újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Kívánós nap

Látogatók száma: 61

Az a tapasztalatom, hogy a szülő/gyerek alá/fölé rendelés nehézkes a kamaszkor közeledtével. Most a fiam még csak 10 éves (lesz) de úgy gondolom, nem lehet elég korán kezdeni az önállóságot.

A fiam ugyan csak 10 éves, de miután látom, érzékelem a környezetemben (a magam példáján is) hogy a szülő/gyerek viszony mennyire egyoldalú néha, ja és persze elolvastam, tanulmányoztam a szeretet 5 nyelvét, úgy döntöttem néha átadom a jogot a fiamnak a döntésben. Ezt persze a jó jegyekhez kötöttem, mármint abból a tárgyból amiből a leggyengébb.
Úgy gondolom, az állandó "karhatalmi" állapot a szülőknél először ideálgyártást, "piedesztálra helyezést" eredményez a gyerekben, majd aztán szépen lassan szembesül a gyerek azzal, hogy a szülei is csak emberek, nem tökéletesek, még ha azt a látszatot is akarják kelteni. A kamaszkori csalódás (nálam) óriási sérülésekkel járt. Persze lehet, hogy ez csak az én tapasztalatom, de ez engem arra tanított meg, hogy bizony a fiamnál máshogy csináljam. Az év nagy részében természetesen közösen/én hozzuk meg a döntéseket, de van az a nap, amikor ő a főnök. :D

Ekkor egy kívánós nap röviden:
Először is megegyezünk, mikor lesz az a nap. Ez többnyire hétvégére esik, amikor nincs iskola, munka. Reggeltől egészen lefekvésig minden kérdésben az ő véleménye a döntő. Hová megyünk, mit csinálunk, mit eszünk stb. A fiam most azt kívánta, hogy a húga aludjon itt nála (féltestvére, az apja révén, nem élnünk együtt). Elkértem az apjától a kislányt és aztán nekiugrottunk a nagy napnak. Minden játékot végigvettünk, sétálni mentünk, barátokhoz látogattunk, fociztak, bújócskáztak együtt, a fiam kedvenc ételét (milánóit) csináltam neki, (mondanom sem kell, hogy elfogyott az utolsó szálig), tv játékoztak, hajtogattunk együtt hajót, csirkét, társasoztunk, labdáztunk, szóval mindent, amit csak egy gyerek élményként kívánhat. Ő irányított, ő döntött mit játszunk, mikor feküdjünk le aludni, aztán reggel pezsgőztünk (gyerekpezsi) mert éppen akkor akart inni.

Úgy vélem, hogy a szeretet 5 törvénye (1. ajándék, 2. minőségi idő, 3. dicséret, 4. érintés, 5. szívességek) mindegyike fontos abban a tekintetben, hogy megértse, megtudja, a szeretet nem csak tárgyi, hanem élménnyel is ki lehet fejezni. Ezek (nem mellékesen) nem mindig kerülnek pénzbe, csak odafigyelést igényelnek. A mai rohanó világban azt hiszem, a legnehezebb az idő, hisz annyi feladatunk van, annyi más dolgunk nekünk szülőknek, hogy gyakran elfelejtünk a gyerekünkkel lenni. A kislány bár most aludt először nálunk, kicsit pityergett is este elalvás előtt, de egészen megnyugodott, ahogy az ölembe vettem és egy esti mese után már a kezemet fogva nyugodtan elaludt. Megígértem neki, hogy reggel felhívjuk az apját, aztán annyira jól érezte magát, hogy szinte csak pár szót váltottak, minden rendben volt.

A kívánságok mögött mindig sokkal mélyebb érzés, szándék lapul, amit gyakran nem mondunk ki, talán a gyerekeknél vehető észre a leginkább ez, hisz ők még annyira őszinték. "Ha nem mosolyogsz rám szépen, nem vagy a barátom." Hogy mennyire igazuk van.... és mégsem. Mi hányszor mosolygunk arra, akit szeretünk, aki a barátunk? A barátunk egyáltalán? Szeretjük egyáltalán, úgy ahogy mi szeretnénk hogy szeressenek, vagy úgy ahogy a másik szeretné, hogy szeressék? Tudjuk egyáltalán mit szeretne a másik? Azt hisszük igen, de biztos ez?

Olvasmányaim, tanulmányaim arra vezettek, hogy tudatosan kell hogy figyeljek a gyermekem szükségleteire. Nem tudok sokat lenni vele, de amikor kívánós napot tartunk, akkor hatalmat kap, tehát már most, 10 évesen szépen lassan megtanul felelősséget vállalni a döntéseiért. Kizárólag életveszélyes dolgokat nem engedek, vagy a vitákat, veszekedéseket igyekszem elsimítani. Mondjuk az legtöbbször abból indul, hogy melyik játék kié legyen vagy hasonlók.... Jelszó: egyezzetek meg, ha nem, elveszem, nincs senkinek. Ez ugyan karhatalmi szigor, de hatásos. :))) Aztán amikor elment a kislány szépen mindent megbeszélünk, levonjuk a következtetéseket, elemzem neki, mik történtek, mit csinált jól, mi az amiben nagyon ügyes volt, (többnyire meglepetés ér, nagyon szépen kezd tudatos emberré válni, már nem feltétlen akarja legyőzni a kisebb, gyengébb húgát. :)) Aztán persze észben tartom min kell még csiszolni. A következő kívánós nap feladatait már előre tervezem... :))) Ez végeredményben egy tanulmánytúra, bár közvetlen nem irányítom, mégis - nyilván - befolyásolom így vagy úgy. Jó mondjuk ki, manipulálom, tudatosan, hogy kaput nyissak a gyerekemnek, tanítsam. Persze ez az, amit nem kaptam meg én.... tudatosan igyekszem féken tartani a "saját vágyaimat benne akarom viszontlátni" kényszert, megkérdőjelezem néha a szándékaimat is, igyekszem gondolkodásra sarkalni őt. Ne fogadja el amit mondok, próbálja ki, tanuljon a feladatok megoldásából. Az élet tele van feladatokkal, alakítsa ki a saját szabályait, tanuljon meg hinni a saját prioritásaiban.

kép:net

A cikket írta: Ailet

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Kedves Ailet!

Nekem nagyon tetszenek a gondolataid. Kár, hogy ezekkel én már nem igazán tudok mit kezdeni. Felnőtt lányom van, de még erre is ki lehet vetíteni a javaslatot, ha anya és lánya kényszerű együttlétük némi feszültségekkel telítődik néhanapján... Igen itt is érvényes lehet, amit írsz, együtt, egymásért! Ne mindig csak nekem legyen igazam...
Azért a lehetőségek tárháza a mi esetünkben igen csak gyér..., ha szabadjára engedem a vágyait, félő, hogy nem tudom megvalósítani. :-)

Pussz,
Éva
Szia, Ailet!

Ügyesen csinálod, gratulálok! Idejében jó megtanítani a gyereknek, hogy a döntéseinek következményei vannak, melyet nekik kell elviselni.

Üdv: Yolla
Szia.
Sokmindenben egyetértek bizonyos gondolatokat hozzáfűzve.
Nem vagyok híve a teljes megengedésnek. Tudnunk kell a határt a szellemi érettség szintjéhez igazítani. Úgyis feszegetni fogja.hisz gyermek elméjéhez köttetett a bolondság is. Mindig társuljon a felelősségvállalás említése döntéseihez. Dönteni könnyű,de a felelősség könnyen elsikkadhat.

Azzal viszont teljesen egydtértek,hogy nemlehet elég korán kezdeni az önállóságra nevelést.Mindíg a korának megfelelően. Sokszor elcsodálkozhatunk milyen jól látják gyermekeink az élet dolgait.
Fontos még a mi példaadásunk is,hisz éles szemükkel mindent látnak. Receptoraik igen érzékenyek.

Viszont a világ legszebb érzései közé tartozik,mikor látjuk,hogy felnőve megállják helyüket szeretett gyermekeink.Akkor érik be türelmes munkánk gyümölcse.
Sok ilyen örömet kíván

K.

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Ailet!

Nekem nagyon tetszenek a gondolataid. Kár, hogy ezekkel én már nem igazán tudok mit kezdeni. Felnőtt lányom van, de még erre is ki lehet vetíteni a javaslatot, ha anya és lánya kényszerű együttlétük némi feszültségekkel telítődik néhanapján... Igen itt is érvényes lehet, amit írsz, együtt, egymásért! Ne mindig csak nekem legyen igazam...
Azért a lehetőségek tárháza a mi esetünkben igen csak gyér..., ha szabadjára engedem a vágyait, félő, hogy nem tudom megvalósítani. :-)

Pussz,
Éva

Szia Éva!
Üdv itt nálam! :)) Igen, mindenki olyan következtetést von le az írásomból, amit akár az ő életében használni tud, ezért született a cikk és az írásaim többsége, hátha esetleg némiképp segítséget nyújthatok apróbb-cseprőbb problémák megoldásában. :)) A kívánós nap lényege, hogy megtanulja a helyes súlyozást a gyerek, hogy eszébe se jusson olyat kérni, ami teljesíthetetlen, vagy megvalósíthatatlan.... :)
Üdv:A

megtekintés Válasz erre: Yolla

Szia, Ailet!

Ügyesen csinálod, gratulálok! Idejében jó megtanítani a gyereknek, hogy a döntéseinek következményei vannak, melyet nekik kell elviselni.

Üdv: Yolla

Szia Yolla!
Igen, igyekszem. Köszönöm. Ma hallottam egy jó közmondást, ami ide vág. (kb valami távol-keleti) A lóra a nyerget az anya teszi fel, de megülni neked kell. :)
Köszi, hogy voltál!
Üdv:A

megtekintés Válasz erre: Kőnig

Szia.
Sokmindenben egyetértek bizonyos gondolatokat hozzáfűzve.
Nem vagyok híve a teljes megengedésnek. Tudnunk kell a határt a szellemi érettség szintjéhez igazítani. Úgyis feszegetni fogja.hisz gyermek elméjéhez köttetett a bolondság is. Mindig társuljon a felelősségvállalás említése döntéseihez. Dönteni könnyű,de a felelősség könnyen elsikkadhat.

Azzal viszont teljesen egydtértek,hogy nemlehet elég korán kezdeni az önállóságra nevelést.Mindíg a korának megfelelően. Sokszor elcsodálkozhatunk milyen jól látják gyermekeink az élet dolgait.
Fontos még a mi példaadásunk is,hisz éles szemükkel mindent látnak. Receptoraik igen érzékenyek.

Viszont a világ legszebb érzései közé tartozik,mikor látjuk,hogy felnőve megállják helyüket szeretett gyermekeink.Akkor érik be türelmes munkánk gyümölcse.
Sok ilyen örömet kíván

K.

Szia.
A határkérdésben én úgy vélekedek, hogy ha tiltom, akkor is megteszi a tudtom nélkül egyszer. Ha nem próbálja ki, (úgy is megteszi) akkor nem tudja meg mi a következménye. Természetesen itt nem szélsőséges dolgokra gondolok, mint mondjuk gyilkosság.... Ne az én elvárásom legyen az ő tabuja, hanem a saját határait keresse meg. Ismerje meg önmagát, ne kelljen neki 20-30-40-50 évesen úgy a tükörbe nézni, hogy fogalma sincs miért létezik ezen a világon. Ja és a bizalom. Ami nagyon fontos. Én bízom a gyerekemben, hogy amit megtanítottam neki, azt tudja és használja. (Na ezt azért többször teszteltem, így merem nyugodt szívvel engedni, hogy ezt vagy azt tegyen.)

Bizony éles a szemük, fülük, úgyhogy ha hazudunk, vagy csak mellébeszélünk azonnal megérzik és hipp-hopp megrendül a bizalmuk. Mondjuk ez fordítva is így van nálam és ezt tudja ő is. (Kegyetlen anya vagyok, hisz egy személyben apja is vagyok, mit gondolsz miért macska képet használok? :))) Na jó más részről meg imádom is. )

Köszönöm, már most rengeteg örömben van részem, már megérte, szinte minden nap elképeszt az egész valója, meglátjuk mi lesz belőle. Én csak azt remélem, boldog és elégedett ember. :))
A
Szi A!
Azt hiszem tényleg remek. A szüleid által épített komplexusok kompenzálása a gyereken keresztül. Ha most ezt negatívnak véled, akkor megnyugtatlak, nem az. Ez a pozitív fejlődés, amit csináltok (szerintem). Én is próbálkoztam ezzel, de nekem nem sikerült ilyen jól... azt hiszem, a kiindulási alaptól (szülő kép) sok függ. És néha a pozitív kép is vezethet rossz irányba, ahogy sokszor a negatív "kényszerít" a jó irány felé.
Üdv,
Pí.

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szi A!
Azt hiszem tényleg remek. A szüleid által épített komplexusok kompenzálása a gyereken keresztül. Ha most ezt negatívnak véled, akkor megnyugtatlak, nem az. Ez a pozitív fejlődés, amit csináltok (szerintem). Én is próbálkoztam ezzel, de nekem nem sikerült ilyen jól... azt hiszem, a kiindulási alaptól (szülő kép) sok függ. És néha a pozitív kép is vezethet rossz irányba, ahogy sokszor a negatív "kényszerít" a jó irány felé.
Üdv,
Pí.

Szia P!
Igen, azt hiszem a negatívból való építkezés a fejlődés egyik jele, eszköze. :)) Ezt nagyon sokat hallottam már :))) Szóval rendbe kell rakni a fejünkben a szülőképet, anélkül nem tudunk "rendesen" gyereket nevelni sem. Azaz, tudni kell mit kaptunk a szülőktől, mi az értéke, mik a hatásai annak ránk nézve. Ha hatásaiban negatívnak vagy pozitívnak értékeljük, akkor teszünk ellene, vagy besoroljuk az elveink közé. Tudatosan vagy nem, így is úgy is követjük!!! A gyökereinket nem tudjuk kiirtani. Aztán kényszerből, vagy elfogadásból lépegetünk a jó felé, nagyjából mindegy, csak az ember szemléletétől függ.
Üdv:A

megtekintés Válasz erre: Ailet

Szia.
A határkérdésben én úgy vélekedek, hogy ha tiltom, akkor is megteszi a tudtom nélkül egyszer. Ha nem próbálja ki, (úgy is megteszi) akkor nem tudja meg mi a következménye. Természetesen itt nem szélsőséges dolgokra gondolok, mint mondjuk gyilkosság.... Ne az én elvárásom legyen az ő tabuja, hanem a saját határait keresse meg. Ismerje meg önmagát, ne kelljen neki 20-30-40-50 évesen úgy a tükörbe nézni, hogy fogalma sincs miért létezik ezen a világon. Ja és a bizalom. Ami nagyon fontos. Én bízom a gyerekemben, hogy amit megtanítottam neki, azt tudja és használja. (Na ezt azért többször teszteltem, így merem nyugodt szívvel engedni, hogy ezt vagy azt tegyen.)

Bizony éles a szemük, fülük, úgyhogy ha hazudunk, vagy csak mellébeszélünk azonnal megérzik és hipp-hopp megrendül a bizalmuk. Mondjuk ez fordítva is így van nálam és ezt tudja ő is. (Kegyetlen anya vagyok, hisz egy személyben apja is vagyok, mit gondolsz miért macska képet használok? :))) Na jó más részről meg imádom is. )

Köszönöm, már most rengeteg örömben van részem, már megérte, szinte minden nap elképeszt az egész valója, meglátjuk mi lesz belőle. Én csak azt remélem, boldog és elégedett ember. :))
A

Ezt vártam,mit vártam,tudtam- tőled:-)
Kár,hogy nem te voltál az anyukám:-)

Persze igy jó,ahogy van.
Igen,a cica.,...fantasztikusak.
K.

megtekintés Válasz erre: Kőnig

Ezt vártam,mit vártam,tudtam- tőled:-)
Kár,hogy nem te voltál az anyukám:-)

Persze igy jó,ahogy van.
Igen,a cica.,...fantasztikusak.
K.

Köszi, volt időm és apropóm átgondolni hogyan akarom nevelni a gyermekem, sokan sajnos nem gondolják át, csak majd lesz valahogy. Persze minden szülő természetesen a lehető legjobbat akarja a gyerekének, nem bírálat ez, csak sajnos azt látom magam körül, hogy sokan sarokba szorítják a gyereküket stb és számomra ez nagyon jó példa, megtanítanak arra, hogyan ne neveljem az enyémet. Aztán majd igazol az idő valahogyan, mert természetesen én is követek/követhetek el hibákat. Nem vagyok tökéletes... csak törekszem rá, de ugye csak ember vagyok.... :))))
A

megtekintés Válasz erre: Ailet

Köszi, volt időm és apropóm átgondolni hogyan akarom nevelni a gyermekem, sokan sajnos nem gondolják át, csak majd lesz valahogy. Persze minden szülő természetesen a lehető legjobbat akarja a gyerekének, nem bírálat ez, csak sajnos azt látom magam körül, hogy sokan sarokba szorítják a gyereküket stb és számomra ez nagyon jó példa, megtanítanak arra, hogyan ne neveljem az enyémet. Aztán majd igazol az idő valahogyan, mert természetesen én is követek/követhetek el hibákat. Nem vagyok tökéletes... csak törekszem rá, de ugye csak ember vagyok.... :))))
A

Helyeslem az átgondolt nevelést!

Nekem nemrossz emberekké váltak a gyerekeim,mégis a mai tapasztaltságommal másképp nevelném sokmindenben őket. Gondoltam,majd az unokák,de ebben az örömben valószínü nem részesülök.Pedig mennyi könyvet bújtam ezzel kapcsolatban annakidején.
Bizony gyarló emberek vagyunk.
Köszönöm,hogy beszélgethetek veled.

K.

megtekintés Válasz erre: Kőnig

Helyeslem az átgondolt nevelést!

Nekem nemrossz emberekké váltak a gyerekeim,mégis a mai tapasztaltságommal másképp nevelném sokmindenben őket. Gondoltam,majd az unokák,de ebben az örömben valószínü nem részesülök.Pedig mennyi könyvet bújtam ezzel kapcsolatban annakidején.
Bizony gyarló emberek vagyunk.
Köszönöm,hogy beszélgethetek veled.

K.

Az unokák pedig arra valók, hogy a nagyszülők elkényeztessék őket.... Ne aggódj a barátnőm évek óta szívja a gyerekei vérét az unokáért, most meg hirtelen kapott egyszerre 3-at. Mind fiú.... hát naná, hogy lányt akart. :))) Mondtam is neki, nesze, a sors keze. DI tudja milyen kártyát kell osztani. :D

Jó veled dumcsizni, kb hasonló az érdeklődésünk már ami az irodalmat illeti, vagy a gyerekekkel való foglalkozást.... még biztos van néhány, majd feltárjuk még az ebben rejlő lehetőségeket. :))) Én köszi!
A

megtekintés Válasz erre: Ailet

Az unokák pedig arra valók, hogy a nagyszülők elkényeztessék őket.... Ne aggódj a barátnőm évek óta szívja a gyerekei vérét az unokáért, most meg hirtelen kapott egyszerre 3-at. Mind fiú.... hát naná, hogy lányt akart. :))) Mondtam is neki, nesze, a sors keze. DI tudja milyen kártyát kell osztani. :D

Jó veled dumcsizni, kb hasonló az érdeklődésünk már ami az irodalmat illeti, vagy a gyerekekkel való foglalkozást.... még biztos van néhány, majd feltárjuk még az ebben rejlő lehetőségeket. :))) Én köszi!
A

Milyen szépen fejeződik be a mai napom:-)
Köszike.
Bízom,h.sokat találunk még beszélgetéseink során.

Kellemes álmokat.
K.

megtekintés Válasz erre: Kőnig

Milyen szépen fejeződik be a mai napom:-)
Köszike.
Bízom,h.sokat találunk még beszélgetéseink során.

Kellemes álmokat.
K.

Én is remélem... :))
A
Kedves Ailet!

Milyen csodás anya vagy te. Öröm lehet a te fiadnak lenni. Innen is egy nagy pusszt nyomok neki, és egy dicséretet neked.

Pussz,
Tündér

megtekintés Válasz erre: Tündér

Kedves Ailet!

Milyen csodás anya vagy te. Öröm lehet a te fiadnak lenni. Innen is egy nagy pusszt nyomok neki, és egy dicséretet neked.

Pussz,
Tündér

Köszönöm a nevében is, neked is puszi érte :)), de nem a dicséret volt a cél, hanem némi tanulságnak, vagy.... hát ötletként, aki esetleg kisebb gyermeket nevel, vagy unokázik. :D
Épp ma döbbentettem rá édesanyámat, hogy elég következetlen etéren, egy egyszerű példa: anyámék még a fáról ették a gyümölcsöt gyerek korukban, én már megmosva, egészben, az én fiam már csak úgy hajlandó megenni, ha tányéron, megpucolva, feldarabolva szolgálják fel neki.. :) vajon ki kényezteti el? A nagyanyja. És ki az aki háborog emiatt? A nagyanyja. :)) Engem hidegen hagy hogyan eszi a gyümölcsöt. Fő hogy egyen. :))
Puszi:A
Szia Aliet!

Nagyon jól látod a dolgokat, csak a saját szemszögemből, tudok veled "vitatkozni".
Most mint nagymama!
A három gyerekemet, annak idején, próbáltam másképp nevelni, kicsit engedékenyebben, kicsit lazábban, mint ahogy engem az édesanyám, nem bántam meg. Néha következetlen voltam, már így utólag látom.
Most a három gyönyörű kislány unokám van nálam nagyon sokat, időnként megkapom, hogy elkapatom őket, pedig hidd el, ez azért van, mert nekem is jólesik.
Mégis azt mondhatom, hogy nekem még mindig jobban szótfogadnak, mint a lányomnak. (6-4-3évesek). Való igaz, jobban kiszolgálom őket, mint annak idején a gyerekeimet, de nem az anyjuk ellenére. Akkor időm sem volt ennyi, mint most. Azt szoktam mondani, a szülő azért van, hogy neveljen, a nagymama pedig azért, hogy bizonyos keretek közt, persze, kényeztessen, hiszen, minden hétem három napo nálam vannak, a szülők dolgoznak.Nagyon igyekszem nem másra, nevelni, mint a szülők, csak másképp.
A saját gyerek nevelési módszeredet viszont nagyon jónak találom!

Maresz

megtekintés Válasz erre: maresz058

Szia Aliet!

Nagyon jól látod a dolgokat, csak a saját szemszögemből, tudok veled "vitatkozni".
Most mint nagymama!
A három gyerekemet, annak idején, próbáltam másképp nevelni, kicsit engedékenyebben, kicsit lazábban, mint ahogy engem az édesanyám, nem bántam meg. Néha következetlen voltam, már így utólag látom.
Most a három gyönyörű kislány unokám van nálam nagyon sokat, időnként megkapom, hogy elkapatom őket, pedig hidd el, ez azért van, mert nekem is jólesik.
Mégis azt mondhatom, hogy nekem még mindig jobban szótfogadnak, mint a lányomnak. (6-4-3évesek). Való igaz, jobban kiszolgálom őket, mint annak idején a gyerekeimet, de nem az anyjuk ellenére. Akkor időm sem volt ennyi, mint most. Azt szoktam mondani, a szülő azért van, hogy neveljen, a nagymama pedig azért, hogy bizonyos keretek közt, persze, kényeztessen, hiszen, minden hétem három napo nálam vannak, a szülők dolgoznak.Nagyon igyekszem nem másra, nevelni, mint a szülők, csak másképp.
A saját gyerek nevelési módszeredet viszont nagyon jónak találom!

Maresz

Szia Maresz!
No igen, ezzel tisztában vagyok, a nagyszülőnek sokszor sokkal több ideje van az unokára, mint a szülőknek, ez azt hiszem nagyjából törvényszerű. A szófogadás terén ezt ahhoz tudom hasonlítani, (bár ez így elég kisarkított, de igaz) az állat is annak fogad szót, aki rendesen eteti :)) .... na ezt akkor nem ragozom tovább, ez csak vicc, ne vedd komolyan. Szóval az idő és energiaráfordítás amit te is és a nagyszülők az uncsikra "pazarolnak", azaz amit nem tudtak megtenni a gyerekekkel azt odaadják az uncsiknak, az fűzi össze a generációkat és ez így van jól. Szeretjük a nagyikat! A fiamnak még van bőven belőlük... :)))
Köszönöm, én is elégedett vagyok egyelőre a módszeremmel, eddig bejött. :))
A
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: