újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Okosan élni...

Látogatók száma: 109

Amikor az ember lánya még hamvas kis kamasz, és halvány dunsztja sincs a nagybetűs életről, sok-sok téves elképzelést dédelget magában.

Most, a negyvenes éveim elején bátran ki merem jelenteni, hogy több mint 30 évig sodródtam, hagytam, hogy az események, a külső hatások, a társadalmi elvárások, a környezetemben lévő emberek nagymértékben befolyásoljanak.

A párkapcsolatra szeretnék most fókuszálni.

Elképzeltem, hogy megtalálom életem párját, akivel jóban-rosszban kitartunk egymás mellett, és harmonikus, boldog, szeretetteljes életet élünk, míg a halál el nem választ.

Egy kérdés nem hagy most nyugodni: miért kell párban élni? Miért kell megházasodni? Miért van az, hogy a kislányokba pici koruktól kezdve belesulykolják, hogy majd férjhez fognak menni, gyerekeket szülnek, példás feleség és anya válik belőlük? Miért szól erről a mese is? Még éppen hogy nyiladozik az értelme a lánykának, máris ezzel tömik a fejét. Nincs választási lehetőség, nincsenek alternatívák. Miért nincs olyan mese, ami arról szól, hogy a királykisasszony boldogan élte le az életét egyedül, és kutya baja sem volt, mert nem ment férjhez? Vagy miért nem szól arról a mese, hogy a hercegkisasszony élvezte az életet úgy, hogy pár évente váltogatta a pasikat? Közben kiteljesedett, dolgozott, sportolt, utazott stb. stb?

Azért mentem férjhez, mert áldozatául estem ennek a bizonyos agymosásnak. Aztán mire benőtt a fejem lágya, és rájöttem, hogy nem tudok beállni abba a sorba, amibe a legtöbb ember, már késő volt. Megszülettek a gyerekeim, tönkrement a házasságom, amit a korábban említett agymosás miatt éveken keresztül próbáltam megmenteni, és lelkileg leépültem. Évekbe telt mire ’megcsináltam’ önmagam, mire felvállaltam azt, aki vagyok, mire eljutottam odáig, hogy okosan éljek.

A cikket írta: Lizelotte

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Szia Liz !

Nem értem igaz én társas lény vagyok, nekem kell egy másik fél, aki a felem, a részem is egyben. Van két gyermekem, imádom őket. Én is voltam tini, tele álmokkal, vágyakkal, de azok nem szálltak el az évekkel. Igaza van Pinokkiónak mindent csak együtt lehet jól, vagy elrontottan csinálni. Túl vagyok már bizonyos éveken. Láttam nagyon nagy boldogságokat, láttam tönkrement életeket, átéltem válást, szerelmet, megcsalást, s mégis úgy érzem boldog vagyok, egész és párosan szépen élek.A korom pedig büszkén vállalom, mert ugyan megöregedünk, a ráncaink az éveink számával nő, de lehet úgy élni, hogy ápoltan szépen öregedni. Nem ráncolom állandóan a homlokom, így sima. Okosan élni pedig nem azt jelenti mindent eltervezni és pontról pontra végrehajtani, ez nem egy tétel egy tan, amit bemagolsz és követsz, és minden úgy lesz. Itt nap, mint nap dönteni kell, helyzeteket megoldani, és ha lehet együtt, mint család, hogy mindenki érezze felelős a napokért valamilyen részben. Az okos és szép élet pedig mindenkinek másképpen az, mert magunk alakítjuk a saját szájunk íze szerint. Nem könnyű, de ki lehet bírni, vagy meg lehet csinálni. Üdvözlettel Éva.
Tanulságos volt számomra a cikk és a hozzá tartozó hsz-ek!
Puszi, Zsizsik

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Lizolette!

Szerintem nálad is ott volt a baj, hogy túl sokat jártál könyvtárba. Kihoztad onnan a sok csíkos, meg pöttyös lányregényeket, vagy azt megelőzően rengeteg mesét olvastál, velem együtt. Az agymosás már ott kezdődött, amikor beleéltük magunkat egy valaki szerepébe... Persze a tévedés lehetősége fennáll.
Engem az élet nevelt, de az is lehet itt is tévedek, mert a szüleim, tesóim, a család is benne volt, nem beszélve a környezetemről, de még a szomszéd néni is beleszólt olykor az életembe, ifjú koromba. De én jó kislány voltam és hallgattam rájuk. Ők voltak a bölcs, okos, tapasztalt emberek.
Ha mégsem sikerült úgy az életem, nem hibáztathatom őket és nem mondhatom azt sem, hogy egy agymosás áldozata voltam. Inkább volt benne max. az én félszem, hogy pártában maradok. Már akkor azon aggódtam, hogy mielőbb megtaláljam a párom, hogy miért arra nem emlékszem, csak arra, hogy nagyon szerelmes voltak abba a fiúba.
Mennyire voltunk akkor tapasztalatlanok és mi okozta a korai felismerést, hogy mégsem stimmel minden? Ma már nem igazán tudom rá a választ.
Egy biztos, semmit nem bántam meg. Mert, amiről nem tudok, mert meg sem adatott a lehetőség, vagy mert nem volt akkor más alternatíva, arról ma már felesleges lenne törni a fejem. Éltem a körülmények által adott lehetőségekkel. Azt vagy elfogadtam, vagy kihasználtam és megpróbáltam azzal együtt élni. Túlélni és boldognak lenni, amíg lehet. Egy életbe belefér az is, ha nem jött össze valami. Tettünk róla, hogy ne legyünk vesztesek, vagy kevésbé azok.
Beletörődni a sorsunkba nem kell. Időben lépni, ha mégsem volt jó a választásunk, az is rajtunk múlott. Attól kezdve, hogy kiröppentél a családi fészek óvó biztonságából, már magad mostad, vagy nem a kis agyad. :-)

Puszi,
Éva

Kedves Éva!

A fene se tudja már mikor ki vagy mi mossa az ember agyát! :)
A lényeg az, hogy átéltem ezt-azt, és a sok tapasztalat birtokában próbálom okosan és tudatosan élni az életemet. A lényeg, hogy jól érezzem magam a bőrömben.
Puszi,
L.
Kedves Lizolette!

Szerintem nálad is ott volt a baj, hogy túl sokat jártál könyvtárba. Kihoztad onnan a sok csíkos, meg pöttyös lányregényeket, vagy azt megelőzően rengeteg mesét olvastál, velem együtt. Az agymosás már ott kezdődött, amikor beleéltük magunkat egy valaki szerepébe... Persze a tévedés lehetősége fennáll.
Engem az élet nevelt, de az is lehet itt is tévedek, mert a szüleim, tesóim, a család is benne volt, nem beszélve a környezetemről, de még a szomszéd néni is beleszólt olykor az életembe, ifjú koromba. De én jó kislány voltam és hallgattam rájuk. Ők voltak a bölcs, okos, tapasztalt emberek.
Ha mégsem sikerült úgy az életem, nem hibáztathatom őket és nem mondhatom azt sem, hogy egy agymosás áldozata voltam. Inkább volt benne max. az én félszem, hogy pártában maradok. Már akkor azon aggódtam, hogy mielőbb megtaláljam a párom, hogy miért arra nem emlékszem, csak arra, hogy nagyon szerelmes voltak abba a fiúba.
Mennyire voltunk akkor tapasztalatlanok és mi okozta a korai felismerést, hogy mégsem stimmel minden? Ma már nem igazán tudom rá a választ.
Egy biztos, semmit nem bántam meg. Mert, amiről nem tudok, mert meg sem adatott a lehetőség, vagy mert nem volt akkor más alternatíva, arról ma már felesleges lenne törni a fejem. Éltem a körülmények által adott lehetőségekkel. Azt vagy elfogadtam, vagy kihasználtam és megpróbáltam azzal együtt élni. Túlélni és boldognak lenni, amíg lehet. Egy életbe belefér az is, ha nem jött össze valami. Tettünk róla, hogy ne legyünk vesztesek, vagy kevésbé azok.
Beletörődni a sorsunkba nem kell. Időben lépni, ha mégsem volt jó a választásunk, az is rajtunk múlott. Attól kezdve, hogy kiröppentél a családi fészek óvó biztonságából, már magad mostad, vagy nem a kis agyad. :-)

Puszi,
Éva

megtekintés Válasz erre: Lizelotte

Pinokkió!

Nem kell mindenkinek félredobni a tradíciót! Aki más, azt nem kell megszólni azért mert nem áll be a sorba. El kell fogadni.
Üdv,
L.

Rendben, egy fecskével nem is lenne baj! Csak társadalmi szinten a család felbomlása őrületes dolgokat fog eredményezni. Ahova most tartanak a fiataljaink, meg ez az irány (én így látom):-(
Pinokkió!

Nem kell mindenkinek félredobni a tradíciót! Aki más, azt nem kell megszólni azért mert nem áll be a sorba. El kell fogadni.
Üdv,
L.
Szia Lizelotte!
Azért vannak a dolognak előnyös oldalai is. Persze nem mindig és mindenki találja azt meg. De ha sikerül, akkor csodás is lehet! Örök vesszőparipám, hogy a házasságot két fél működteti és rontja el! És az elrontás nem akkor van, amikor a férfi (vagy épp nő) félrelép, elhidegül...! Az elrontás egy (közös) folyamat!!!
Üdv,
Pinokkió

* Persze a tradíciókat félre lehet dobni. Lehetnek szabad emberek, nyitott házasságok. De vezesd tovább, mondjuk 3-4 generáción az eredményt!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: