újabb események régebbi események további események
15:10
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
10:58
Kőnig új cikket töltött fel
08:19
Új cikk került fel a weboldalra
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
22:30
Ilona új cikket töltött fel
15:04
Black Ice módosította a cikkét
14:44
Black Ice új cikket töltött fel
11:13
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:08
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
00:08
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:06
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:57
Új cikk került fel a weboldalra
00:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
21:27
Virág új cikket töltött fel
20:20
Új cikk került fel a weboldalra
16:57
Ilona új cikket töltött fel
15:20
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
14:52
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:16
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
11:50
Anyu új bejegyzést írt a naplójába

Mi lesz veled ifjúság?

2011. november 8. - Látogatók száma: 77

Ha jól emlékszem már az általános iskola felső tagozatába jártam, amikor karácsonyra megvettük életünk első színes televízióját.

A mai fiatalok jókat kacarásznak, amikor megjegyzem, hogy gyerekkoromban hétfőnként nem volt adás a tévében. Nem csodálkozom rajtuk, mert róluk elmondhatjuk, hogy édesanyjuk két szoptatás között már blogbejegyzésben számolt be az ismerőseinek csecsemője fejlődéséről.
Lehet, hogy a hétfői adásszünet kissé nevetségesnek tűnik, de az is meghökkentő, amit a mai kor ifjúsága a világhálón művel.
Bevallom, féltem őket. Igaz nem állt rendelkezésemre annyi technikai kütyü, mint ma, mégis boldog gyerekkorom volt.
A hetvenes évek végén a fiúk a füves tornapályán fociztak, a lányok a pálya körül fogócskáztak, vagy ugróiskoláztak. Ha azt mondom: „Adj király katonát!”, a tiniknek fogalmuk sincs miről beszélek. Viszont azt mindenki tudja, mit értek „lájkolás” alatt.
Este a kisfiúk indiános, a kislányok pöttyös könyvet olvastak. Mi a helyzet ma? Azt sem tudják ki az a Janikovszky Éva vagy Karl May. Gyorsabban sajátították el a billentyűzet használatát, a kompjúteres játékszabályokat, mint a hagyományos betűvetést vagy az értő olvasást.
Nincs azzal semmi baj, hogy lépést tartanak az ifjoncok a modern korral addig, amíg nem esnek túlzásokba. Míg én a kortársaimmal a friss levegőn múlattam az időt, manapság a gyerkőcök magányosan püfölik a klaviatúrát a négy fal között. Alig várják, hogy hazatérjenek az iskolából, hogy kibontakozhassanak a virtuális világban. Ha egy napig nem lépnek fel a Netre, elvonási tüneteik vannak. A közösségi oldalakon bátran kiteregetik a magánéletüket, tudja meg ország-világ, de a szüleikkel csak tőmondatokban kommunikálnak.
Itt kell említést tennem a szülőkről, akiknek az élete nem fenékig tejfel. Látástól vakulásig dolgoznak, kimerülten érnek este haza, türelmetlenek egymással és a csemetéikkel. Ahelyett, hogy egy jót beszélgetnének, vagy közös szabadidős programot szerveznének, letudják a gyereknevelést azzal, hogy beraknak a gyerekszobába egy tévét, vagy egy számítógépet.
Elvileg családban él a fiatal, gyakorlatilag senkije sincs… csak a facebook és az interaktív számítógépes játékok.

A cikket írta: Lizelotte

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. november 19. 12:58

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2011. november 19. 12:19

Tisztelt Lizelotte!
Ha nem ismerném, hogy mit tud Ön, akkor tetszene az írása. Jó kis szociográfia, a tartalmat nem vesézném, megtették előttem.
Több cikkét is elolvastam, és van egy olyan érzésem, hogy Önnek nincs elég ideje, de írási kényszere nem hagyja nyugodni. Kérek egy nagyon kidolgozott írást! Elvárom Öntől, hogy tartsa a színvonalat!
Bokor

Kedves Bokorur!

Tökéletesen igaza van!
Ezt az írást igazán egy kis "bejegyzésecskének" szántam.
Ígérem a legközelebbi kidolgozottabb lesz! :)

Üdvözlettel:
L.
2011. november 19. 12:19
Tisztelt Lizelotte!
Ha nem ismerném, hogy mit tud Ön, akkor tetszene az írása. Jó kis szociográfia, a tartalmat nem vesézném, megtették előttem.
Több cikkét is elolvastam, és van egy olyan érzésem, hogy Önnek nincs elég ideje, de írási kényszere nem hagyja nyugodni. Kérek egy nagyon kidolgozott írást! Elvárom Öntől, hogy tartsa a színvonalat!
Bokor
2011. november 10. 08:15

