Két lövés
Látogatók száma: 217
A gyerekek beszaladtak a tengerbe...
A férfi két golyót töltött a fegyverbe…
A nő ült a napsütésben. Szellő sem fújt. A felhők nem mozdultak. A tenger hullámai is csak finoman fodrozódtak. Gondolkodott. Gondolkodott, miért jutott ide? A fegyver csőre töltve hevert az asztalon. Nézte. Meredten szemezett a pisztollyal. Nem mozdult semmi. Ő sem. Csak a fejében lévő gondolathullámok csapkodták agyának gátjait. Fel kellene emelni a fegyvert. Fel kellene emelni, a fejéhez tartani, és mindennek vége. Egy lövés, és véget ér minden. A nap továbbra is csak sütött. Az agyán átszűrődött a fény. Belül sötétvilágos képek pörögtek. Az álló félhomályban elő-elő bukkant a reménytelenség. - Szar egy film - gondolta. Jó, hogy vége.
Felnézett az égre. Hirtelen elsötétült. A felhők a nap elé kúsztak. Egy pillanat, és máris erős szél kapott bele az asztal napernyőjébe. Az a pisztollyal együtt felborult. Egy nagy dörrenés. A nő elnézett a tenger felé, és egy hosszú, fényes villám cikázott végig az égbolton. Újabb dörrenés. A nő ijedten nézett végig a parton. - Hol vannak a gyerekek? Szaladni kezdett a víz felé. Látta a kapálódzó gyermekeit egyre beljebb sodródni. Beljebb szaladt a vízbe. Előbb térdig. Majd tovább. Hol a derekáig ért a víz, hol a feje felett csaptak össze a hullámok. Nem tudott tovább menni. Nem tudott úszni. Veszetten, őrjöngve ordított. - Segítség! Segííítség! - kiáltozta a reménytelenségtől elcsukló hangon. Már nem is látta, csak sejtette gyermekei vesztét. Nem segíthetett nekik. Visszafordult... Felemelte a homokból fegyvert, és lőtt.
Azt hitte megkönnyebbül. De nem. A halál csak kínt okozott neki.
A férfi ült a napsütésben. Szellő sem fújt. A felhők nem mozdultak. A tenger hullámai is csak finoman fodrozódtak. Gondolkodott. Gondolkodott, miért jutott ide? A fegyver csőre töltve hevert az asztalon. Nézte. Meredten szemezett a pisztollyal. Nem mozdult semmi. Ő sem. Csak a fejében lévő gondolathullámok csapkodták agyának gátjait. Fel kellene emelni a fegyvert. Fel kellene emelni, a fejéhez tartani, és mindennek vége. Egy lövés, és véget ér minden. A nap továbbra is csak sütött. Az agyán átszűrődött a fény. Belül világossötét képek pörögtek. Az álló félhomályban elő-elő bukkant a reménytelenség. - Szar egy film - gondolta. Jó, hogy vége.
Felnézett az égre. Hirtelen elsötétült. A felhők a nap elé kúsztak. Egy pillanat, és máris erős szél kapott bele az asztal napernyőjébe. Az a pisztollyal együtt felborult. Egy nagy dörrenés. A férfi elnézett a tenger felé, és egy hosszú, fényes villám cikázott végig az égbolton. Újabb dörrenés. A férfi gyorsan végig nézett a parton. - Hol vannak a gyerekek? Szaladni kezdett a víz felé. Látta a kapálódzó gyermekeit egyre beljebb sodródni. Beljebb szaladt a vízbe. Előbb térdig. Majd tovább. Úszott minden erejét összeszedve. A feje felett összecsaptak a hullámok. De ő úszott tovább. Összeszorította fogait, és még vadabbul szelte a vizet.
- Gyertek! Itt vagyok, segítek! - kiáltotta, és megmarkolta az egymásba kapaszkodó két gyereket. Kiérve a partra mindhárman összeesve, hanyatt zuhantak a homokba.
- Életben maradtunk - mondta a nagyobb fiú lihegve.
A férfi felállt, nem szólt semmit. Elsétált a fegyverig. Felemelte a homokból, és a levegőbe lőtt. A fegyver egyet dördült. Még egyszer meghúzta a ravaszt, de csak egy üres kattanás hallatszott. Kissé csodálkozott, ránézett a kezében lévő pisztolyra, majd egy erős hajítással a tengerbe hajította.
