újabb események régebbi események további események
20:59
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
19:11
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:08
wadbikaiy új cikket töltött fel
16:38
wadbikaiy módosította a naplóbejegyzését
16:38
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába

Az én Édesanyám

2010. július 4. - Látogatók száma: 46

Boldog vagyok, hogy van, és velem él. Örülök, hogy még általa gyermek lehetek ennyi idősen is. kérdezhetem tőle jó-e amit tenni készülök, vagy sem?

Nem fiatal.1927-ben született. Nehéz gyerekkora és sok megpróbáltatása volt életében. 8 évesen meghalt szülés közben az édesanyja, és vele együtt a meg nem született testvére is. Húga élt és édesapja. A nagyapám nem sokára próbálkozott új asszonyt hozni a házba, mert egyedül abban a világban nehezen vállalta egy férfi a lányok nevelését. Aztán megtalálta azt az asszonyt akinek volt egy kislánya 3éves és úgy vélte Ő megfelelő lesz a gyermekei nevelésére. Nagyapámat elvitték az I. Világháborúba a frontra. Az édesanyámékkal a mostoha anyjuk maradt. Gondjukat viselte, de a saját gyermekét és az édesanyám húgát jobban kedvelte mint az édesanyámat, mert Ő már nagyobb volt, jobban figyelt és sokszor visszabeszélt, vagy megjegyzett dolgokat. Nagyapám hazatért az olasz hadifogolytáborból, és sérülése miatt megsiketült leszerelték. Így hazament a családjához. A mezőn beindult a munka és nagymamám terhes lett, így nagymamám helyett nagyapám édesanyámat vitte magával dolgozni. Igen ám, de amikor már a kistestvér nem szopott és nagyanyám mehetett a mezőre, akkor nagyapám azt mondta édesanyámnak, menjen más kaszást keresni magának. Így ment máshoz aki után markot szedhetett, és megkereshette a téli időszakra a saját élelmezésére szükséges ennivalót. Aztán ment gépre dolgozni feladónak akik a lekaszált és kévébe kötött kalász adják föl az őrléshez, vagy is az etetőnek.
Sokat dolgozott és keményen. Télen pedig vagy tollfosztásvolt, vagy szövés, vagy morzsolás. A morzsolás az kukorica morzsolás volt. A tollfosztás az kemény, mert a tyúktollról kell a pelyheket letépkedni, hogy ne maradjon rajta egy pihe sem. A fonás a len tilolása után a szálakat kellett összefonni( guzsalyozni). Ebből készült aztán a lányoknak a lepedő. Ezért kellett dolgozni, hogy a stafírungja meglegyen. Ma már ezt a lányok nem tudják. A szülők elmennek a boltba és megvásárolják az ágyneműt, de régen ez nem így volt. Anyám szép lány volt, de nagyapám féltette és bizony mikor eljött az eladó sor, akkor szegény nagyapám jóhiszemű emberként hozzáadta ahhoz az emberhez a lányát, akiben jót vélt látni. Apám dolgos volt. Az vitathatatlan, de kikapós és szerette az italt is a bort, de abból sokat. Igaz sokat dolgozott és bírt is sokat. Szikár erős ember volt. emlékszem gyerekkoromból, mikor megtartott egyedül egy építkezésen elszabadult szenes csillét tele kővel. Egy felborult szekeret egyedül megemelt,míg a kereket alá tették. Nagy erejű, de gyenge akaratú ember volt. Anyám félt tőle és gyermekkoromból emlékszem sokat meg is verte apám anyámat. Akkoriban kisgyerekként azt láttam apám megy minden nap és dolgozik az anyukám igaz terhes volt, de otthon volt ellátta a kertet, bevásárolt főzött és állatokat is tartottunk voltak malacaink, csirkéink, kacsáink. A kertünk megtermett mindent ami kell. Zöldséget, gyümölcsöt. Mindig volt befőtt eltéve bőven. Szőlő, körte, alma barackok, dió. nagyon szép volt a virágos kertünk is. Rengeteg rózsánk és szépek voltak, szegfűk, kisebb és nagyobb bokros virágok és különlegesek is. A kapu előtt a járda mellett is volt kert anyám azt is mindig nagyon szépen rendben tartotta. Előttünk télen is tiszta volt a járda , mert ha nagy hó esett még éjszaka is felkeltek és kimentek eltolni a havat. Sokat dolgoztak. Mondom gyerekként azt hittem apám sok pénzt keres, mert azt láttam letette a fizetését. Azt nem érzékeltem, hogy hiányosan, és azt láttam sokszor hogy nem bír a lábán állni. Akkor nem értettem miért veszekednek, csak később tudtam meg a dolgokat. Azt tudom mielőtt lakásuk lett volna sok fele laktak albérletbe, ami nagyon nehéz volt az 50-es években. Sehol nem szerették akkor az albérlőket. Apám a város egyik nagy gyárában dolgozott. Kemény nehéz fizikai munkát. Kovács volt. 56-ban bizony Őt is felrakták egy teher autóra és vitték a műszakból és sokat hallottam történeteit. A jelmondat, hogy " Aki magyar Velünk Tart" szegény apámnak nehezen, de sikerült megszöknie és hazamenekült anyámhoz. Akkor sokakra ráverték az ajtót és kipakolták és elvették mindenüket. Ezért féltette apám az anyámat. Valahol szerette azért. Az biztos bármennyi vita és veszekedés volt közöttük vagy ha meg is verte, soha nem "k..... zta " le, vagy egyéb sértést nem mondott rá, inkább az ital miatt hogy ne féltse. Sokszor kellett közéjük állnom, mert apám valamiért rám hallgatott. Sokszor védtem az édesanyámat. Igaz bármi is volt és bármennyire is lehetett apámra rosszat mondani, vagy mondtak, a munkáját becsülettel elvégezte és dolgozott sokat én szerettem és tiszteltem. Sajnos már régen meghalt. Én kitartottam mellette, ápoltam és megtettem érte mindent. Gondoztam, mikor vastag bél rákra megműtötték és közölték, hogy áttétes és nem ültetik vissza a kitételt az oldaláról, és míg él morfiumot kell kapnia. Jártam minden nap hozzá és injekcióztam és raktam tisztába, fürdettem, borotváltam és elláttam mellette mindent, mert az édesanyám is beteg volt eltörte a lábát és nem tudta mit tegyen Öcsém pedig nem tudta mindkettejüket ellátni. Mindent elkövettem ,hogy jó legyen Számukra. Ma mikor már Öcsém is itt hagyott és édesapám sincs, csak édesanyám és nap mint nap szembesülök azzal, hogyan épül lefele, hát elszomorodom rajta. Abból a tüzes mindig tevékeny emberből alig mozgó nehezen közlekedő egyre többet felejtő és sokszor réveteg tekintettel néző asszony lett. Félelmetes, hogy az élet a gyerekből felnőttet, majd ha megérdemli újból gyereket csinál. Nem adnám oda semmiért sem Míg élek és bírok biztosan gondozom minden erőmmel. Fürdetem és rendezgetem dolgait, próbálok a kedve szerint főzni. Ezt tettem az anyósommal is míg élt, akkor az édesanyámmal miért ne. Nemrégen nagynéném itt volt és panaszolta, hogy lánya azt mondta Ő biztosan nem fogja majd pátyolgatni, visz enni neki a többit intézze. Nem értem én úgy gondolom a sorsunkkal nevelünk és példánkkal mutatjuk az utat gyermekeinknek. Gondolom majd Ő sem fog meglepődni, ha a lánya neki is ezt fogja mondani. Fiam minden nap telefonál Londonból és kérdezi az első kérdése a mama hogy van? Nagyon szereti és imádják egymást édesanyámmal. Ezért külön is oda figyelek mindent megtegyek, hogy még sokáig velünk legyen és élvezzük közelségét, és gyereknek érezhessem magam minél öregebben is. Számomra ez nagyon fontos dolog. Én így mutatok példát a gyermekemnek. De ha megélem még a nagynénémet is elgondozom szívesen. Ő is vigyázott ránk gyerekkorunkba és szerettünk nála lenni. Nekem nem teher. A szeretetemből pedig telik Amim van azt megosztom és szívesen teszem. Egy tányér étel mindig van, s a szeretetem határtalan vagy mérhetetlen és szerintem sok mindenre elég még remélem. Gondolom engem is így fog szeretni a gyermekem. Bízom benne. Talán nem hasztalan!!

A cikket írta: Divi Éva

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. november 5. 10:33
Kedves Éva!
Megsirattam leveledet, hasonló sorsa volt gyerek korában az én édesanyámnak is, de hála Istennek még van és legyen nekem nagyon sokáig! Ő a legjobb édesanya a világon! Azért tiszta szívemből kívánom hogy bármi áron de sokáig tartsa a meg neked is kedves édesanyádat a jó Isten! és természetesen sok erőt és kitartást kívánok mindezekhez!
Szeretettel !
2010. augusztus 3. 23:45
Nagyon szép írás .
2010. július 6. 08:50
Vannak emberek akiknek lételeme, hogy gondoskodjon arról akit szeret...Te ilyen vagy, remélem, hogy még sokáig élvezhetik az emberek a szeretetedet!
2010. július 5. 20:35
így is lehet! avagy így kellene
"irigyellek" ezekért az érzésekért
:)
2010. július 5. 18:33

megtekintés Válasz erre: katalina - 2010. július 5. 17:41

Kedves Éva!
Jó képet festettél a korabli életről, amit - különösen falun élő - asszonyoknak el kellett tűrniük a durva lelkű férjektől. Akkor ilyen életet a nők elviselték, ma már biztosan nem vennék természetesen, hogy az "ura" valakinek naponta eldöngesse.
Te pedig egy angyal lelkű nő lehetsz, hogy az idős hozzátartozóidat ennyire szeretettel ellátod. Kívánom, hogy ha majd rászorulsz, Téged is ilyen szeretettel és gondoskodással vegyenek körül.

Kedves Katalina ! Köszönöm szavaidat. Valóban a mi vagy a mai nemzedék már sok mindent nem ért a régi világból és nem sejt sokat abból amit közmondásként vagy népi szólásokként hall. Én nagyon szeretem a szüleimet és tisztelem az idősebbeket, talán azért mert az én édesapám 1915-ben született és bizony jómagam is tudom mi az aratás és a marok szedés. Kaszálni, kapálni meg kellett tanulni és ásózni, szőlőt metszeni is tudok. engem úgy neveltek mint egy fiút és lányt egyszerre. Tanultam főzni, mosni takarítani, de a kerti munkában is ott kellett lennem segíteni. Ma örülök a tudásnak, amit akkor keményen szereztem meg és sírtam is sokat. A tiszteletem annak is szól, hogy láttam miket kell eltűrni és mihez kell jó képet vágni egy asszonynak annó. Ma már senki nem tűr és nem visel el semmit, ezért is mondják ki gyorsan az igen és a válást is. Ami szeretetet kaptam azt a szüleimtől kaptam és természetesnek tartom, hogy meghálálom, vagy visszaadom. Örülök, hogy írtál. Üdvözöllek puszi Éva
2010. július 5. 17:41
Kedves Éva!
Jó képet festettél a korabli életről, amit - különösen falun élő - asszonyoknak el kellett tűrniük a durva lelkű férjektől. Akkor ilyen életet a nők elviselték, ma már biztosan nem vennék természetesen, hogy az "ura" valakinek naponta eldöngesse.
Te pedig egy angyal lelkű nő lehetsz, hogy az idős hozzátartozóidat ennyire szeretettel ellátod. Kívánom, hogy ha majd rászorulsz, Téged is ilyen szeretettel és gondoskodással vegyenek körül.
2010. július 4. 21:24
Aranyosak vagytok köszönöm. Van fiatalabb ismerősöm mindig azt mondja jó hogy én ilyen okos vagyok. Mondom neki ez nem okosság, mert ifjon én is voltam bohó és esztelen, de a kor, és a sok tapasztalat meghozza az ember bölcsességét.
2010. július 4. 20:22
Jó példával szolgálsz Éva. Ne is legyen hasztalan!
2010. július 4. 20:00
Kedves Éva! A mellett, hogy meghatott a cikked, örülj a hogy van neked és nap mint nap öleld meg! Az élet engem két anyával ajándékozott meg az édesanyám és a nagymamám! A nagyival álltunk mindig közelebb, de ahogy meghalt aztmondtam az édesanyámnak: "Édesanyu vigyázz magadra nekem, mert egyik anyámat már elvesztettem és jó lenne ha még sokáig velem lennél"!
Anyukám mindig tudta, hogy a mamámhoz sokkal közelebb állok, de halála rádöbbentette őt és engem is arra, hogy hogyan lehetünk egymáshoz közelebb! Vigyázok rá és nap mint nap ott vagyok hiszen az anya legfontosabb életünkben és milyen jó hogy nekem kettő is jutott! üdv Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: