Dilemma az óvoda, iskolaválasztásról
Látogatók száma: 25
Bár már megtörténtek a beiratkozások, mindig van olyan, aki még előtte áll a választásnak.
A szülő felelősségteljes feladata, hogy kiválassza gyermeke számára a legjobb, én inkább úgy mondanám, a legkedvesebb óvodát, majd iskolát. Hogy miért a legkedvesebbet? Mert a lényeg elsősorban az kellene legyen, hogy a gyermek szívesen járjon oda és nem feltétlen az az elsődleges szempont, hogy pl. tanítanak-e nyelveket az oviban vagy kinek a gyereke jár abba az iskolába stb... Nem véletlen a kemény szavak, mióta nincsenek körzetekre osztva az intézmények, azóta sok szülő a fentiek alapján választ.
Sokan nem gondolnak bele, mi a célja az óvodának? Elsősorban megtanítani a gyerekeket a viselkedés alapszabályaira, a közösségi életre nevelés, valamint felkészítés az iskolára. Gondoljunk csak bele, szerencsés esetben gyermekünk otthon volt három évig, a szűk család vette körül, legtöbbször alkalmazkodnia sem kell, hiszen a család alkalmazkodik hozzá...főleg első gyerekek esetében. És akkor választani kell számára egy közösséget, egy óvó nénit. Nem egy épületet és nem szakköröket, külön órákat! A legokosabb gyermeknek is az a legfontosabb, hogy szeresse a közösséget, ahol napjai nagy részét tölti és szimpatizáljon azokkal a felnőttekkel, akikre majd hallgatnia kell. Nagyon fontos szempont az is, hogy lehetőleg ne kelljen egy órával korábban kelni csak azért, hogy esőben, hóban átvigyük a városon, kezdjük a környékbeli óvodákkal a keresést. Az sem biztos, hogy a legfelszereltebb óvoda valóban a legtöbbet nyújtja. Ha első gyermekünknek keresünk ovit, érdeklődjünk más szülőknél, majd menjünk el a szóba jöhető ovikba, először gyerek nélkül, beszéljünk a vezetővel és a leendő óvó nénikkel, majd kérjük, vihessük be gyermekünket is néhány órára, látogatóba.
Vegyük figyelembe, ha már van kialakult kis baráti köre a játszótérről vagy családból, legalább egy gyerkőc legyen csoporttársa.
Egy a lényeg! Nyelveket tanulhat bárhol (én vitatom, hogy szükséges-e ez ovis korban), sportolni, zenélni szintén van lehetőség. Az óvoda a második otthona legyen és ne valami internátus, ahol kemény elvárásokkal szembesül a gyermek. 5-6 éves kora előtt nincs más dolga, csak játszani és viselkedést tanulni.
Igen ám, de mi legyen óvoda után? Megint vegyük alapul, mi a legfontosabb az első négy osztályban? Meg kell tanulnia írni, olvasni és a matematika alapjait, összeadás, kivonás, szorzás, osztás. Ennyi. Itt nem részletezem, mindenki tudja mi mindent nyújtanak még az iskolák . Én, mint tanítónő és három gyermek anyukája azt mondom, mint az ovinál. A gyermek érezze jól magát, az iskola legyen a gyermek által egyedül is megközelíthető, szeressen odajárni, minél kisebb legyen az osztálylétszám, egy-két ovistársa legyen osztálytársa is.
Vegyük sorba. Ha mindig vinni-hozni kell a gyermeket, nem alakul ki önállósága, tájékozódási készsége, nincs suli után lógás a haverokkal, barátnőkkel, de van esetleg üres ácsorgás, amíg a megérkező szülőre vár, kellemetlen helyzet, amikor épp senki nem tud érte menni stb. Megéri átcitálni a városon nap, mint nap?
Ha nem szeret odajárni, nem szimpatikus neki a tanító néni, nincs a környezetéből más gyermek, előbb-utóbb magányos és dacos lesz, a legjobb eszű gyereknek is szenvedés lesz az iskola. Márpedig aki nem szeret odajárni, az előbb-utóbb tanulni sem fog szeretni.
Az osztálylétszám nagyon fontos. Ideális a húsz fő körüli osztály. Ekkor még oda tud figyelni a pedagógus mindenkire és képes differenciáltan oktatni. Ez azt jelenti, hogy a kiemelkedő képességűeknek más feladatot ad, a gyengébbekkel többet foglalkozik.
Meggyőződésem, hogy gyermekünk semmiről nem marad le, ha 10 éves kora körül kezdjük csak a különórákat vagy a "komolyabb" iskolát. Bár én még ekkor sem tenném, egy alsóban kitűnő gyereknél még mindig nem garantált a felsős ugyanilyen teljesítmény. De ha az ötödik-hatodik osztályt is könnyen veszi, akkor már érdemes egy hat osztályos gimnáziumon elgondolkodni...
A cikket írta: MindenHatÓ
Hozzászólások
időrendi sorrend
Csak hálával tartozhatok ezért. Bár akkor nem értettem, mire jó ez.