Ilyen nincs! – vagy mégis? 2011. szilvesztere 1. rész
Látogatók száma: 61
Minden szilveszter más és más. Míg a barátnőm otthon tette a dolgát a három hetes kisbabájával, én az Óperenciás tengeren is túl múlattam az időt. De vajon megérte-e csaknem lemenni a térképről?
A közös szilveszterezésre vállalkozó csapat tíz párból állt. Megbeszéltük, hogy mindenki hoz kaját és piát, és úgy terveztük, hogy a helyszínen is főzőcskézünk. A „tetthely” egy vadászház volt, ami a civilizációtól csupán öt kilométerre lett felépítve egy erdő közepén. Az okos tojások kitalálták, hogy délután kettőre érjünk oda, mert sötétedéskor a göröngyös és hatalmas tócsákkal tűzdelt földút nehézséget okozhat azoknak a sofőröknek, akik még nem jártak arra.
A meghívottak zömével nem állok szoros baráti viszonyban, ezért azt javasoltam a páromnak, hogy menjünk később, úgyis lesz bőven idő a dáridózásra. Először rábólintott az ötletemre, majd meggondolta magát mivel a korábban említett bölcs és tapasztalt egyének ráijesztettek, hogy el fog akadni a sötétben a sárban, jobb ha együtt megyünk konvojban. Mit tehettem? Elfogadtam az érveket, így háromra már partira készen, „puccban” álltam a vadászház agancsokkal kidekorált termében, várva a grandiózus ereszd el a hajamat bulizásra.
Egy óra sem kellett a csapatnak, a hangulat a tetőfokára hágott. Ennyi finomságot már régen láttam és ettem: saláta, hús, süti és piahegyek tornyosultak a hosszú étkezőasztalon. Egy Zsolt nevű fickó szolgáltatta a zenét, mindenki talált kedvére való muzsikát, nem árultak a lányok sokáig petrezselymet. Este hatra berúgtam, nyolcra már ki is józanodtam. Egyszer a párom ölébe akartam ugrani, ő nem vette a lapot, így nem tartott meg, s a földre pottyantam, azóta is sajog a derekam.
Tíz órakor a kedvesemmel meguntuk a partizást, honvágyunk támadt. Magunkhoz vettünk némi ennivalót és alkohol tartalmú italt, és angolosan távoztunk. Azaz csak angolosan távoztunk volna…
folyt. köv.
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
A
Rég olvastalak, de felüdítő volt a bevezetés. Nálad a másnap már 2 órán belül reprodukálva volt, ez király! És ha még 1x berúgsz, akkor megvolt a kutyaharapás szőrivel is. Na várom a folytatást!
Üdv,
Pinokkió
Remekül indul, várom a folytatást!
Pussz, Tündér
Ennyi idős koromban még nekem is voltak ilyen kalandjaim. De soha nem kívánnám vissza! :-) Pontosan azért, mert a határ ilyenkor a csillagos ég. És sose tudtam volna meg, hogy kinek az ölébe hajtom le a fejem? :-)
Azért azt mindig tudom kinek az ölébe hajtom a fejem! :)
Puszi,
L.