újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Nyaralásunk Cerviában 6

Látogatók száma: 58

A lakókocsiban lehet főzni, habár mi mindig úgy vásároljuk az élelmiszert, hogy ne kelljen a nyaralásra szánt időt a gáz mellett tölteni. Nem messze tőlünk van egy csap, ahova a mi részünkről járnak vízért az emberek. Mi is onnan hozzuk. Írás közben megfigyeltem, hogy odajárnak inni a madarak, de a kút körüli homokos talaj gyorsan felissza a kifröccsenő vizet. Hoztam fel a partról kagylókat és azokat állítom sorba a kút káváján vízzel. Két kisgyerek figyeli a tevékenységemet. Úgy látom, gyorsan rájönnek, mit akarok, mert segítenek, sőt ahogy észrevettem, másnap is engednek vizet a kis kagylókba. A madarak gyorsan észreveszik az alkalmi itatót. Idős pocakos úr jön vízért, ezért a verebek felröppennek. Az úr lever két kagylót a káváról, de amikor végzett, nagy műgonddal visszahelyezi őket és vizet önt beléjük. Magamban hálás vagyok neki. Később odajön hozzánk egy térképpel a kezében és elmutogatja, ő, merre járt Magyarországon. Hát mit mondjak, hatalmas körutat tett. Megdicséri a Mátrát. Belissima! Ősszel járt ott, nem csodálom, hogy beleszeretett! A Mátra őszi színei csodálatosak!
Na, de most a tengernél vagyunk! Korán kelő vagyok, erről itt sem tudok leszokni, habár nincs a cicabarátom, aki reggelente beleakasztja a középső körmöcskéjét a bőrömbe, hogy ébredjek. Ilyenkor lemegyek a partra kagylót gyűjteni. Fürgének kell lennem, hogy megelőzzem a buldózert, amely a dagály alatt kihordott hínárt, és különböző dolgokat eldózerolja. Összehordják kupacba és egy teherautó elviszi. Mint megtudtam, itt földeket trágyáznak vele. Ha időben érkezem, akkor nagyon szép kis kagylókat tudok összeszedni. Nem vagyok egyedül, szerintem a turistáknak ez, kötelezően kijelölt reggeli program. :-) Arra mindenesetre jó, hogy mire visszasétálok a kempingbe, olyan az étvágyam mint a farkasnak!
Egyik reggel egy medúzát is kisodort a víz. Először nem tudtam, mi lehet ez a kocsonyás kupac, de aztán rájöttem. Többet körbeállják, megpiszkálják, de már elpusztult. Amint megszűnik a tengervíz felhajtóereje, neki vége van. Kocsonyás teste a saját súlya alatt roppan össze. Nem tudom miért, de sajnálom. Ez olyan, mintha mi, vízbe fulladnánk. Ő szegény, a levegőbe fulladt bele.
Hopp! Három, négy centis csavart kagylót találtam! Hű de örülök neki, mert eddig két centisnél nagyobbat nem találtam. Az ennél is nagyobbak, csak sajnos a butikokban találhatóak, kemény euro áron. Apus szerint azokat a Földközi tengerből halásszák ki. Eszembe jutott, amikor Lignanóban bementem egy kagylókat és preparált tengeri halakat árusító boltba. Nem sokáig tudtam bent maradni, hullaszagot éreztem. Apus szerint csak a preparáló folyadék szaga volt, de akkor is..... :(
Tegnap, az egyik általam felszedett kis kagylóból, kibújt félig egy pici rák. Kinyújtotta parányi ollóját és lassan araszolt kifelé. Gondolkodtam egy kicsit, majd visszahajítottam a vízbe.
Élj boldogan rákocska!
Sajnos az első dagály megint a partra fogja sodorni. :( Reggelente sok ilyen apró rák hever holtan a parton. A sirályok ilyenkor szoknak reggelizni.
Leülök a homokba és a tengert nézem. Messze bent, egy motoros hajó tart valamerre. A nyomvonalán a fehér habok lassan oszlanak szét. Bent a nyílt tengeren látszanak az olajfúró tornyok is. Tiszta az idő, és most viszonylag nyugodt a víz. A hullámok lágyan elterülnek a parton. Eszembe jut egy dal.
„Tűzforró nyár volt,
száz hullám táncolt..…
Homokba írtuk azt a szót, és hittük,
mindörökké tart,
hullámokba fulladt már a régi
tengerpart.
A tegnapoknak lábnyomát
a szél söpörte szét,
ennyi volt, véget ért..….”
Önkéntelenül is elkezdem dúdolni. Nézem a parton sétálók lábnyomát, amit tényleg elsöpör, na, nem a szél, hanem a víz. Eleinte nem értettem ezeket az embereket, akik kilométereket tesznek meg itt a parton erőltetett menetben. Nekem legalábbis úgy látszik. Mostanra, már ha olyan kedvem van, és is besétálom az egész partot. Mindig van új látnivaló. A tenger megunhatatlan! Legalábbis nekem, akinek csak évi egy hét jut belőle.

A cikket írta: Babenko

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Köszönöm a szavazataidat!

megtekintés Válasz erre: katalina

Jó volt olvasni az élményeitekről. Kellemes hetet tölthettek ott. Szépek a képek, gondolom, mind ott készült. Érdekes megfigyeléseket lehet szerezni más tájakon, a madarak, más élőlények, az emberek sokásai... és minden, megmarad az embernek emlékéül.

Tudod Katarina néha olyan érzésem van, hogy valamelyik előző életemben azon a tájékon élhettem. Megmagyarázhatatlan. Amikor odamegyünk, úgy érzem, hogy hazamegyek. Egész életemben mindig volt egy bizonyos fokú hiányérzetem. Ezzel éltem le az életem. Bizonytalanul mozogtam és mozgok a saját közegemben, életteremben. De ott... mintha ott lennék otthon.
Jó volt olvasni az élményeitekről. Kellemes hetet tölthettek ott. Szépek a képek, gondolom, mind ott készült. Érdekes megfigyeléseket lehet szerezni más tájakon, a madarak, más élőlények, az emberek sokásai... és minden, megmarad az embernek emlékéül.
Szia Babó! Nekem ez a rész eddig a szívemhez a legközelebbi. Eszembe jutottak a katica mentések, vagy amikor egy szitakötőt mentettem meg, de a sün is, amit sokáig etettünk almával és a kismacskák, akiket meg- és akiket nem sikerült megmentenem...
Pinokkió

megtekintés Válasz erre: Müszélia

eszembe jutott anglia, amikor harwichban vadásztam a kagylókra, kb ugyanígy. régen volt, és a sok költözés közben a kagylók is elvesztek.

Én meg állandóan elosztogatom. :) Szinte sosem marad belőle. Amelyeket most hoztam, valószínűleg a barátnőm akváriumában végzik. :)))
eszembe jutott anglia, amikor harwichban vadásztam a kagylókra, kb ugyanígy. régen volt, és a sok költözés közben a kagylók is elvesztek.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: