újabb események régebbi események további események
01:29
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:12
Yolla módosította a cikkét
01:20
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
01:13
Yolla új cikket töltött fel
01:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:32
emillio új cikket töltött fel
09:31
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
09:30
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:56
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
00:23
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:20
Black Ice módosította a cikkét
17:07
Black Ice új cikket töltött fel
13:12
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
09:20
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:56
Ilona új cikket töltött fel
12:25
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:24
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
07:00
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
06:44
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez

Hóesésben

2010. december 27. - Látogatók száma: 47

A tél észrevétlenül lopakodott vissza a házak közé. Egyik pillanatban még a fekete aszfalt kopogott a lábam alatt, a másikban már hópihetakaró takarta a környező tájat.

Apró léptekkel jött. Kicsit megbújt a bokor alatt, belebújt a kéményekbe, aztán szétterült a tájon, bevilágítva az alig órája érkező estét.
Szeretem a havat. Szeretem a finomságát, könnyedségét, törékenységét, tisztaságát. Ahogy írom a sorokat, egy régi kép villant be a fejembe. Egy régi havazás emléke. Akkor is ilyen gyönyörűen szédültek a hópelyhek, szinte hangtalan volt minden, szél sem mozdult, hang sem hallatszott. Hazafelé mentem. A szűz hó elnyelte lépteim zaját. Egy kaptatón vezetett az út, kétoldalt galagonyabokrok nyögtek a hó alatt. Sokáig nem tűnt fel, hogy nem vagyok egyedül. Sokáig csak önfeledten örültem a hirtelen jött csodának, de valami reccsenés megzavarta a nyugalmat. Figyelni kezdtem. Látni nem láttam senkit, érzetem csak, hogy valaki követ. Elbizonytalanodtam. A házunk messze volt még, a falu és az otthon között emberrel ritkán találkoztunk. Kicsi korom óta belém nevelték a bizalmat. Bizalmat az emberek felé, hiszen minden ember jó, és jót akar, bizalmat az állatok felé, mert az állatok csak akkor támadnak, ha olyat teszek, ami ingerli őket, így tőlük sem kell tartani. Drága szüleim! Akkor, ott a hegy alatt mégis a jeges rémület futott végig a gerincemen. Biztos voltam benn, hogy nem vagyok egyedül, és azt is tudtam, hogy az a valaki a hátam mögött nem jó szándékkal jár. Amikor szaporáztam a lépteimet, ő is ezt cselekedte, amikor megálltam, a hangok is némák lettek. Fiatal lányként nem tudtam, mit kell tennem, kiabálni felesleges, nem hallja senki, Futni a meredek hegyoldal nem engedett. Valamit megérezhetett apám is, az Isten áldja meg érte, mert olyat tett, amit addig soha. Elém jött. Kísérőm, amint meglátta a hegytetőn apámat megállt, nem jött tovább. Sírva borultam apám nyakába, izgatottan meséltem, mi történt velem. Először nem hitte, de visszamentünk egy darabon, és a hó nem hazudik. 15-20 méterrel lejjebb ott voltak a lábnyomai. A hely, ahol megállt, ahonnan sietve visszafordult és eltűnt a falu irányába a sűrű hóesésben. Azóta, bár csodálom a hóesést, a tél megmaradt kedvencemnek, de a hegyi úton bizony félve járok éjszaka, egyedül.

A cikket írta: Nurse

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. december 29. 05:55
Kedves Nurse!
Emlékeztet egy cikkemre az írásod, amit nagyon szemléletesen és szépen írtál meg. Én is a félelemről írtam benne.A címe "És hamarosan a sötétség"...
Jobb félni, mint megijedni, nem igaz?
Nagyon jók az írásaid, ja ezt már mondtam! :-)
Puszi,
Éva
2010. december 29. 04:22
gyermekkoromban én is imádtam a havat, vagyis még tovább is, csak manapság valahogy megváltozott a viszonyom vele

de ahogy Te leírtad, még a hó kemény-hideg illatát is éreztem, s régen, mikor füst szállt a levegőben, még jobbanfelerősítette ezt

grat. az írásodhoz

:)
2010. december 27. 09:47
Szia! Szép kis élmény köt téged a szűz hóhoz. Ez a jó/rossz történet tipikus esete. Az írásod tetszik, ahogy beleviszed az embert a hóba, és már majdnem megijedek a giccstől, amikor rádöbbenek, hogy az egész megfordul, és már rég nem a gyönyörűen szálló hópihék a fontosak nekem, hanem te az írólány.
Pinokkió
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: