Szitakötő
Látogatók száma: 112
Ha az egyik lányunk pillangó, akkor a másik szitakötő...
- Te miért állsz a sarokban?
- Rossz voltam. És te?
- Én is.
- Te mit csináltál?
- Összefirkáltam a falat. És te?
- Én nem tudom.
- De mi rosszat csináltál?
- Nem túdóóm.
- Te buta vagy? Akkor itt fogsz megöregedni. Sosem jutsz ki a sarokból!
- Nem akarok öreg lenni! Te is itt maradsz velem?
- Én nem.
- Miért nem?
- Én megígérem anyának, hogy legközelebb nem firkálom össze a falat.
- Én is megígérem neki.
- De te nem azért vagy megbüntetve.
- Neked mennyi időt kell itt állnod?
- Csend legyen a sarokban! - hallatszott kintről egy anyahang.
- Úúúú, suttogjál! - súgta a pillangó a szitakötőnek.
- Miért vagy pillangónak öltözve?
- És te szitakötőnek?
- Én farsangot játszottam.
- Énrám meg rám próbálták a tavalyi jelmezem.
- Suttogj! Anya meghallja.
Anya belépett a konyhába. A két gyerek arccal befele nézett, a hűtő melletti sarokba.
- Különfordulni! - mondta anya erélyesen.
Pillangó kicsit jobbra fordult. Szitakötő jobbra, majd vissza balra, majd száznyolcvan fokot fordulva, a sarokból kifele arccal.
- Normálisan mán lányom! - mormogta anya dühösen.
Szitakötő elpityeredett. Félve, anyja felé fordította tekintetét, és kérdőn ránézett.
Anya megfogta a vállánál fogva, és a jó irányba fordította a lányt.
- Meddig kell itt állnunk?
Anya nem szólt semmit, csak mérgesen pakolgatott tovább a konyhaasztalon.
- Te szitakötő? - súgta halkan a pillangó.
- Miííí van?
- Gyere közelebb.
A két gyerek összebújva folytatta a társalgást.
- Fogd meg a kezem!
- Minek?
- Énekeljünk!
- Anya beállít bennünket a sarokba.
- De hisz ott állunk - nevetett a pillangó.
- De a másik sarokba is beállít minket.
- Nem baj, ha szépen énekelünk neki, szerintem kienged. Engem már egyszer kiengedett ezzel a trükkömmel.
- Én táncolni tudok.
- Miért vagy itt? Mit csináltál?
- Neeem túdóóóm, montam mán.
- Akkor hallgass rám. Énekeljük el anyának a kedvenc dalát.
- De nem tudjuk mi a kedvence.
- Én tudom.
- Csiga-biga gyere ki, anyácska engedj ki! Jók leszünk és kedvesek. Szeress minket rendesen! - Énekeld te is!
A két gyerek halkan dúdolta a pillangó dalát.
- Egyikőtök kijöhet! - szólt oda anya a két gyerek felé.
A pillangó azonnal kiröpült; anya épp, hogy csak simítani tudott egy kedveset a tarkóján, az már szaladt is tova. Mire a szitakötő meg tudott volna fordulni, a nővére már hetedhét határon is túl járt.
- Én nem mehetek? - kérdezte a szitakötő megilletődötten.
- Te mi rosszat csináltál?
- Nem csináltam semmit.
- Akkor minek állsz itt?
- Nem tudom.
Anya elmosolyodott. Ő már emlékezett rá mi volt a szitakötő bűne.
- Takarodj a sarokba "büdös" kis pillangó! Hogy fogom én ezt a falról letakarítani?
A pillangónak esze ágában nem volt a sarokba állni. Elszaladt anyja elől. Az dühösen futott utána.
- Anya ne bántsd a pillangómat! Könyörgök neked! És a kis szitakötő átkarolta anyja lábait. Anya nem figyelt rendesen, felbukott, és a lányával együtt lehuppant a földre.
- Az áldóját! Irgum-burgum! Azonnal beállni a sarokba - szólt rá mérgesen a kis szitakötőre, miközben feltápászkodott. - Gyere csak! - és kézen fogva maga után húzta a lányát, egész a sarokig. - Ide beállsz! - parancsolt rá a kis szitakötőre.
A nagyobbik lány eközben a székek közt nyert egérutat, majd a nappali felé menekült anya haragja elől. De csapdába került.
- Te is ide állsz! A másik kis gonosz mellé! - kiáltotta az anya, és egy erős rántással beállította a pillangót is a sarokba, a húga mellé.
Anya elmosolyodott...
- Édesem! Te kis ártatlan, jószívű kis szitakötőm - mondta, és letérdelt a kislány elé. Átölelte azt, és nem engedte elrepülni. - Velem maradsz! Örökre - mondta anya meghatódottan.
-Puszilj meeeg! Édesanyám.
***
Ajánlom a kis szitakötőnknek,
Orsinak.
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
időrendi sorrend
Jajj mindjárt sírok! Szabad ilyet írni?!
Talán ha igaz, akkor szabad ;-)
Üdv,
Pí.
Ez a kedvencem tőled, Fababa... benne a szíved...
Üdv,
Pinokkió
Olyan elpityeremmagamazonnal írás. Nagyon szerettem olvasni. :-)
Emlékek tolultak fel bennem, bár azt hiszem az enyémek se pillangók, se szitakötők nem voltak igazán, de legalánbb ilyen kajla kis mókusok ... :)
Pusz: Nurse
És még ha hallanád , amikor hangsúlyozva olvasom anyának és szitakötőnek;-)
A mókusok se rosszak;-)
Üdv,
Pinokkió
Szia Pinokkió!
Tele energiával....mondtad. Így van :) Tetszett.
Puszillak, Zsizsik
Már fogynak az elemeim. Legközelebb aksit veszek, és keresek egy jó akutöltőt!
Üdv,
Pinokkió
Emlékek tolultak fel bennem, bár azt hiszem az enyémek se pillangók, se szitakötők nem voltak igazán, de legalánbb ilyen kajla kis mókusok ... :)
Pusz: Nurse
Tele energiával....mondtad. Így van :) Tetszett.
Puszillak, Zsizsik
Kedves Pinokkió!
Nagyon aranyos, megható kis történet amit leírtál!
Nagyon tetszett.
5*+1
Pussz
Csilla
Amikor az ember a szívét teszi bele az írásba, akkor nem sikerülhet máshogy. Azt hiszem ezt érezhetted benne.
Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv,
Pinokkió
Nagyon aranyos, megható kis történet amit leírtál!
Nagyon tetszett.
5*+1
Pussz
Csilla
szia Pinokkió!
Pillangó s Szitakötő - Szivárványszárnyú Tündéreitek
Mikor a mindennapok valóságában is tudjuk látni Csodát, az a boldogság.
Üdv,
Gaya
A gyerekek nagy élményt tudnak okozni, meg néha nagy bosszúságot. De összességében tényleg csodák nekünk!
Köszi, hogy olvastál;-)
Üdv,
Pinokkió
Szia Pinokkió !
Nagyon kedves és megható kis történet, eszembe juttatta a saját gyerekkoromat. Azt nem gondoltam, hogy még mindig van sarokba állás. Én egyszer próbáltam a gyereket sarokba állítani, mire négykézlább mászott utánam és könyörgött ne kelljen büntibe lennie, mikor aznap épp sütött a nap, előtte pedig esős idők voltak. Mit mondjak megsajnáltam. Üdv Éva.
Sarok még mindig van, normál konyhában négy, de rendszeresítve nálunk csak egy volt;-)
Amúgy ne sajnáld a szitakötőt; a történet persze kitalált, némi valóságalappal:-)
Szereti az anyja mindkettőt, egyformán (a "büdös kis...-t" meg szerintem soha nem mondta, de hatásvadásznak jó volt a történetbe)!
Üdv,
Pinokkió
Pillangó s Szitakötő - Szivárványszárnyú Tündéreitek
Mikor a mindennapok valóságában is tudjuk látni Csodát, az a boldogság.
Üdv,
Gaya
Nagyon kedves és megható kis történet, eszembe juttatta a saját gyerekkoromat. Azt nem gondoltam, hogy még mindig van sarokba állás. Én egyszer próbáltam a gyereket sarokba állítani, mire négykézlább mászott utánam és könyörgött ne kelljen büntibe lennie, mikor aznap épp sütött a nap, előtte pedig esős idők voltak. Mit mondjak megsajnáltam. Üdv Éva.
Kedves Pinokkió!
Mindíg meghatódom azon a történeten, amelyben gyermekekről van szó. A tiéd azért is különleges, mert egy édesapa írta. Kevés az ilyen mélyérzésű apuka! Inkább az anyukák azok, akik ilyen szivetmelengető szeretetet tudnak sugározni legféltettebb kincseikről.
Nagyon szépet alkottál!
Üdv.
heleenke
Én csak jól tudom magam beleélni a szereplőim helyébe. Most kislány voltam..., máskor angyal, néha tündér vagy éppen ördög;-)
(Persze ez esetben ennek semmi köze az íráshoz, szeretem a lányimat, és így csak leírtam egy régi emléket.)
Üdv,
Pinokkió
Szia Pinokkió! Mit is mondhatnék neked, talán azt hogy jókedvet, melegséget loptál az estémbe...!
Puszik neked és a kis szitakötődnek!
Orsolya
Ez egy igaz estimese:-)
Köszönöm a szitakötőnk nevében is!
Puszi,
Pinokkió
Ez nagyon kedves, szívet melengető történet.
Annak szántam. Talán sikerült. A lányom nagyon ismerősnek érezte, amikor olvastam neki;-)
Üdv,
Pinokkió
Mindíg meghatódom azon a történeten, amelyben gyermekekről van szó. A tiéd azért is különleges, mert egy édesapa írta. Kevés az ilyen mélyérzésű apuka! Inkább az anyukák azok, akik ilyen szivetmelengető szeretetet tudnak sugározni legféltettebb kincseikről.
Nagyon szépet alkottál!
Üdv.
heleenke
Puszik neked és a kis szitakötődnek!
Orsolya