Megkönnyebbült. - A halál csak kínt okozott volna nekem...
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ada vállalja a felelősséget, és magyaráz...
- A férfi a pisztolyba két töltényt tölt - nem véletlenül. Az egyiket valaki másnak szánja.
- A nő ebben a dimenzióban már nem él, csak külső szemlélőként van jelen a történetben. Ugyanígy, ugyanebben a helyzetben veszítette el a gyerekeit, s ölte meg magát aztán, amit a férfi soha nem tudott megbocsájtani neki.
- A nő, hogy büntesse magát, folyton visszajön és újra - meg újra "átéli" a történteket. /"Azt hitte megkönnyebbül. De nem. A halál csak kínt okozott neki."/
- A férfi nem tud megbirkózni a szerettei elvesztésével, és eljátssza, ő hogyan cselekedett volna a nő helyében. / "Egy lövés, és véget ér minden"/
S akkor jön a misztikum. Miután képzeletben, ki tudja, hányadszor átélte a gyerekei megmentését, beteljesíti a már előre jól eltervezettet: megöli magát, egy golyót pedig képletesen a felesége fejébe repít, hogy megbüntesse de egyben fel is oldozza őt. Az első lövés neki szól, a levegőbe. A második lövést "valaki" meghiúsította azzal, hogy ő maga vetett véget ennek az őrlődésnek. Persze, a feleség volt az.
/"Megkönnyebbült. - A halál csak kínt okozott volna nekem... "/
Ez a sztori nekem a realitás és a misztikum tökéletes ötvözése, és nyugodtan mondjátok rám, hogy nem vagyok normális. Én nem is akarok az lenni, köszönöm! :-)
Ez lett az én nagy kedvencem itt, örülnék, ha Pinokkió esetleg egy regényt szőne belőle!
Puszi mindenkinek!
Ada
Én az Éva és Csilla verzióra gondoltam, amikor írtam, a tied már kicsit nekem is sok, de érdekes, levezethető, nincs vele probléma.
Sokaknak a férfi levegőbe lövésével is problémája volt. Ez meg a férfi férfiasságának kiemelése miatt írtam így. Egy "férfi" (aki volt mondjuk katona, nem a mai puhányokra gondolok), soha nem dobna el egy megtöltött fegyvert (még a tengerbe se).
Pinokkió
Mielőtt megkapom: Szerintem ez nem utólagos magyarázkodás, csak férfi aggyal (is) kellene az írás olvasásakor gondolkodni! (Nem neked)
Juj...én nem mondtam, h. lenyomtad bárki torkán. Azt írtad, "vállalod a felelősséget, magyarázol", ebből arra következtettem, h. a sztorit úgy kell értelmezni, ahogy te írtad, vagyis arról szól, így értetted/értettétek, stb.
Erre írtam, h. szép, szép, de egy utólagos töltelék(töltet, kiegészítés), csak utólagos marad.:)
Ergo: nem volt benne.
Az én "sütimben".
Nem akartam védeni Adát, de...
(a többes számot magamra vettem)
Miért mondod, hogy nem volt benne?
Nem lehet, hogy esetleg te nem olvastad ki belőle;-) ?
/Vagy rossz a helyesírásod (a pont és a nagy betű nem jó helyen van;-))
"Ergo: nem volt benne.
Az én "sütimben". "
Helyesen:
Ergo: Az én "sütimben" nem volt benne. /
Puszi,
Pinokkió
Lányok, már megint igaza van Évának. Mindenki azt olvas bele, amit akar!
Nem, nem érted.
Ez az én olvasatom. Nem másé. Az én sütim, amit véletlenül sem akarok lenyomni senki torkán, csak kínálok, s ha valaki kér, vesz belőle. Ha nem ízlik, nem eszi meg, nekem tökmindegy, mert én attól még ugyanúgy szeretem.
Egyéni látásmód...vagy egyedi. Nem a sablon-szemüvegen át nézem a világot, nem is azon keresztül olvasok. Viszont nem bánom, ha valaki hordja, ő dolga.
Na, részemről ennyi az "elemzés" . :-)
Erre írtam, h. szép, szép, de egy utólagos töltelék(töltet, kiegészítés), csak utólagos marad.:)
Ergo: nem volt benne.
Az én "sütimben".
A férfi adott még egy esélyt magának, tökre mindegy hány golyó volt a tárban. Hiszen az elsőt a levegőbe lőtte. A másodikra gyakorlatilag már nem volt szüksége, hiszen addigra megváltoztatta a szándékát.
Nyugi, nekem így tetszik, másnak meg úgy. Mert nem vagyunk egyformák, de ez egyértelmű, és nem probléma. :-)
Már gondolkodtam, hogy zárójelbe teszem és megcsillagozom az eredetihez képest beleírt +4 mondatot, és azt mondom, hogy mindenki úgy olvassa, ahogy akarja, csillaggal, vagy anélkül. De a végén hagytam, mert nekem ez tetszik, és ha van egy ember, aki érti mit szerettem volna, akkor talán már nem írtam hiába! Mindenkinek meg nem lehet a kedvence túróslepény, ráadásul abból is a sós, és még az is cukrozva, mint neked, meg nekem!
Ha valaki akarja, olvassa ezek nélkül...
* "A férfi két golyót töltött a fegyverbe…'"
* "A fegyver egyet dördült. Még egyszer meghúzta a ravaszt, de csak egy üres kattanás hallatszott. Kissé csodálkozott, ránézett a kezében lévő pisztolyra, majd egy erős hajítással a tengerbe hajította."
Vicceltem ám azzal, hogy Ada a hibás! Csak hülyültünk, mint ahogy szoktunk! Egy chatelés végeredménye lett a változtatás. Nyugodt szívvel vállalom, hisz nem Ada, hanem én vetettem fel neki, hogy így nem lenne-e jobb?! Ő csak az igent mondta, nem az ötletet adta:-)
:) Értem. Sztem bőven elég ha ezeket Pinokkió beleszövi a(egy) novellába.:)
Ez így olyan, mintha te adnál nekem egy (hiányos) sütireceptet, én megcsinálnám, annyira nem lennék elragadtatva tőle (mivel kimaradt a töltelék), te pedig utólag elmondanád a töltelék receptjét is, zárva a sztorit azzal, h. neked (akkor is) ez lett a kedvenc sütid:).
:)
Ez az én olvasatom. Nem másé. Az én sütim, amit véletlenül sem akarok lenyomni senki torkán, csak kínálok, s ha valaki kér, vesz belőle. Ha nem ízlik, nem eszi meg, nekem tökmindegy, mert én attól még ugyanúgy szeretem.
Egyéni látásmód...vagy egyedi. Nem a sablon-szemüvegen át nézem a világot, nem is azon keresztül olvasok. Viszont nem bánom, ha valaki hordja, ő dolga.
Na, részemről ennyi az "elemzés" . :-)
Vicceltem ám azzal, hogy Ada a hibás! Csak hülyültünk, mint ahogy szoktunk! Egy chatelés végeredménye lett a változtatás. Nyugodt szívvel vállalom, hisz nem Ada, hanem én vetettem fel neki, hogy így nem lenne-e jobb?! Ő csak az igent mondta, nem az ötletet adta:-)
Nem az lényeg, h. ki miatt ilyen, vagy olyan.
Most kb. ott tartunk, mint Donna J. meséjében. Kinek írta, miért, meg ki érti...
Én nem értettem, részemről: ennyi a lényeg.
:) Értem. Sztem bőven elég ha ezeket Pinokkió beleszövi a(egy) novellába.:)
Ez így olyan, mintha te adnál nekem egy (hiányos) sütireceptet, én megcsinálnám, annyira nem lennék elragadtatva tőle (mivel kimaradt a töltelék), te pedig utólag elmondanád a töltelék receptjét is, zárva a sztorit azzal, h. neked (akkor is) ez lett a kedvenc sütid:).
:)
Ada vállalja a felelősséget, és magyaráz...
- A férfi a pisztolyba két töltényt tölt - nem véletlenül. Az egyiket valaki másnak szánja.
- A nő ebben a dimenzióban már nem él, csak külső szemlélőként van jelen a történetben. Ugyanígy, ugyanebben a helyzetben veszítette el a gyerekeit, s ölte meg magát aztán, amit a férfi soha nem tudott megbocsájtani neki.
- A nő, hogy büntesse magát, folyton visszajön és újra - meg újra "átéli" a történteket. /"Azt hitte megkönnyebbül. De nem. A halál csak kínt okozott neki."/
- A férfi nem tud megbirkózni a szerettei elvesztésével, és eljátssza, ő hogyan cselekedett volna a nő helyében. / "Egy lövés, és véget ér minden"/
S akkor jön a misztikum. Miután képzeletben, ki tudja, hányadszor átélte a gyerekei megmentését, beteljesíti a már előre jól eltervezettet: megöli magát, egy golyót pedig képletesen a felesége fejébe repít, hogy megbüntesse de egyben fel is oldozza őt. Az első lövés neki szól, a levegőbe. A második lövést "valaki" meghiúsította azzal, hogy ő maga vetett véget ennek az őrlődésnek. Persze, a feleség volt az.
/"Megkönnyebbült. - A halál csak kínt okozott volna nekem... "/
Ez a sztori nekem a realitás és a misztikum tökéletes ötvözése, és nyugodtan mondjátok rám, hogy nem vagyok normális. Én nem is akarok az lenni, köszönöm! :-)
Ez lett az én nagy kedvencem itt, örülnék, ha Pinokkió esetleg egy regényt szőne belőle!
Puszi mindenkinek!
Ada
Ez így olyan, mintha te adnál nekem egy (hiányos) sütireceptet, én megcsinálnám, annyira nem lennék elragadtatva tőle (mivel kimaradt a töltelék), te pedig utólag elmondanád a töltelék receptjét is, zárva a sztorit azzal, h. neked (akkor is) ez lett a kedvenc sütid:).
:)
Itt a különbség, és az egyezőség férfi és nő között!
Egyeznek abban, hogy mindketten meg akarják menteni a gyerekeket. A nőnek nem sikerült. Nem volt se ereje, se kitartása. Ezért elveszítette a őket! Így hát ő is inkább meghalt.
A férfinek viszont sikerült..gyorsabb volt, erősebb, és kitartóbb. Sikerült megmenteni a gyerekeket. Van értelme az életének.
A végére pedig érdekesen összehoztad a két történetet. Már az egyik töltény hiányzott a pisztolyból. Amelyik megölte a nőt. Azt a férfi a levegőbe lőtte el.
Nekem ez jött le!
Egyébként tetszett az írásod!
Pussz
Csilla
Szomorú lettem:-(
Ada a hibás! Mondta vállalja!
- A férfi a pisztolyba két töltényt tölt - nem véletlenül. Az egyiket valaki másnak szánja.
- A nő ebben a dimenzióban már nem él, csak külső szemlélőként van jelen a történetben. Ugyanígy, ugyanebben a helyzetben veszítette el a gyerekeit, s ölte meg magát aztán, amit a férfi soha nem tudott megbocsájtani neki.
- A nő, hogy büntesse magát, folyton visszajön és újra - meg újra "átéli" a történteket. /"Azt hitte megkönnyebbül. De nem. A halál csak kínt okozott neki."/
- A férfi nem tud megbirkózni a szerettei elvesztésével, és eljátssza, ő hogyan cselekedett volna a nő helyében. / "Egy lövés, és véget ér minden"/
S akkor jön a misztikum. Miután képzeletben, ki tudja, hányadszor átélte a gyerekei megmentését, beteljesíti a már előre jól eltervezettet: megöli magát, egy golyót pedig képletesen a felesége fejébe repít, hogy megbüntesse de egyben fel is oldozza őt. Az első lövés neki szól, a levegőbe. A második lövést "valaki" meghiúsította azzal, hogy ő maga vetett véget ennek az őrlődésnek. Persze, a feleség volt az.
/"Megkönnyebbült. - A halál csak kínt okozott volna nekem... "/
Ez a sztori nekem a realitás és a misztikum tökéletes ötvözése, és nyugodtan mondjátok rám, hogy nem vagyok normális. Én nem is akarok az lenni, köszönöm! :-)
Ez lett az én nagy kedvencem itt, örülnék, ha Pinokkió esetleg egy regényt szőne belőle!
Puszi mindenkinek!
Ada
:D:D:D
Akkor mégsem.
Akkor úgy mondom, szeretem, ha minden klappol, és a történet jól meg van komponálva, ha misztikus, ha nem.:)
Ne is igaz;-) És a táncoló betűid?
Beírtam: "Felemelte a homokból, és a levegőbe lőtt."
