újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Érik a szőlő

Látogatók száma: 16

Érik a szőlő

A szomszédos kertben gyerekek játszanak, lehetnek vagy tízen. A kisebbek még óvodás korúak, a legnagyobb se lehet több tíz évesnél. Labdáznak és fogócskáznak, majd egy kislány, copfja a popsijáig ér, önfeledten énekelni kezd: Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele… Vékony, ezüstös, tisztán csengő hangocskájába a többiek is bekapcsolódnak, és most már mind a tízen énekelnek: Érik a szőlő, hajlik a vessző…
Milyen különös mozgatórúgók indítják a gyermeki agyat arra, hogy ezt a felismerést közölje a világgal, még hozzá dalolva?
Városi gyerekek ezek, akik szőlőt csak az üzletben látnak, és normál éber tudatosságukban mit sem tudnak kezdeni az olyan képies kifejezésekkel, mint „bodor levél.” Ha megkérnénk Őket, hogy rajzoljanak le egy bodor levelet, a legnagyobb zavarba jönnének. Nem is lehet rossznéven venni tőlük. Ha egyáltalán láttak valaha szőlőlevelet, akkor tudják, hogy az karéjosnak karéjos, de nem „bodor.”
Nem mintha évadja lenne a szőlőérésnek; épp hogy piroslik az első cseresznye, nemcsak a tányérjukban, de a fülükre akasztva is.
Ha egy felnőtt ember akár a munkahelyén, akár odahaza váratlanul közli a szűkebb környezetével, hogy érik a szőlő, az emberek udvariasan hallgatnak. Ha kitart a véleménye mellett, és netalán eljut a két szegény emberig, aki szántani mennek, ugyanezek egy ujjukkal a homlokuk felé böknek, ami az egyezményes jel arra, hogy „a kománál nincsenek otthon.” Nem is fakadnak dalra, hacsak nem részegek.
A gyerekek azonban minden szíre-szóra énekelnek, az útra kihajló két szál pünkösdi rózsától egészen addig, hogy milyen eseményekre került sor a csitári hegyek alatt, a ködös előtörténetünkben. Sőt szakadatlanul nyávognak egy buta dalocskát anélkül, hogy tudatában lennének, mennyire groteszk.
Akkor volt ez így, amikor még nem Ők, hanem az egész emberiség járt gyermekcipőben, primitív mágiát talált a magas és mély hangok szabályos váltakozásában abban, hogy egyes szavak összecsengenek. Mivel az összecsengés semmilyen értelmi szabályt nem követ, őseinket eltölthette a boldog meggyőződés, hogy titkos és csodálatos összefüggésekre bukkantak rá. Így kellett ennek lennie, különben sose maradtak volna ránk az ilyen gyöngyszemek:
Hopp Sári sarokra,
Hadd szorítlak marokra.
Sajnos ma már annyira eltávolodtunk a boldog ősidőktől és azok egyszerű harmóniáitól, hogy a legcsekélyebb misztikus összefüggést sem fedezzük fel a sarok és a marok között. De a gyerekek, akik bizonyos értelemben és viszonylag hallatlanul gyorsan csinálják végig az evolúciót, semmi kivetni valót nem találnak abban, hogy fogócskázás közben ne közöljék az egész világgal: Megyen már a hajnalcsillag lefelé.
Mert Ők még a törzsi és a saját evolúciójuknak egészen az elején vannak, és nem tudhatják, mennyire igaz az, hogy lefelé tart a hajnalcsillag, és vele együtt mi is, mindannyian.

A cikket írta: Müszélia

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

mi is sokat énekeltünk, de csak azért, mert még kicsik voltunk, és nem volt önálló mondanivalónk
Ma már nem énekelnek a gyerekek sem, csak max. az óvodába, vagy kisiskolás korban ének órán. Én még emlékszem, hogy mennyit énekeltünk gyerekkoromban a körtefa alatt a pléden.....de szép volt.
... két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere... :) Tetszett!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: