Egy ilyenre ennyi jár."

Éva
2011. február 6. 22:30

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. február 6. 19:18

Ezek szerint ez volt a kritika? :-)
Hát nem erőltetted meg magad túlságosan.

Éva

Te sem.

:-)
Egy ilyenre ennyi jár.

Tamás
2011. február 6. 19:18

megtekintés Válasz erre: - 2011. január 31. 19:50

Na jó legyen igazad. Írok kritikát.
Csak annyi, hogy idén még nem jelöltetünk a Nobel-díjra.

Tamás

Ezek szerint ez volt a kritika? :-)
Hát nem erőltetted meg magad túlságosan.

Éva
2011. február 1. 07:16
Köszönöm az értékelést. Nem tudom kinek, de jólesett! :-)
2011. január 31. 19:55

megtekintés Válasz erre: - 2011. január 31. 19:50

Na jó legyen igazad. Írok kritikát.
Csak annyi, hogy idén még nem jelöltetünk a Nobel-díjra.

Tamás

- Kellett ez nekem?
- Kellett. :-)
2011. január 31. 19:53

megtekintés Válasz erre: - 2011. január 31. 19:46

Kedves Éva!
Nem akarok neked problémákat okozni. Ahány alkalommal valamit írtam az írásodra te elrohantál a vásárlók könyvéért. (Régen panaszkönyvnek hívták)
Nem akarnám, mert még a végén engem tiltanak ki az oldalról örökre, vagy még több időre.
A másik dologgal kapcsolatban készséggel elhiszem, hogy nem kotorászol a cikkek között. De a Jóistenke áldjon meg, két napja tettem fel ugyanezzel az írásomat. Most akkor piszkosul megsértődtem, hogy nem is olvastad, bár hsz-t írtál hozzá.
Ölcsi
:-)
Tamás

Dehogynem olvastam Tamás és hsz-eltem is, sőt azóta már ismételten írtam hozzá. Megnéztem megint utólag, hogy miről is beszélgetünk. És valóban az alcímben ugyanaz van odaírva. Minő véletlen. Erre most is csak ezt tudom mondani. És nem kekeckedek kivételesen, csak mondom.
És, ha éreztem is korábban azt, hogy valakinek ki kell önteni a szívem, az már a múlt, igyekszem állni a sarat.
De kérlek koncentrálj a jelenre én is igyekszem azt tenni, remélem sikerrel. :-)
"Én is szeretlek".
Puszi,
Éva
 
2011. január 31. 19:50
Na jó legyen igazad. Írok kritikát.
Csak annyi, hogy idén még nem jelöltetünk a Nobel-díjra.

Tamás
2011. január 31. 19:46

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. január 31. 18:42

Mondd kedves Tamás!

Olyan nehezedre esne egyszer az életben odapöttyinteni egy kis nyamvadt értékelést? Hát annyira pocsékul írok, hogy meg sem érdemel egy kísérletet, már csak azért, mert te vagy az első, aki hozzászólt. Na.

Tudod, ha nekem valami eszembe jut nem kotorászok a cikkek között, hátha van még fent egy azonos című. Ugyanez van a képekkel kapcsolatban is. Kigondolom, a legjobbat leírom és felteszem. Ebben úgy látszik azonos az ízlésünk. Remélem ez nem baj.
Van még bőven mit tenned értem! :-)

Éva

Kedves Éva!
Sajnos beduplázott a hsz, ezért erre csak ezt írtam, mert másképpen nem lehet javítani.
Meg ne kérdezd, hogy mit?

:-)

Tamás
2011. január 31. 19:46

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. január 31. 18:42

Mondd kedves Tamás!

Olyan nehezedre esne egyszer az életben odapöttyinteni egy kis nyamvadt értékelést? Hát annyira pocsékul írok, hogy meg sem érdemel egy kísérletet, már csak azért, mert te vagy az első, aki hozzászólt. Na.

Tudod, ha nekem valami eszembe jut nem kotorászok a cikkek között, hátha van még fent egy azonos című. Ugyanez van a képekkel kapcsolatban is. Kigondolom, a legjobbat leírom és felteszem. Ebben úgy látszik azonos az ízlésünk. Remélem ez nem baj.
Van még bőven mit tenned értem! :-)

Éva

Kedves Éva!
Nem akarok neked problémákat okozni. Ahány alkalommal valamit írtam az írásodra te elrohantál a vásárlók könyvéért. (Régen panaszkönyvnek hívták)
Nem akarnám, mert még a végén engem tiltanak ki az oldalról örökre, vagy még több időre.
A másik dologgal kapcsolatban készséggel elhiszem, hogy nem kotorászol a cikkek között. De a Jóistenke áldjon meg, két napja tettem fel ugyanezzel az írásomat. Most akkor piszkosul megsértődtem, hogy nem is olvastad, bár hsz-t írtál hozzá.
Ölcsi
:-)
Tamás
2011. január 31. 18:42

megtekintés Válasz erre: - 2011. január 31. 18:33

kedves Éva!

Szeretem az írásaidat. Mintha én írtam volna. Az előző cikkemnek pont ez volt az alcíme.
Persze ez nem baj.
Jut eszembe. A szilveszteri cikkem képe pedig a naplódban landolt.
Mondd mit tehetek még érted?
Tamás

Mondd kedves Tamás!

Olyan nehezedre esne egyszer az életben odapöttyinteni egy kis nyamvadt értékelést? Hát annyira pocsékul írok, hogy meg sem érdemel egy kísérletet, már csak azért, mert te vagy az első, aki hozzászólt. Na.

Tudod, ha nekem valami eszembe jut nem kotorászok a cikkek között, hátha van még fent egy azonos című. Ugyanez van a képekkel kapcsolatban is. Kigondolom, a legjobbat leírom és felteszem. Ebben úgy látszik azonos az ízlésünk. Remélem ez nem baj.
Van még bőven mit tenned értem! :-)

Éva
 
2011. január 31. 18:33
kedves Éva!

Szeretem az írásaidat. Mintha én írtam volna. Az előző cikkemnek pont ez volt az alcíme.
Persze ez nem baj.
Jut eszembe. A szilveszteri cikkem képe pedig a naplódban landolt.
Mondd mit tehetek még érted?
Tamás
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: