újabb események régebbi események további események
12:40
Zet válaszolt egy szavazásra
02:50
unpNkuqvhgqsAxe https://www.google.com/ regisztrált a weboldalra
12:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:14
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Infraredcff regisztrált a weboldalra
08:42
Pinokkió módosította a cikkét
23:19
Pinokkió új cikket töltött fel
08:30
RainMachineipk regisztrált a weboldalra

Aranyosi Éva: Szeretni való kamaszok

2010. május 13. - Látogatók száma: 29

A kamaszok szülei sosem voltak olyan tanácstalanok, mint napjainkban.

Kamaszaink életére mi, szülők vagyunk a legnagyobb hatással, irányító szerepünket csak akkor veszítjük el, ha kivonjuk magunkat a nevelésükből. Ekkor a tinik életében az irányító szerepet egy kortárs “banda” veheti át, valószínűleg nem a szó jó értelmében

A legfontosabb dolog a szeretet a nevelésükben. Ezt azonban már másképp kell kifejeznünk, mint ahogy kisgyermekkorukban tettük. Fontos az is, hogy több generáció tapasztalatát eljuttassuk gyermekeinkhez. A nagyszülők is elmesélhetik, hogy milyen is volt az Ő korukban kamasznak lenni, – persze nem úgy, hogy “bezzeg az én időmben”. Szeretetbe csomagolva fiataljaink biztosan, szívesen meghallgatnak néhány történetet, anekdotát, (de csak óvatosan, ne essünk túlzásokba).

A tinédzsereket a függetlenségvágy és az identitáskeresés mozgatja. Az önkifejezés módja nem változott jelentősen: a zene, a tánc, a divat, múló hóbortok, kapcsolatok. A stílus változott, más stílus keresésével (a szülőkétől eltérő) fejezik ki önmagukat és függetlenségüket.

Testük változása félelemmel, aggodalommal tölti el Őket: vajon hogy fog majd kinézni, milyen lesz a hangja, a külseje, az alakja, magassága? A szembetűnő testi változásokkal egyidőben, óriási intellektuális fejlődés is végbemegy bennük. Megváltozik gondolkodásmódjuk, kisgyermekként csak konkrét cselekvésekre és eseményekre koncentráltak, kamaszként már elvont fogalmakon kezdenek töprengeni (igazság, becsületesség, hűség). El tudják képzelni, milyen lenne, ha az események másképp alakultak volna.

Logikusan gondolkodóvá válnak, értik és látják az ok-okozati összefüggéseket, mondanivalóikat alátámasztják érvekkel. Ha mi, szülők ezt észrevesszük és megértjük, érdekes, komoly, izgalmas beszélgetésekben lehet részünk. Viszont ha nem, viszonyunk ellenségessé, közömbössé válhat és gyermekünk más közegben bontakoztatja ki Önmagát. Társaságbeli kapcsolatteremtés során fontos egymás nézőpontjának megismerése, problémák felvetése, megvitatása, hiszen hozzánk, felnőttekhez hasonlóan Ők is azokkal barátkoznak inkább, akik hasonló nézőponton állnak, egyetértenek velük.

Tanítsuk meg gyermekeinknek, hogy döntéseiknek következményei vannak. Döntési helyzetekben kínáljunk fel nekik több alternatívát és hagyjuk Őket saját választásuk következményeiből tanulni. Akkor segítsünk nekik, ha kérik, és ne felejtsük, hogy nincs szükségük kioktatásra. Beszéljük meg velük problémáikat, biztosítsuk Őket arról, hogy mellettük állunk és számíthatnak ránk, amikor szükségét érzik.

A szülő-kamasz konfliktus esetén, érdemes szakemberhez fordulni (kineziológushoz), aki segít kibogozni a szálakat, hogy mindkét fél nézőpontját megismerve, közösen megtaláljuk a megoldást, kinek miben kell változtatnia magatartásán, hozzáállásán, hogy a nézeteltérések elsimuljanak.

Aranyosi Éva

Kineziológus

A cikket írta: Kineziologus

9 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. május 13. 23:22

megtekintés Válasz erre: boszorkány - 2010. május 13. 22:38

Most nézem, a kamaszokról szóló, még piszkozatban...,de a gyerekekről szólóakra gondoltam, mind ebben a témakörben találod. Én már érintettem azokat a témákat, amit hiányolsz...

