újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Nosztalgia (2)

Látogatók száma: 60

Nem értem a sok biztatást körülöttem, hiszen első vagyok, hova fussak még?... Hiszen csak előre tudok? Nem hosszú a táv!... Késve érkeztem, nem ismertem a szabályokat, és csak utána tudtam meg, időre futottunk...

A kudarcok nem értek elég korán. Ahhoz viszont bőven elég volt, mire eljutottam a fiatal felnőtt koromhoz tele voltam frusztrációval, kétségekkel, bizonyítási kényszerrel, kerestem a helyem és mindeközben barátokat találtam de el is vesztettem sokakat. Nehezen igazodtam el a világban, de talán éppen ezért mindig a közepébe találtam magam, ahol nem igazán hagyták, idő híján, hogy megismerjem. Hamar kiderült a tudás utáni vágyam, a felnőtté válás akarása, az idősebb, tapasztaltabb generáció hol vigyázta, hol fejüket csóválva ejnye-bejnyézték a bukdácsolásaimat. De alapvetően barátsággal közelítették meg a tapasztalatlanságomat és a segítő szándék több volt, no és a szerencse, hogy nem kallódtam el.

Szórakozva, játszva, dalolva, sírva tanultam meg az alapokat. Tudtam már akkor is, nem vagyok az a feladós fajta, korán megtanultam, nem adják ingyen a sikert. A tudás egyéb módon való megszerzése komoly akadályokba ütközött, ezért egyedül az akaratomra és a kitartásomra hagyatkozhattam és a toleranciára, amiben nem szenvedtem hiányt. Ez vezette lépten-nyomon az utamat.

A szerelem, a kiválasztottam hamar megtalált és lezárt egy korszakot is bennem, mert ettől kezdve már a felelősség az én vállamat nyomta. Szüleim, ha nem is teljesen, de levették rólam a kezüket, amikor szembesültek azzal, hogy akaratuk ellenére rosszul választottam. De nyitva hagytak egy ajtót számunkra, ahol, ha az élet úgy hozta néha bekopogtattam.

Élni nélküle nem volt könnyű a válásunk után, de munkám volt, barátaim, szerető családom. Elkezdtem felépíteni újra az életünket. Nehezen megszerzett társas kapcsolataimat mégis túl könnyen adtam fel, hirtelen természetem gátolt nem egyszer a nyugodtabb, megfontoltabb döntéseimben. De szép lassan elfeledtették a régi sérelmeket és mindenből csak annyi maradt, amire jó néha visszaemlékezni, így ünnepek közeledtével.

Most viszont egy könnyedebb dolog jutott az eszembe. Még cseremózsi pajor koromból... A nővérem az udvarlójától, hogy lekenyerezze kapott külföldről valami nagy csomagot. Kíváncsi voltam a tartalmára, de nagyon. Én ugyan nem vártam meg, míg hazaérkezik és kibontja. Előbb értem haza én. A kezembe került egy ruhaköltemény. Törtfehér, krepp anyaga volt. Addig nem is nagyon mutatott, míg fel nem próbáltam. Senki se volt otthon, így nyugodtan garázdálkodhattam. A testemhez símúlt. Viszont az istennek sem akart egy ponton rám jönni, de vettem egy mély levegőt és igyekeztem benntartani mindaddig, amíg fel tudtam húzni a cipzárt. Sajnos megállapítottam, mindenre alkalmas lehet, csak arra nem, hogy hordják. El is gondolkodtam azon, ki lehetett vajon az a nádszál kisasszony, aki ezt a ruhát valaha is viselte? Vagy ő is csak egyszer felpróbálta? Ami még nagyon izgatott, miközben levegőt is alig tudtam venni a ruhában az az "üvegcipő", ami valószínű hozzá tartozott... Nagy nehezen le tudtam magamról hámozni a ruhát, ami viszont nagyon a szívemhez nőtt. El is határoztam, hogy az amúgy vékony alakomból le fogok faragni pár dekát, hogy hordani is tudjam. Erre sajnos nem kerülhetett sor. Az üvegcipőben viszont tettem egy fordulót meszes utcáin, amikor senki se látta.

A cikket írta: zsoltne.eva

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Jó néha visszaemlékezni, így ünnepek közeledtével. Lehetőleg a vidámabb és boldogabb időszakaimat felidézve. Most nosztalgiázok. :-)

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Tündér!

Jó. Majd megpróbálom előcsalogatni magamból az emlékeimet.
Nem akartam neked csalódást okozni, de az az üvegcipő és az a krepp, tört fehér testhez simuló ruhaköltemény sajnos egy óvatlan pillanatban hamuvá lett, a doboz tartalmával együtt, amit soha nem ismerhettem meg. Egyedül én voltam az, aki legalább egyszer, de hordhattam az üvegcipellőt. :-)

Pussz,
Éva

Kár érte!

Pussz,

Tündér

megtekintés Válasz erre: Tündér

Kedves Éva!

Nagyon élveztem a cikket és az előzőekhez hozzátennék, hogy szerintem Hamupipőke is serdülő volt. ;-)

Írj még ilyesmit!

Pussz,

Tündér

Kedves Tündér!

Jó. Majd megpróbálom előcsalogatni magamból az emlékeimet.
Nem akartam neked csalódást okozni, de az az üvegcipő és az a krepp, tört fehér testhez simuló ruhaköltemény sajnos egy óvatlan pillanatban hamuvá lett, a doboz tartalmával együtt, amit soha nem ismerhettem meg. Egyedül én voltam az, aki legalább egyszer, de hordhattam az üvegcipellőt. :-)

Pussz,
Éva
Kedves Éva!

Nagyon élveztem a cikket és az előzőekhez hozzátennék, hogy szerintem Hamupipőke is serdülő volt. ;-)

Írj még ilyesmit!

Pussz,

Tündér

megtekintés Válasz erre: Ilona

Kedves Évi!

Tetszett a z irásod! Fiatal korunkban tele vagyunk bizonytalansággal, még minden előttünk van, álmok, vágyak, lehetőségek és mi mindent szeretnénk kipróbálni, megvalósitani. Az ember merész, nem is gondol arra, hogy valami nem sikerülhet. Aztán az élet töredezi szárnyinkat..
Én mégis azt gondolom, az a legfontosabb, hogy minden időnkben maradjunk meg nőknek a kudarcok, csalódások ellenére is.Azok is az élethez tartoznak.Kivánom, hogy azt a szép ruhát tudd még hordani és tipegni az üvegcipőben..Ha másként nem, akkor gondolatban..:)

Puszi: Ilona

Kedves Ilona!

Örülök, ha tetszett... hajjaj, de szép is volt! Ide-oda kapok, mert a sokból kiragadva egy-egy pillanatot van csak lehetőség egy oldalba belezsúfolni.

És te miért nem csatlakozol, osztod meg velünk ezzel a címmel a te csetléseid-botlásaid, fiatalkori élményeid? Ezzel a címmel, hogy "Nosztalgia..."
Biztosan akad köztük, ami szép volt, vagy minimum izgalmas, akár, mint a többi cikked. Megérne egy visszaemlékezést. :-)

Puszi,
Éva
Kedves Évi!

Tetszett a z irásod! Fiatal korunkban tele vagyunk bizonytalansággal, még minden előttünk van, álmok, vágyak, lehetőségek és mi mindent szeretnénk kipróbálni, megvalósitani. Az ember merész, nem is gondol arra, hogy valami nem sikerülhet. Aztán az élet töredezi szárnyinkat..
Én mégis azt gondolom, az a legfontosabb, hogy minden időnkben maradjunk meg nőknek a kudarcok, csalódások ellenére is.Azok is az élethez tartoznak.Kivánom, hogy azt a szép ruhát tudd még hordani és tipegni az üvegcipőben..Ha másként nem, akkor gondolatban..:)

Puszi: Ilona

megtekintés Válasz erre: Virág

Hamupipőkeruha üvegcipellővel. :-)

Mint a mesében. Hát az is lehetett volna. De én éppen a fejlődő korban voltam, amikor pont az ellenkezője történt mindennek, mint amit szerettem volna. :-)
Hamupipőkeruha üvegcipellővel. :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: