Utazások párommal 8
Látogatók száma: 24
Rendkívül morcos lettem, és a férfit nézve magyarul mondtam a magamét. Megengedtem magamnak olyan kifejezéseket is, ami nem illik egy nőhöz. Mégis mit képzel, hogy csak úgy megfogdossa a hajamat? Rögtön bizonyítva lett ama mondás, hogy bárhova megy az ember, magyarok mindenhol vannak!( ez később San Marinóban is érvénybe lépett. :-)
A mögöttem álló hölgy átkarolta a vállamat.
- Magyarok vagytok? Jaj de jó!
A kicsit gömbölyded barna hölgy Arienzo-ba ment férjhez, és már három éve nem járt otthon mint elmesélte ott a kúton. Férje szőlőtermesztéssel foglalkozott, ő meg nevelte három gyereküket. Sokáig beszélgettünk, jobban mondva, amíg tovább nem mehettünk.
Nemsokára Apus megszólalt.
- Ez már Nápoly!
Megvallom, semmi rendkívülit nem láttam. Átmentünk a külvároson, és ami megmaradt bennem, az a rengeteg szemét volt! :( Út szélén, a járdákon, az aluljárókban. Apusom elmesélte, hogy senki nem hiszi el neki, hogy amikor 1980 -ban itt járt, annyi szemét volt az utcákon, hogy a kamion ajtajával tolta arrébb a szemetet, hogy ki tudjon szállni. Akkor volt a szemétszállítók sztrájkja.
Nézem a fuvarlevelet, Nápoly csak a másodlagos úti célunk, a Vezúv mellé, valami kis faluba visszük a szövetet. Az egészből annyit érzékeltem, hogy kissé emelkedett az út. Kerestem a híres hegycsúcsot de sehol nem láttam. :( Jaj istenem elveszett a Vezúv! Aztán Apus felvilágosított, hogy a képen látott formát, csak egy bizonyos irányból lehet olyannak látni.
Megcsörrent a telefon. A megrendelő jelentkezett be. Mint később kiderült egy "húsz dekás" fiatalember volt az illető. Elhadarta Apusnak, hogy hol vár bennünket. Mentünk még vagy húsz kilométert, majd egy magasan elhelyezkedő parkolóban bevártuk, és elkezdték átpakolni a rakományunkból azt a tizenvalahány tekercset, amit ide hoztunk neki. Én, addig ott kóvályogtam egy kicsikét a térképpel a kezemben. Később vettem a bátorságot és a térképre bökve megkérdeztem a fiatalembert, hogy vajon hol van az a nyomorult hegy? Mindenképpen látni szerettem volna a Vezúvot!
Nézett rám, majd a biztonság okáért rákérdezett: Vezuvio? Bólintok hogy persze, azt keresem. Lefelé bökött. Itt állunk rajta! Az oldalában. Mi?
A kezeivel imitált egy emelkedő csúcsos formát és körülbelül a negyedénél jelezte a helyünket. Így persze hogy nem látom! Egészen lelombozódtam, de aztán később megjött a kedvem. Elvégre nem sokan mondhatják el, hogy ott álltak a Vezúv oldalában. :)
Később, amikor már visszafelé mentünk, a másik címre, az egyik kanyar után Apusom megszólalt.
- Na, most nézz bele a tükörbe!
Igen, a hátunk mögött ott magasodott az iskolai tankönyvemben látott kép a tűzhányóról!
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Babenko
Tegnap délután én, kikészültem az embereimtől. :-(
Úgy látszik az éjjel valami front volt. Mindenki duzzogott, mindenki sértődékeny volt, és ette a másikat.:-(
Kegyetlen fejfájással küszködöm. :-(
Most lenne jó, ha elvinne egy kamion messzire! :)
Válasz erre: Müszélia
mennyivel jobb lehetett, mint a neckermannal.
Válasz erre: Laura
Ma délután meg Te voltál nálam. Kétszer is. :)
Két kamion ment el a ház előtt. Gondoltam rád.
Úgy látszik az éjjel valami front volt. Mindenki duzzogott, mindenki sértődékeny volt, és ette a másikat.:-(
Válasz erre: Babenko
Örülök, hogy elvihettelek! :-)
Két kamion ment el a ház előtt. Gondoltam rád.
Válasz erre: Laura
Kicsit olyan, mintha elvinnél arra, amerre jártok éppen. :)
A címen akad meg a szemem és áll meg az agyam egy pillanatra. :(
Tudom, magánügy.
A címen akad meg a szemem és áll meg az agyam egy pillanatra. :(
Tudom, magánügy.