Laptopon nem dolgozom! (4. rész)
Látogatók száma: 56
Bárkivel szívesen cserélnék helyet arra a két-három órára, amikor vért izzadok, és azok, akik nekem drukkolnak, csak pihennek éppen, mert az ügyvéd úr talán észre sem venné, ki ül a „vonal” túlsó végén...
... vagy a monitor előtt, amit időközben - bár nem kértem - de a saját „képemre” átformáltatta az ügyvéd úr...
4. rész
– Nincs idő most a tanulásra! - mondta a kérdésemre, hogy mi lenne, ha adna kis időt… Ketyeg az óra mutatója.
Neki már „a nézése meg a járása, a csípőjének a ringása” sem a régi a legjobb indulattal sem. Ezt akceptáltam, bár nehezen, de tudomásul vettem.
Az ügyvéd úr örülhetett, ha megússza, és felér az egyik lépcsőfokról a másikra, annyira fáj a lába. Messze van még a második emelet. Addig is én a lépteimet igyekeztem oda- és visszafogni, hozzá igazítani.
Ha tudnátok milyen nehéz ez a visszafogottság nekem, aki megjártam naponta a hegyoldalt oda- és vissza jártamban, keltemben, a kertemben. Azt az időt, amikor ő „nyektet” ültemben, hogy elkészítsem a beadványait, inkább városnézésre fordítanám, hiszen olyan csodálatosan süt a nap, amikor időre megyek. Eddig legalábbis azt tette odafelé a Nap. Élveztem. Visszafelé meg a sötétség, amit nem annyira.
– Ajjaj, csak ne kelljen gyalogosan eljutnom az állomásig azon a kietlen sötét utcán. - fohászkodtam, mert a lámpák fénye arrafelé olyan halovány, mint nálunk, kertvárosban. De nem tartott ez sokáig. Nagy szerencsém volt idáig. Ő ugyanis taxival érkezik-távozik, hazafelé az Árkádig, vagy a Kaszinóig, ami nekem pont útba esik és jó, mert közel van a buszmegállóhoz.
Nagyon szép az esti órákban az Árkád és környéke, kivilágítva. Olyan hangulatos. Főleg így karácsony tájékán. Még emlékszem és elképzelem, tovább, egészen a Széchenyi térig gondolva, végig a Bajcsy és a Bem utcán, a fák tele csillámló-villogó kis lámpákkal. Eleget láttam! Hát még belül milyen szép, csicsás lehet az Árkád?! És milyen hosszú! Az áru kínálat? Hmm.
Legalább valami jó is legyen, van ebben az egészben, kisegítem az ügyvéd urat a taxiból, igyekezve, nehogy a padkában, nekem járdaszegély, de olyan jól hangzik, megbotlódjon. Hát nem? Fő a biztonsága. Aztán már felszabadultan elköszönök tőle. Boldog újévet kívánunk egymásnak. Ő vásárolni megy, igaz, én meg végre szabad utat kapok a zebrán át, és igyekszem hazafelé, hiszen hideg van, fázom! Jöhetne már a buszom! Még fél óra és otthon vagyok a jó meleg lakásban…
Igazán nem panaszkodhatom, hiszen kifizette a révész azt az egy hónap kín-keservet, amit csak úgy „kikapcsolódásként” eltöltöttem vele az irodákban, érte tettem? Csak remélni tudom, hogy neki is megérte.
– Jövőre újra itt! De addig még van egy-két napom, nem laptopon, hogy ráhangolódjak az év utolsó és az új év első napjára. Már csak én kellek hozzá és az „anyag”, amit időközben beszereztem, hogy mindenkinek jó legyen a hangulata, mert nekem eddigre már kiváló, mint fülig Yimminek úgy ér a szám! Jól zárult a 2016-os évem!
Apróságok ezek, de én már régről tudom, nem elhanyagolhatók. Mindig készen kell állni! Egy ilyen nem várt, bármikor közbejöhet felkérésre. Most már tudom. A felét, ezeknek a nehézségeknek le tudtam volna, ha a nyugdíjas éveimet nem bagatelizálom el. A tudást, amit szereztem, nem hanyagolom el „ásó, kapa és a nagy harang”, hanem haladok a korral, a technikával és lépést tartok az új „verziókkal”. Hmm! Így jártam…
„Anyu” azt mondja - mert hiszen a bukdácsolásaimat megosztom veletek: „Ide nekem az oroszlánt is!” - Hát nem aranyos, ha így gondolja? De nem úgy van az. Mert én szerény vagyok. Egy kis cicával is megelégedtem volna, de minimum egy olyan számítógéppel, amilyen nekem is van, egy Windows XP-sel, a Word 2003-mal, amit ismerek. Nekem ez a 7-es és Word ’14-es verzió túl nagy és csicsás, bonyolult, ráadásul Laptop.
Ki hitte volna, mert le van hajtva a fedele, én meg nem kíváncsiskodtam. Már javában dolgoztam az új gépen, amikor megkérdeztem, mert furdalta az oldalam azért, - mi is az a doboz az asztalon?...
– Hát a Laptop, amin éppen dolgozik - felelte a fiatalember, Zoltán… Mire megszerettem volna, hát nem felpakolták a régit? Ráadásul rosszul, mert nagyon unom már az "Ismét"... a "Megint"... és az "Ok" kattintásokat, hogy valamiféle eredményre jussak, mégis csak legyen sikerélményem.
Hát ennyit az ezen írásom címéről, hogy „Laptopon nem dolgozom!”
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Személy szerint várom a folytatást, (hogy miért?....csak! ) :)
Függetlenül a telefonom milyenségétől!
Puszi
És ennek az egész kálváriámnak csak akkor lesz vége, ha kimondom. (hogy miért?... csak!) :-)
Függetlenül a telefonom milyenségétől!
Puszi
Nekem is Sanda, de én nem röstellkedem miatta. A telefonon én ugyanis telefonálni szoktam, hogy őszinte legyek, a mobillal csak nagy ritkán, azt pedig a buta is megteszi...:-)))
Puszi! :-)
Papusom sem hajlandó váltani,neki is kis bumszlija van :D
Én már dugdosom mások elől a mobilomat, merthogy nekem még butatelefonom van.
Én már dugdosom mások elől a mobilomat, merthogy nekem még butatelefonom van.
Ne hagyd magad Evike! Eger az kell! Orulok az oromodnek az uj mobillal, igazabol en is csak neznem, hogy mit kell vele csinalni, de majd megtanulod, es majd te fogsz nekem tanacsokat adni ezugyben, ha majd en is okos telefonra adom a fejem. :)
Olyan jo kis vezetek nelkuli egerek vannak, igazan megajandekozhatna teged a fonokod eggyel! :) Drukkolok!
Nekem csak egy egyszerű, de nagyszerűre lett volna szükségem, ehelyett kaptam, amit nem is tudok per pillanat használni. Hát élet ez? :-)
Puszi!
Nekem mondod, hogy fejlődni kell? Hát bizony, kell. Ez a jelenlegi tapasztalat. Kaptam egy mobilt, hú de örültem volna neki, de per pillanat azt sem tudom eszik e vagy isszák? Hát sokat tud, az biztos, csak már jutnék el odáig. Nincs kiszállás. Lépést kell tartani a tudománnyal. Mert tudja, csak én nem, amit kell. Egyelőre. :-)
És még egy egerem sincs, azt is úgy kell kikönyörögni.
Olyan jo kis vezetek nelkuli egerek vannak, igazan megajandekozhatna teged a fonokod eggyel! :) Drukkolok!
Én már dugdosom mások elől a mobilomat, merthogy nekem még butatelefonom van.
Hát tudod Sanda, ennyi izgalom nekem már megárt. :-)
Puszi!
Nekem mondod, hogy fejlődni kell? Hát bizony, kell. Ez a jelenlegi tapasztalat. Kaptam egy mobilt, hú de örültem volna neki, de per pillanat azt sem tudom eszik e vagy isszák? Hát sokat tud, az biztos, csak már jutnék el odáig. Nincs kiszállás. Lépést kell tartani a tudománnyal. Mert tudja, csak én nem, amit kell. Egyelőre. :-)
És még egy egerem sincs, azt is úgy kell kikönyörögni.
Puszik, Evike! Nagy tanulsagom az irasodbol, hogy nyugdijaskent is fejlodni kell. :)
Sikeres tovabbi munkat kivanok neked! :)
És még egy egerem sincs, azt is úgy kell kikönyörögni.
Puszik, Evike! Nagy tanulsagom az irasodbol, hogy nyugdijaskent is fejlodni kell. :)
Sikeres tovabbi munkat kivanok neked! :)
Köszönöm! :-)
Sikeres tovabbi munkat kivanok neked! :)