újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Kedvesem, vigyél szappant...

Látogatók száma: 23

Ülök a parton és szememmel végigsimítom a tó tükrét… Mélyet szippantok a felkelő Nap melegével átitatott levegőből. - Jó ez a nyugalom…

A tó tükrén a szellő apró kis fodrokat borzolt, hol sötétebb, hol világosabb kékségével mutatta mélységét.
A parton nádcsomók táncot jártak a szél lüktető ritmusára. Ringó derekuk úgy hajladozott, mintha karcsú leánykák tánckara bűvölte volna a szemlélőt.
Hajladoztak kecsesen, barnuló fejüket szemérmesen lehajtva, megadva magukat a szellő érintésének.

Szép volt a víz, a távolban hápogó vadkacsák örömkiáltásai törték meg a tó körüli csendet.
Nagy, suhogó szárnycsapásaikkal futottak a vízen. Bemutatójukat mindig csodálattal szemléltem. Majd egyszerre, szinte parancsszóra felemelkednek és a tó egy távolabbi öblében nagy fröcsköléssel, talpaikat a víz fodrozó tükrébe bevágták, mint amikor a lovas a ló szügyébe belevágja a sarkát, Ők is ezt tették.
Ismét csend... csak egy fakopáncs serénykedett szorgosan, gyógyítgatta a környező fákat az élősködőktől.


- Nini... a nádcsomók között egy kis pézsma bújt elő. Gomb orrocskáját fennhordva fürgén előbújt, majd ismét eltűnt a nádas rejtekében.
Ülök a parton és szememmel végigsimítom a tó tükrét… Mélyet szippantok a hajnali felkelő nap melegével átitatott levegőből.
- Jó ez a nyugalom… állapítom meg.
Ez a béke.., ez a csend, a természet neszei oly nyugtatóan hatnak.
Csak az ébredő madarak éneke zavarja a csendet, de mit zavarja,
- hisz ez a csend hangja -.

Előveszem a felszerelésem szépen, sorban felállítom a botokat.
Még jó, hogy hoztam egy kilónyi megszáradt kenyeret, beáztatom, majd összekeverem. Egy kis aromával megbolondítom, majd kukoricadarával dúsítom, igazi halcsemegét készítek.
Jól meg is tömöm az etetőkosarat, felszúrom a harmatgilisztát a horog végére és kész a bot, a bedobásra.

Már nagyon vártam a mai horgászatot, kissé idegesen hajítok... jó nagy dobással, a tó közepére beküldöm az etető kosarat. A víz tükrén megfeszül a damil, elhelyezkedek és várok…
Várok… és várok, de semmi mozgás, igazítok a damil hasán, egy jelzővel felékesítem a bot végét, mely arra hivatott, hogy jelezze, ha kapás van.

A Nap már szépen felkúszott az égre, még jó, hogy egy nagy fa tövében vertem tanyát, mert megvesznék a hőségtől. Igaz ennek nagy a veszélye, mert nem kellő odafigyelés esetén, alkalmanként a fűzfát kezdem fárasztani.
Sandán oldalra pillantok, nem látja-e valaki ügyetlenkedésemet.

No, de most minden sínen volt, csak a horgász szerencsém el ne hagyjon, mert otthon az asszony majd mondja a magáét.
Egy nagy betyár az asszony... meg szokta kérdezni a hajnali indulás előtt

- Kedvesem, tettél el szappant...

Csodálkozó tekintettel, kérdőn ránézek

- Az minek... kérdezem.

Huncut mosolyával az arcán rávágja

- Csak azért szívem, mert ha sz…t fogsz, meg tudd mosni a kezed.

Hát, így indít utamra, ha éppen nem szegődik mellém.

Ülök a bot mellett... bűvölöm a hegyét. Nem is messze egy jó nagy tükrös vagy fél méter magasra kilövi magát, mintha engem akarna heccelni... no várj csak!
Nagy becsapódással visszazuhan a tóba, s hatalmas karikákat rajzolt a tó tükrén.

- A fene egyen meg, mit szórakozol itt velem...
mormolom az orrom alatt.

Mint akit áramütés ér, felugrok és feszülten figyelem a bot hegyének játékát, a jelző karikám is lerepül akkorát bevágok. Elégedetten oldalra sandítok, hogy ki látja...
A szomszéd stégen horgászó átkiabál...

- Jöjjek segíteni? Végre, lesz tán valami, nem ülünk itt hiába.

Szerényen tiltakozom...

- Ne fáradjon János bácsi, boldogulok.

Tekerem az orsó karját, egyre idegesebben, mert húz a hal, de bizonytalan vagyok a nagyságát illetően. Addig, amíg nem tudom a víz felszínére fektetni, mindig elfog valami különös izgalom, mert lehet, a fogás eredménye sok minden.
Egyszer egy szegény vadkacsa szedte fel a horgomat, remélem nem ismétlődik meg.
Már egész közel van, forog a víz, de nem olyan nagy az örvénylés, mint ahogy én azt szeretném.
Feszülten tekerem… és egyszer csak megpillantom.

A méreg a fülembe szaladt... éreztem, hogy vörösödik a fülem, mert egy óvodás, középső csoportosnak mondható keszeg forgolódott, és csinálta a rumlit.
Kiszabadítottam a horog hegyét a szájából, szerencsére csak a szélébe akadt.
Gondoltam is rögvest...

- No, ha ezt az asszony látná, kapnék érte,

mert szerinte nem állatbarát az, aki fájdalmat okoz.

Mondja is mindig, hogy...

- A legyet is kiviszed a lakásból, nem lehet agyoncsapni, de szegény halat kínozod.
- Van is igazsága, de nem árulom el neki.

Ott tartom a kezemben szegényt, és az orrom alatt mormolva úgy teszem a vízbe...

- Küld az öregapád! Mert pórul jársz.

A keszeg, fürge farokcsapásokkal beúszik a nádas nyújtotta védelmébe.
Ülök és várok...várom az öregapját.

A Nap lassan elbújik a domboldal mögé, de hiába lesem a vizet, nem mozdul.
A kis keszeg már a tó másik végében meséli az öregapjának a kalandját.
Okítja, hogy nagy ívben kerülje el azt a nádas melletti kis öblöt, mert ott egy felbőszült horgász várja Őt, a hatalmas merítőhálójával.

Morgolódva összepakolok, és megyek megmosni a kezemet.

A cikket írta: Helena

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

:)

megtekintés Válasz erre: Helena

Az tény, hogy akár lacac hegyeket is lehetne venni az engedély áráért, de
nem ezt kell nézni. Jó levegőn, kellemesen kikapcsolódni, feltöltődni.

Igy igaz, a kikapcsolódás és a jó levegő a fontos....

megtekintés Válasz erre: ginesz

Hát ha minden alkalommal fogna a horgász halat, akkor hol lenne az egész napos várakozás, izgalom? Akkor az olyan lenne, mintha lemenne a halashoz halat venni.(egy éves horgászbérlet áráért elég sokáig lejárhatna....)

Az tény, hogy akár lacac hegyeket is lehetne venni az engedély áráért, de
nem ezt kell nézni. Jó levegőn, kellemesen kikapcsolódni, feltöltődni.
Hát ha minden alkalommal fogna a horgász halat, akkor hol lenne az egész napos várakozás, izgalom? Akkor az olyan lenne, mintha lemenne a halashoz halat venni.(egy éves horgászbérlet áráért elég sokáig lejárhatna....)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: