Ilyen nincs! – vagy mégis? 2011. szilvesztere 2. rész
Látogatók száma: 66
Ott tartottam, hogy angolosan távoztunk volna...
A párom matt részeg volt, én csak enyhén pityókás. Én akartam vezetni, de a kis drágám ragaszkodott hozzá, hogy a veszélyes, sáros, hepe-hupás mellékúton ő üljön a volán mögé, elvégre a férfinép jobb sofőr. (Hogy ezt honnan szedte nem tudom, mindenesetre ráhagytam.)
Csodálkoztam is milyen ügyesen lavírozott, egyszer sem akart letérni a "susnyásba". Egyszer csak egy hatalmas sártenger állta utunkat. "O-óó!" - kiáltottam fel - Első próbatétel!" Miközben azon tűnődtem, vajon meg tud-e birkózni a drágám a kihívással kiderült, hogy nem tud.
Elakadtunk.
Először ő tolta az autót, aztán én. Meg se moccant. Megmakacsolta magát, mint egy csökönyös szamár. Jó mélyen belesüllyedt a mocsárba. Sebaj! Telefonos segítséget kértünk. Vagyis kértünk volna, ha a többiek nem mulattak volna. Az ihaj-csuhaj-dáridó közepette a telefoncsörgést senki sem hallotta. Csücsültünk a semmi közepén. Ekkor elképzeltem, hogy éjfélkor is ott leszünk, elővesszük az eltulajdonított pezsgőt, és a saját hülyeségünkön vihogva koccintunk.
Aztán csoda történt! Az egyik srác felvette a telefonját, azon nyomban ott is termett mint egy Jótündér, és kivonszolta a járgányunkat a sárrengetegből. Szerencsésen hazavezettem, bár útközben kicsit paráztam nehogy lemeszeljenek a rendőrök. (Igazság szerint már nem voltam részeg, mert ez tizenegykor történt, addigra kijózanodtam.)
Bekapcsoltam a tévét, az egyik csatornán a Ponyvaregény ment, elkezdtem nézni. A páromat közben felhívta egy cimborája, aki a partin is részt vett, ergó ott is tudtak volna dumcsizni, de nem tették. Kicsit hangosan folyt a csevej, ezért bevezényeltem a fiút a kisszobába, hogy ne zavarjon filmnézés közben.
Közeledett az éjfél.
Vártam, hogy jöjjön át a kedvesem és nyissa ki a pezsgőt.
00.05 nem jött
00.10 nem jött
00.15 nem jött
Negyed egyre marhára feltuningoltam magam. Berontottam a szobába, és felháborodottan kiütöttem a kezéből a telefont. Olyan ártatlan szemekkel nézett rám, mint egy óvodás. Nem értette a problémámat. Sértődötten közöltem vele, hogy életemben eddig mindig koccintottam valakivel éjfélkor, hogy lehet az, hogy neki az a faszkalap fontosabb, mint én. Aztán már csak röhögtem rajta, mert láttam, hogy a rengeteg pia miatt abszolút nincs képben. Lefeküdtünk aludni.
Másnap este kibontottunk egy pezsgőt és a saját hülyeségünkön vihogva boldog új évet kívántunk egymásnak.
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Bokorur!
Köszönöm, hogy kifejtette a véleményét, megfogadom a tanácsát.
Úgy vélem ez az oldal a könnyedebb hangvételű írásokra fogékony, ezért ide nem akarok komoly, nehezen emészthető cikkeket feltenni.
Üdvözlettel:
L.
Akkor váltanom kellett, egy könnyedebbre, na vajon mire? Társkeresés! Ennél könnyedebbet el tudsz képzelni? Ebben benne van minden, asszem.
Éppen az imént javasoltam egy magát meg nem nevező cikkírónak, hogy legyen elég a nyomorúságból, amiről ír, mert kezdem magamat is annak érezni... nem tartok ott, és nem is akarok még! De való igaz, hogy ha valaki - pláne ha sorozatban tesz fel az írásait -, amikor az olvasó tehetetlenül nem tud mást tenni, mint azonosulni a szereplővel, vagyis megérteni, beleképzelni magát a helyzetébe, vagy tehetetlenül szemlélni - maga is rosszul kezdi érezni magát a bőrében.
Nem hiszem, hogy erre van most szükség, de egyébként se. Több szereplő a cikkben, több nyomorúságos sors.... Naaaa. A sajátom is bőven elég!!!
Most lehet, hogy kíméletlen voltam, mint velem is oly sokszor mások, de ami igaz, az igaz... Nehezen viselem.
Tisztelt Lizelotte!
Az Ön kérésére részletezem...
Több féle író létezik. Az egyik a "sikeríró", aki rálelt egy stílusra, és mivel az kelendő a "piacon", abban a stílusban ír, mindaddig, amíg egyszer már meg nem unják, és azután is, mert már nem tud elszakadni a stílusától, továbbá a közönsége (azok is akik már nem azok) beskatulyázzák, és onnan, ha akarna se tudna kitörni!
Ezzel persze akkor nincs is bajom, ha ezt a stílust kellően tudja valaki fűszerezni, és kissé időnként el is tud térni attól.
Akkor gond ez, ha nagyon egysíkúvá válik az író.
De ekkor se baj, ha nem törekszik magasabb babérok megszerzésére (hisz én is eléggé egysíkú vagyok, és itt még sokunk), de Ön úgy érzékelem kellően ambiciózus ahhoz, hogy nem itt akar leragadni.
Ne vegye bántásnak amit írtam, csak figyelmeztettem. Mert sokszor magunkat nem látjuk kellően jól...
Tanács, használjon néha retorikai fordulatokat...
Bokor
Köszönöm, hogy kifejtette a véleményét, megfogadom a tanácsát.
Úgy vélem ez az oldal a könnyedebb hangvételű írásokra fogékony, ezért ide nem akarok komoly, nehezen emészthető cikkeket feltenni.
Üdvözlettel:
L.
Kedves Bokorur!
Miből gondolja, hogy rám ragadhat a stílusom? Kifejtené részletesebben? Köszönöm,
L.
Az Ön kérésére részletezem...
Több féle író létezik. Az egyik a "sikeríró", aki rálelt egy stílusra, és mivel az kelendő a "piacon", abban a stílusban ír, mindaddig, amíg egyszer már meg nem unják, és azután is, mert már nem tud elszakadni a stílusától, továbbá a közönsége (azok is akik már nem azok) beskatulyázzák, és onnan, ha akarna se tudna kitörni!
Ezzel persze akkor nincs is bajom, ha ezt a stílust kellően tudja valaki fűszerezni, és kissé időnként el is tud térni attól.
Akkor gond ez, ha nagyon egysíkúvá válik az író.
De ekkor se baj, ha nem törekszik magasabb babérok megszerzésére (hisz én is eléggé egysíkú vagyok, és itt még sokunk), de Ön úgy érzékelem kellően ambiciózus ahhoz, hogy nem itt akar leragadni.
Ne vegye bántásnak amit írtam, csak figyelmeztettem. Mert sokszor magunkat nem látjuk kellően jól...
Tanács, használjon néha retorikai fordulatokat...
Bokor
Tisztelt Lizelotte!
Tetszik a könnyedsége. De azért vigyázzon, mert így Önre ragadhat a stílusa.
Bokor
Miből gondolja, hogy rám ragadhat a stílusom? Kifejtené részletesebben? Köszönöm,
L.
Tetszik a könnyedsége. De azért vigyázzon, mert így Önre ragadhat a stílusa.
Bokor
Szia Lizi!
Tanulság: maradj a fenekeden és bulizhatsz, nem kell a sárban dagonyáznod, koccintanak veled szilveszter éjfélkor... és nem kell egyedül nézned a Ponyvaregényt!
Üdv,
Pinokkió
Tanulság: maradj a fenekeden és bulizhatsz, nem kell a sárban dagonyáznod, koccintanak veled szilveszter éjfélkor... és nem kell egyedül nézned a Ponyvaregényt!
Üdv,
Pinokkió
Szia Lizi!
Ha nem is fergeteges szilveszter, legalább emlékezetes marad mindörökre! ;) Ha az ember magán tud nevetni, az már fél siker! Köszönjük Lizi!
Pussz, Tündér
Az biztos, hogy emlékezetes szilveszter volt! Kösz, hogy olvastál!
Pussz,
Liz
Ha nem is fergeteges szilveszter, legalább emlékezetes marad mindörökre! ;) Ha az ember magán tud nevetni, az már fél siker! Köszönjük Lizi!
Pussz, Tündér