Megkeresem majd ezeket, de egyelőre az az érzésem, hogy csónakázásra oktatnak a városszéli tavon, nekünk meg a háborgó tengeren kell vitorláznunk. Szóval, míg nem változik a környezet, addig iszonyú nehéz dolgunk van, de nem akarom magam ismételni.
2010. május 13. 22:38

megtekintés Válasz erre: boszorkány - 2010. május 13. 21:31

Jaj, Cecill, dehogy! Sőt! Sajnos pont a könyvből tanult nevelés miatt, a legtöbb nevelési kudarc a felsorolt embereket érinti. Tisztelet a kivételnek!!
Szerintem Éva tisztában van mindennel, egyszerűen csak a sok szülői tapasztalatot leírt cikkeink mellé odatette azt, amit mi igyekeztünk kihagyni a tudományt. A cikk igenis tökéletes, csak más megközelítést használt. Ez nem baj!

Költői volt a kérdés, de jól válaszoltál :-)
100-200 éve miért nem kellettek "szülőokosítók"?
2010. május 13. 22:38

megtekintés Válasz erre: Devil - 2010. május 13. 21:54

Ha az utolsó cikkedre gondolsz, azt most elolvastam, amúgy meg nagyon sok van, a többit majd később ;)
Magam is hiszem, céloztam is rá, hogy a "szülő-gyerek-iskola" háromszögnek erősnek kellene lennie, de manapság (szerintem) az iskolával gondok vannak. Mi is belefutottunk bezárásba, összevonásba, felelőtlen osztályfőnökökbe, református iskola létére laza erkölcsi fegyelembe, stb. Nem tudom, hogy általános megoldás-e a gyereket másik iskolába, másik közösségbe rakni, kivált, ha ő ezt nem akarja. Minden gyerek más probléma, más megoldással.
Egyet akartam hangsúlyozni, hogy a cikkből hiányolom a mai társadalom (iskola, médiák, stb.) negatív, nem segítő, romboló szerepét, minden ún. hibát a szülő nyakába akar "varrni". Szerintem van olyan, hogy a szülő tehetetlen (az adott körülmények között).

Most nézem, a kamaszokról szóló, még piszkozatban...,de a gyerekekről szólóakra gondoltam, mind ebben a témakörben találod. Én már érintettem azokat a témákat, amit hiányolsz...
2010. május 13. 21:54

megtekintés Válasz erre: boszorkány - 2010. május 13. 21:27

Mitől kell védeni a szülőt? Ezt hogy érted? Olvasd el a cikkeimet a gyermekeimről, főleg a középsővel folytatott küzdelmeimet...igenis megvédtem a rossz pedagógusoktól, de együtt működtem a jókkal...és mindig a gyerek érdekeit néztem!!! Miatta, érte végeztem el a főiskolát....

Ha az utolsó cikkedre gondolsz, azt most elolvastam, amúgy meg nagyon sok van, a többit majd később ;)
Magam is hiszem, céloztam is rá, hogy a "szülő-gyerek-iskola" háromszögnek erősnek kellene lennie, de manapság (szerintem) az iskolával gondok vannak. Mi is belefutottunk bezárásba, összevonásba, felelőtlen osztályfőnökökbe, református iskola létére laza erkölcsi fegyelembe, stb. Nem tudom, hogy általános megoldás-e a gyereket másik iskolába, másik közösségbe rakni, kivált, ha ő ezt nem akarja. Minden gyerek más probléma, más megoldással.
Egyet akartam hangsúlyozni, hogy a cikkből hiányolom a mai társadalom (iskola, médiák, stb.) negatív, nem segítő, romboló szerepét, minden ún. hibát a szülő nyakába akar "varrni". Szerintem van olyan, hogy a szülő tehetetlen (az adott körülmények között).
2010. május 13. 21:43
Én is felneveltem a Fiamat, azt sem tudtam, hogy van kineziológus. (bocsánat Éva, hogy ezt irtam)Bár akkor még nem volt mindenre orvos..Őszinteség volt és józan paraszti ész..bevált nekünk legalábbis .A mai anyukák -apukák jobban érzik magukat, ha nem nekik kell még ezzel is vergődni,munka után. Tisztelet a kivételnek.
2010. május 13. 21:31

megtekintés Válasz erre: cecill - 2010. május 13. 19:30

Akkor most minden kineziológusnak, pszichológusnak, pszichiáternek, tanárnak és óvónőnek csak tökéletes kamasz gyerekei vannak?
Ajánlom Évának az egyik igaz történeten alapuló írásomat: "Nincs két egyforma gyerek!" címmel.

Jaj, Cecill, dehogy! Sőt! Sajnos pont a könyvből tanult nevelés miatt, a legtöbb nevelési kudarc a felsorolt embereket érinti. Tisztelet a kivételnek!!
Szerintem Éva tisztában van mindennel, egyszerűen csak a sok szülői tapasztalatot leírt cikkeink mellé odatette azt, amit mi igyekeztünk kihagyni a tudományt. A cikk igenis tökéletes, csak más megközelítést használt. Ez nem baj!
2010. május 13. 21:27

megtekintés Válasz erre: Devil - 2010. május 13. 21:22

Hát igen, én leragadtam Freudnál, a többit később, ha lesz majd időm nyugdíjas koromban (ha lesz még egyáltalán olyan akkor, de ez egy másik téma).
Magam nem vagyok szakmabeli, csak egy gyakorló (vagy gyakorolni próbáló) apa, de az azért bizonyos, hogy a gyereknevelés nem ilyen laboratóriumi körülmények között folyik. Hatások tömkelege éri a gyerekeket, és gyakorlatilag ezek nagy része rossz. Hogyan tudom én ezt kivédeni, ha pl. az iskola nem segít ebben, ahol a napjaik nagy részét töltik?
Kérdésem tehát: ki védi meg a szülőket? (Természetesen ez egy sarkított kérdés, de talán van valóságalapja.)

Mitől kell védeni a szülőt? Ezt hogy érted? Olvasd el a cikkeimet a gyermekeimről, főleg a középsővel folytatott küzdelmeimet...igenis megvédtem a rossz pedagógusoktól, de együtt működtem a jókkal...és mindig a gyerek érdekeit néztem!!! Miatta, érte végeztem el a főiskolát....
2010. május 13. 21:22
Hát igen, én leragadtam Freudnál, a többit később, ha lesz majd időm nyugdíjas koromban (ha lesz még egyáltalán olyan akkor, de ez egy másik téma).
Magam nem vagyok szakmabeli, csak egy gyakorló (vagy gyakorolni próbáló) apa, de az azért bizonyos, hogy a gyereknevelés nem ilyen laboratóriumi körülmények között folyik. Hatások tömkelege éri a gyerekeket, és gyakorlatilag ezek nagy része rossz. Hogyan tudom én ezt kivédeni, ha pl. az iskola nem segít ebben, ahol a napjaik nagy részét töltik?
Kérdésem tehát: ki védi meg a szülőket? (Természetesen ez egy sarkított kérdés, de talán van valóságalapja.)
2010. május 13. 19:35
Igenis jó írás!
Persze némely "rosszcsontoknál" már csak a csoda -egy tündéri varázslat- segít! De azért egyszerűbb esetekben a szakember segítségét ajánlom!!!
2010. május 13. 19:30
Akkor most minden kineziológusnak, pszichológusnak, pszichiáternek, tanárnak és óvónőnek csak tökéletes kamasz gyerekei vannak?
Ajánlom Évának az egyik igaz történeten alapuló írásomat: "Nincs két egyforma gyerek!" címmel.
2010. május 13. 19:17
Szerintem régen rossz, ha kamaszkorban kell kineziológus...ha a szülő nem tudja megoldani konfliktusát a fiatallal, azt nem akkor rontotta el...nem győzöm hangsúlyozni, a nevelésünk minden egyes mozzanata kihat a későbbiekre. Ha jól csináltuk, nem lesz nagyobb gond...
Tudományosan a cikk tökéletes, mint a pszichológia könyvek...csak az a gond, a gyerekek nem olvasnak Freudot, Eriksont és Piaget-t sem. :-((
Ez lehet Devil sérelme ;-)
2010. május 13. 18:26
Őszínte leszek: nálam ez az első bekezdés kiverte a biztosítékot! :-(
Mint egyik hozzászólásomban már jeleztem, nagyon fontosnak tartom a társadalom, a környezet szerepét különösen a kamaszok személyiségfejlődésében. Szerintem ezt nem lehet leírni annyival, hogyha kivonjuk magunkat a nevelésükből, akkor egy banda veszi át a szerepünket...
A szakemberről annyit (igaz nem kineziológus volt), hogy öröm volt látni, amikor tizenöt éves gyerekünk az ujja köré csavarta, hisz: "Logikusan gondolkodóvá válnak, értik és látják az ok-okozati összefüggéseket, mondanivalóikat alátámasztják érvekkel."
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: