Kisgyermekünk
Látogatók száma: 21
Az 1-3 évesek örömteli felfedezései.
Gyermekünk születése utáni első néhány hónap ismerkedéssel telik. Mint egy új szerelem, lessük minden rezdülését, kívánságát.
Egy éves kora körül már mindent megért gyermekünk, a maga módján válaszokat is kapunk (van aki beszél, de ha nem, akkor is kommunikál). Ha férjünk eddig nem is volt belezúgva gyermekébe, most aztán biztosan elkezd foglalkozni vele.
Sajnos sok férfi nem tud mit kezdeni egy csecsemővel. Szereti, hogyne szeretné, de az igazi kötődés csak később alakul ki közte és a baba közt, amikor már a kicsi kommunikatívvá válik. Persze sokuknak elég az első mosoly és elvarázsolódnak, főleg a lányos apukák. Ez külön cikket érdemelne, nem is folytatom.
Szerencsés esetben Magyarországon az első három évet otthon tölthetjük gyermekünkkel. Hogy ez anyagilag mennyire kifizetődő, mindannyian tudjuk, de a gyermek szempontjából biztosan nagyon jó.
Láthatjuk első lépéseit, lejegyezhetjük első szavait, megtanítjuk bánni az evőeszközökkel. Nincs annál aranyosabb, mint amikor a szája és füle közé kerül a falat ;-))
Ebben az időben nagyon fontos a következetesség, most alakul ki, hogy mennyire leszünk szigorú szülők, mik az alapvető szabályok és elvárások gyermekünkkel szemben. Természetesen ezt semmiképpen nem kiabálással, állandó tiltással és főleg nem testi fenyítéssel érjük el!
A kicsik ebben az életszakaszban felfedezik a világot, közvetlen és közvetett környezetüket. Nem szabad túlságosan magunkhoz kötni őket, néha bízzuk idegenre, hogy segítsük a leválási folyamatot, mert ugye előbb-utóbb közösségbe kerül.
Nagyon fontos, hogy soha ne szökjünk el tőle!!! Bármilyen rossz hallani ha sír utánunk, mindig mondjuk meg neki, hogy elmegyünk, mikor jövünk (ő még nem ismeri az idő fogalmát, így kössük valami napirendi pontjához, pl. mire felébredsz, mikor megebédelsz stb...). Ha megszökünk előle, megkímélve magunkat az elválás okozta traumától, benne sokkal nagyobb traumát okozunk és már most megalapozzuk, hogy később ne legyen bizalma felénk. (Kamasz korában üt vissza, hogy hazudni fog, és ő is csak úgy lelép...) Amennyiben betartjuk ígéretünket, a többedik alkalommal már integetni fog, feltételezve, hogy jól érzi magát azzal a felnőttel, akivel hagyjuk, nem sír és nem követeli jelenlétünket. Nem azért, mert nem hiányzunk neki, azért, mert bízik bennünk, mert tudja, jövünk, amikorra ígértük. Nagyon fontos, ha nem érünk időben, telefonáljunk oda, hogy ne veszítsük el ezt a bizalmat. Mindig viselkedjünk úgy gyermekünkkel, ahogy ezt majd később tőle is elvárjuk.
Soha ne szidjuk meg, ha véletlenül tör össze valamit, ez előfordul. A poharak, porcelánok pótolhatóak, de a gyermekünk fejlődésében okozott lelki károk soha többé....El se hinnénk, hogy sok apró, számunkra fel sem tűnő szidástól, pl. pont ilyen esetben, hogy összetört valamit, lesz gyermekünk félénk és visszahúzódó.
Persze ne essünk át a ló túlsó oldalára sem! Elérkeznek az első hisztik, amikor kis akarnokunk lehet úgy próbál célt érni nálunk, hogy földhöz csapkod ezt- azt, esetleg saját magát. Ebben az esetben mindenki érdekében az első pillanattól nagyon határozottan kell fellépnünk. Nem, ekkor se szabad bántani, kiabálni!! Lehetőleg higgadtan, de nagyon határozottan kell elutasítani kérését. Nem jó módszer, ha tíz perc üvöltés, tombolás után inkább megkapja, amit nem engedtünk, hogy nyugalom legyen! Ekkor alapozzuk meg, hogy még jó ideig ne legyen nyugalmunk! Hiszen ha az első hiszti eléri célját, követi a többi!
Senkit ne zavarjon, ha mindez emberek előtt történik és nem otthon. Akinek van gyereke, tudja mi megy végbe, akinek meg nincs, majd megtudja! Soha ne az legyen a fontos, mit gondolnak mások, mindig a gyermekünk megfelelő irányba terelgetése legyen az első!!
A cikket írta: MindenHatÓ
Hozzászólások
időrendi sorrend
Előcsaltál belőlem ez régi emléket...köszönöm. :)
Négy-öt éves lehetett a lányom, amikor a véletlen törésről beszélgettünk valamiért, majd mosogatás közben a látószögembe még beleesett a kis teste, amint az asztal sarkára araszolgatva kezecskéjével böködi a poharat. Valamiért éreztem, hogy le fogja lökni. CSATT! Kicsit összerezzentem azért a csörömpölésre. Megszólalt rémülten:
-Véletlen volt.
- Az előfordul. - feleltem és összetakarítottuk a szilánkokat.
Azt hiszem tesztelte a beszélgetésünk.
Igen, eszembe jutott közben, abban az időben esténként mindig a szavak jelentését veséztük ki.
Ugye mindhárom gyermeked más természetileg?
Négy-öt éves lehetett a lányom, amikor a véletlen törésről beszélgettünk valamiért, majd mosogatás közben a látószögembe még beleesett a kis teste, amint az asztal sarkára araszolgatva kezecskéjével böködi a poharat. Valamiért éreztem, hogy le fogja lökni. CSATT! Kicsit összerezzentem azért a csörömpölésre. Megszólalt rémülten:
-Véletlen volt.
- Az előfordul. - feleltem és összetakarítottuk a szilánkokat.
Azt hiszem tesztelte a beszélgetésünk.
Igen, eszembe jutott közben, abban az időben esténként mindig a szavak jelentését veséztük ki.
Ugye mindhárom gyermeked más természetileg?
Egy három gyermekes édesanya tapasztalatainak azt hiszem, méltán hihetünk. Tetszik a nevelési módszer, amelyet közvetít az írásod és teljesen egyetértek. :-)
Nekem 5*-os.
Pussz,
Tündér :-)
Nekem 5*-os.
Pussz,
Tündér :-)