Akkor mégsem.
Akkor úgy mondom, szeretem, ha minden klappol, és a történet jól meg van komponálva, ha misztikus, ha nem.:)
Vmi misztikus izé? Ne légy szomorú, én annyira reális vagyok.
A barátom szerint azért , mert 4 földjegyem is van.
Vagy mi...:P:)
Beírtam: "Felemelte a homokból, és a levegőbe lőtt."
Szomorú lettem:-(
Ada a hibás! Mondta vállalja!
A barátom szerint azért , mert 4 földjegyem is van.
Vagy mi...:P:)
Én nem értem ezt a történetet.:)
1)Egy történet két esetre, személyre bontva?
2)Az előzetes:
A gyerekek beszaladtak a tengerbe...
A férfi két golyót töltött a fegyverbe…
csak még érthetetlenebbé teszi, most mégis egy időben, egy síkban játszódik, van vmi misztikus összefonódás (amit én nem értek, nem látok át)?
3)Amikor a 2. történet végén a férfi először lő, ...hová lő? Csak úgy vhová?
Ha a történet egy, mint ugye a bevezető utal rá, akkor
1 pisztoly volt, ugyanazon asztalon 2 tölténnyel, ...
tehát egymás mellett kellett ülnie a nőnek és a férfinek.
Tovább erősíti ezt a vonalat az is, h. a pisztolyból a második sztori végére hiányzik egy töltény.
(Amivel anyuka megölte magát, bár a hullája rejtelmesen eltűnt.:))
***
Mivel a történetet nem értem, nem tudom értékelni sem.
Egyébként jól van megírva a cselekmény.
Ada a hibás! Mondta vállalja!
1)Egy történet két esetre, személyre bontva?
2)Az előzetes:
A gyerekek beszaladtak a tengerbe...
A férfi két golyót töltött a fegyverbe…
csak még érthetetlenebbé teszi, most mégis egy időben, egy síkban játszódik, van vmi misztikus összefonódás (amit én nem értek, nem látok át)?
3)Amikor a 2. történet végén a férfi először lő, ...hová lő? Csak úgy vhová?
Ha a történet egy, mint ugye a bevezető utal rá, akkor
1 pisztoly volt, ugyanazon asztalon 2 tölténnyel, ...
tehát egymás mellett kellett ülnie a nőnek és a férfinek.
Tovább erősíti ezt a vonalat az is, h. a pisztolyból a második sztori végére hiányzik egy töltény.
(Amivel anyuka megölte magát, bár a hullája rejtelmesen eltűnt.:))
***
Mivel a történetet nem értem, nem tudom értékelni sem.
Egyébként jól van megírva a cselekmény.
Szia !
Fantasztikus, s most a jelen állapotomban néha felrémlik, hogy igen hisszük egyszerű, de ha belegondolunk, soha nem egyszerű a döntés. Éreztem a napokban, hogy elég lenne tovább csukva tartania szemem, és elragadna mélység, de belegondolva fájdalom mart a szívembe, hogy akkor mi lenne..... vele, vele, és vele? Ilyenkor valahogyan reflex szerűen kinyílt és életért kiálltott a szemem, lelkem. A sorsunkat valahol azért mi is eldöntjük, és teszünk, vagy tehetünk róla. Nehéz dolgok. Nagyon érdekes volt, a végén én is megkönnyebbültem. Üdv Éva.
Tulajdonképpen az elgondolkodtatás miatt írtam. Azért azt hiszem az az üzenet, amit te itt leírtál: "akkor mi lenne..... vele, vele, és vele?" !
Üdv,
Pinokkió
Fantasztikus, s most a jelen állapotomban néha felrémlik, hogy igen hisszük egyszerű, de ha belegondolunk, soha nem egyszerű a döntés. Éreztem a napokban, hogy elég lenne tovább csukva tartania szemem, és elragadna mélység, de belegondolva fájdalom mart a szívembe, hogy akkor mi lenne..... vele, vele, és vele? Ilyenkor valahogyan reflex szerűen kinyílt és életért kiálltott a szemem, lelkem. A sorsunkat valahol azért mi is eldöntjük, és teszünk, vagy tehetünk róla. Nehéz dolgok. Nagyon érdekes volt, a végén én is megkönnyebbültem. Üdv Éva.