Csak egy buli
Látogatók száma: 48
Azt hiszem, tavaly télen történt, hogy elruccantunk egy kis bulira közösen - a fél utcával - nem messze tőlünk, egy újonnan megnyílt - sokadszorra sem felfuttatott - szórakozóhelyre. Még ezer évvel ezelőtt én is dolgoztam ott csaposként, persze akkor kocsma jellege volt és a sört is hagyományos korsókban mértem. Még a leánybúcsúmat is ott tartottuk.... na az is egy sztori.
De most itt, egy csapat tizenéves, meg harmincas iramodott be egy nagyon diszkrét és romantikusan divatos klubba, egy retro partira. Lehettünk úgy tízen - tizenöten, lányok fiúk vegyesen. A barátnőm még a férjét is elhozta, mindjárt tele is lett velünk az emelet.
Kevesen voltak még e korai órán, talán este 10 lehetett. Szórakoztunk, csacsogtunk egy ideig, mert nem minden nap látja az ember a szomszédját és annyi megbeszélni valónk volt. Eközben én fél szemmel egyetlen pontot figyeltem. A tér közepén egy amolyan 1x1 méteres dobogón, hosszú rúd árválkodott egyedül. Olyan magányosnak tűnt. Azon morfondíroztam, hogy valamit mégis csak kellene tenni vele, aztán bátorságot gyűjtöttem és odatipegtem. Csak lazán, hogy senki se vegye észre a tervem. Mosolyogva szemeztem a rúddal és körbe is táncoltam a dobogót, alaposan megvizsgáltam, biztonságos e, meg aztán nem mindennap bohóckodik az ember az én hab testemmel egy porondon. Mert ugye egy vadmacskát mindenki szívesen lát ott, de engem? Messze nincsenek gazella vonalaim, de még sosem próbáltam a rúd körül pörögni. Én akarom, döntöttem el!
Az egyik csajszi - Kriszta- odalépett mellém és hevesen bujtogatni kezdett, menjek és mutassak valami nőcis figurát odafenn. A stílusát nem mondtam volna barátinak, akkor sem, ha régen, valamikor értelmem hajnalán még tényleg barátnők voltunk. Egyszóval tapló volt. De már annyit köröztem a rúd körül, hogy nem lehetett neki nehéz rájönnie, mit akarok.
Mély levegő és beugrott, hogy nekem ehhez innom kell. Időt kértem. Mondtam neki, egy perc, csak bedobok egy felest, amiből kicsi koktél lett, így több időt fordíthattam a rákészülés. :) Bátor vagyok, ki a fenét érdekel, ki mit gondol! Mondogattam magamban, sőt még néhány ismerős is rám köszönt, ezzel még tovább odáztam a szereplést, aztán egyszer csak egy mennydörgés szerű hang nyomta el a zenét, a csillárok megremegtek és én a plafonra néztem. Odafenn volt a rúd én meg idelenn. Biztos hogy nem én estem le. :)
Fel is ballagtam és látom, hogy Kriszta, aki fel akart küldeni engem, a földön fekszik és jajgat. Egyből bevillant, hogy milyen jó, hogy előbb a pia után néztem, most én feküdnék ott. De ahogy néztem, egyszerűen elkapott a röhögőgörcs, mert szegény úgy nézett ki, mint egy valódi hernyó, akit pálcikára tűztek! Vonaglott és potyogtak a könnyei, én meg odarohantam, de nem jutottam sokkal közelebb, mert a többiek már mentek is segíteni neki. Melcsi barátnőm, kedves szomszédasszonyom és a férje a hónalja alá nyúltak és felsegítették, de akkor már üvöltött. Szegényt ügyeletre kellett vinni, mert kiment a válla és a bokája kibicsaklott. Hozzá kell tenne, hogy Kriszta sem egy pille könnyű csaj, meg józan sem volt. Ja és még tapló is, velem. Igazából nem sajnáltam, aki nem tud korizni minek megy a jégre?
Ezek után már nem volt kedvem felmenni, mert folyton csak elkapott a röhögés, ha a rúdra néztem. Meg aztán én a hideget is utálom, nem hogy a jeget. :) Ezen az estén nem voltam bátor egy újabb becsapódáshoz, bármennyi italt is gurítottam le, viszont jót buliztunk a megmaradt utcabeliekkel. Nem tudom, valaha kiheverem e ezt a traumát :) Fogok én még rúdon táncolni? Talán egyszer, ha körbepárnázzák a környezetét. :) Asztalon már táncoltam, nem lehet olyan nagy ügy. Majd óvatos leszek.
kép: net
A cikket írta: Ailet
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Ailet!
Kár, hogy nem voltam ott, biztosan bátorítottalak volna, sőt...
Sohasem érdekelt mások véleménye annyira, hogy visszatartott volna attól amit nagyon szeretnék... persze csak a jó ízlés határán belül. (a történet még ott van!)
Üdv, Éva
Örülök, hogy benéztél hozzám :) Igen a jó ízlés fontos és ezt a mutatványt biztosan nem fogom kihagyni az életemből. Akkor, ott nem jött össze, talán DI (Isten,sors) akarta így :) majd máskor, máshol, de meg lesz!! :)
Üdv: Ailet
Kár, hogy nem voltam ott, biztosan bátorítottalak volna, sőt...
Sohasem érdekelt mások véleménye annyira, hogy visszatartott volna attól amit nagyon szeretnék... persze csak a jó ízlés határán belül. (a történet még ott van!)
Üdv, Éva
Tisztelt Ailet!
Kedves írás. Maradjon mindig bohó! Legközelebb jobb lesz a vége, próbálkozzon!
Bokor
Üdv: Ailet
Kedves írás. Maradjon mindig bohó! Legközelebb jobb lesz a vége, próbálkozzon!
Bokor
Ailet!
Sajnos nincs az a mennyiség, ami után megjönne a bátorságom. Odáig jutok csak el, hogy felszabadultságot, könnyedséget érzek, de mégis valami mindig visszatartott. Az is lehet, sőt biztos, ami Krisztával is történt..., attól való félelem. De vonatkoztassuk el a tánctól, vagy akár az énekléstől, mert ez a másik terület, vagy a tömeg előtt való beszédről...
belekényszerültem egyszer abba a helyzetbe, hogy váratlan videóra vették, miközben sütöm a palacsintát. Na ez a másik, ha már lúd, akkor legyen kövér. Naná, hogy nem sülhettem fel. Fel kellett dobnom azt a palacsintát egymás után, és sikerült! :-)
Pussz, Éva
Ugye hogy tud sikerülni akkor is ha az ember pánikol? Na ez lebegjen a szemed előtt később is. :) Ha arra képes voltál, másra miért ne? :))
Pusz:Ailet
Sajnos nincs az a mennyiség, ami után megjönne a bátorságom. Odáig jutok csak el, hogy felszabadultságot, könnyedséget érzek, de mégis valami mindig visszatartott. Az is lehet, sőt biztos, ami Krisztával is történt..., attól való félelem. De vonatkoztassuk el a tánctól, vagy akár az énekléstől, mert ez a másik terület, vagy a tömeg előtt való beszédről...
belekényszerültem egyszer abba a helyzetbe, hogy váratlan videóra vették, miközben sütöm a palacsintát. Na ez a másik, ha már lúd, akkor legyen kövér. Naná, hogy nem sülhettem fel. Fel kellett dobnom azt a palacsintát egymás után, és sikerült! :-)
Pussz, Éva
Szia Ailet!
Megmosolyogtam az írásod. Nem téged nevettelek ki, még csak nem is a Krisztát, de elképzeltem, ahogy ott állsz, szemezel a rúddal, barátkozol a gondolattal. Nálam a tánc jelentette mindig a kihívást. Szerettem is, tudtam is. Mégis volt bennem majré, ha olyankor kértek fel táncolni, amikor nem lehetett még elvegyülni. Kirakatba nem szerettem lenni, az olyan blamás, de másokat, főleg jól összeszokott párokat látni táncolni, az mindig fel tudott dobni. A gátlás, ami bennünk van, ha nem lenne, mi lenne? :-)
Puszi,
Éva
Jó hogy benéztél! Nálam van az az italmennyiség amikor minden mindegy.... :) na jó ez úgy két feles... :) aztán már nem érdekel ki mit gondol, de itt valahogy korlátot kaptam az eseménytől. :) nyugodtan nevess én is azt teszem/tettem :)
Ma már egyáltalán nem érdekelnek ezek a félelmek, már táncoltam színpadon is, egy jó kis bulin, tök józanul idén :) a páholy faragásait használva rúdnak ;) persze nem én voltam a fő attrakció :) A lényeg, hogy csak a zenére figyelj! :) Esetleg még a táncpartneredre sem árthat, ha van. :)
Pusz: Ailet
Megmosolyogtam az írásod. Nem téged nevettelek ki, még csak nem is a Krisztát, de elképzeltem, ahogy ott állsz, szemezel a rúddal, barátkozol a gondolattal. Nálam a tánc jelentette mindig a kihívást. Szerettem is, tudtam is. Mégis volt bennem majré, ha olyankor kértek fel táncolni, amikor nem lehetett még elvegyülni. Kirakatba nem szerettem lenni, az olyan blamás, de másokat, főleg jól összeszokott párokat látni táncolni, az mindig fel tudott dobni. A gátlás, ami bennünk van, ha nem lenne, mi lenne? :-)
Puszi,
Éva
Szia! Ez egy aranyos történet. Kár hogy nem jól sült el. Pedig biztos élmény lett volna a rúdon táncolni :))