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2011. november 9. 15:14

Örök vita téma. Mindig a gyerek a hibás, pedig a gyerekeinket mi neveljük. Az enyémek is gépeznek, tették kicsi koruk óta, igen a kicsi 4 évesen onnan tanult meg írni és olvasni, úgy,hogy én se vettem észre...de! mindent tudok róluk, mindent elmondanak és most, hogy több ezer km választ el tőlük az internet miatt látom és hallom őket. Semmi baj a fejlődéssel, ha ésszel kordában tudjuk tartani a dolgokat. Nagy fiam programozónak tanul az egyetemen, mind kiváló tanuló, versenyeket nyernek halomra...megvannak papsajt és krumlicukor nélkül. Mellesleg próbálták, néztek Vízipókot, Futrinka utcát, mert megvettem nekik, de a Dragon Ball se maradt ki az életükből és együtt nevetünk a hétfői adás szüneten, valamint kiolvasták az össze Harry Pottert és egyéb könyveket, ha kérdeztek és nem tudtam a választ leemeltünk egy lexikont a polcról, de valljuk be, manapság én is hamarabb beütöm google-ba. Meg nem is tudom magammal hozni ide az otthoni életem....Megkeresek neked egy linket, elég rémisztő, de ez lesz a jövő....nem biztos, hogy rossz, de biztos, hogy más....

http://www.youtube.com/watch?v=6Cf7IL_eZ38

Remélem jó a link.

Szia Mindenható!

Jó a link, megnéztem és tetszett! Az "ujjbegyes" kommunikációé a jövő. :)
Pusz,
L.
2011. november 10. 08:07

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2011. november 8. 21:16

Szia Liz !

Nagyon jó, igen, mi másként, de más korban is nőttünk fel. A mi szüleink is dolgoztak, de étkezési időben mindenki asztalhoz ült és ott kérdeztek és beszélgettek velünk kicsit. Az iskolában is más volt a rendszer, kötelező volt az egyen köpeny, amin ma nevetnek, de akkor elfedte a különbségeket. Több úgymond uniformizált dolgunk volt, mint ma. A füzetek is egyformák voltak nem volt ennyi fajta választék sem. A ma világában sok minden más. Mi még voltunk gyerekek, ők ma már szinte törpe tudálékosok inkább. Én valahol sajnálom őket, mert nem ismerik mi a fogócska az "ipi - apacs" játék. Nagyon sok minden kimarad az életükből és legfőképp a mozgás, a természet a séták. A ma agyonhajszolt szülő örül, ha leül egy kicsit csendbe és végiggondolja mit tegyen, vagy mit ne, mi hoz több pénzt, miből fizet ki mit. Régen is volt tudom, de az mégis kiszámíthatóbb élhetőbb világ volt. Üdv és puszi Éva.

Szia Éva!
Nagyon jó ez a kifejezés, amit írtál: "törpe tudálékosok". Tényleg azok!
Az biztos, hogy más világban élünk és tudomásul kell vennünk, hogy a gyerekek sem olyanok, mint mi voltunk.

Puszi
L.
2011. november 10. 08:04

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2011. november 8. 12:38

Szia Lizelotte !
Megint csak azt tudom mondani, alapvetően egyet értek, de azért én optimista vagyok. Az világháló és a számítógép használata lehetőséget ad sok olyan dologra, mit eddig nem tudtál végrehajtani, pl napi kapcsolat olyanokkal, akikkel hosszadalmas és nehézkes a személyes kontakt. Nem beszélve a rengeteg infóról, amit a könyvtárakban napokig kereshetnél. Én ezért szeretem, mert időt spórolok vele. Abból van a legkevesebb. Persze sajnos szegényebbek lesznek a mai fiatalok sok mindennel... de talán egyszer rájönnek mi hiányzik.

Üdv: Ailet

Szia Ailet!
Egyetértek veled, ha ésszerűen használjuk a Netet akkor hasznos. Én arra akartam fókuszálni, hogy sajnos ez már egy addikció, szenvedélybetegség sokaknál, ami nem jó.

Üdv,

L.
2011. november 10. 08:01

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. november 8. 11:34

Nem az ifjúsággal, hanem az emberiséggel...

Ez a baj...
2011. november 10. 08:01

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. november 8. 11:44

Szia Lizi!
Jól összeszedted. Bár nagyanyáink még különbeket tudtak volna mondani... Sajnos ez van. És szinte lehetetlen ellene tenni. Ha elzárod a gyerkőcöd a hálótól, a géptől, lemarad, kiközösítik a többiek. Ha engeded, akkor meg azt veszed észre, hogy a "kész az ebéd"-et is facebookon "kiáltod" neki:-( Mi a megoldás? Semmi. Rohanunk a vesztünkbe!
Egy-két világháború is előre látható volt, mégis belerohantunk. A 2008-as válság is előre látható volt, mégis belerohantunk. Szerinted most mit lehet előre látni? Szerinted elkerüljük?

Üdv,
Pinokkió

Szia Pinokkió!
Nem kell elzárni a gyereket a hálótól, de azt sem szabad engedni, hogy éjjel-nappal gépezzen. Sokat kell vele beszélgetni és példát kell mutatni. A gyerek azt csinálja, amit otthon lát: ha a szülő sokat olvas, a gyerek is olvasni fog, ha a szülő sportol, és bevonja a gyerkőcöt, biztos kedvet kap hozzá ésígytovább...
Üdv,
L.
2011. november 9. 15:18

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2011. november 8. 21:16

Szia Liz !

Nagyon jó, igen, mi másként, de más korban is nőttünk fel. A mi szüleink is dolgoztak, de étkezési időben mindenki asztalhoz ült és ott kérdeztek és beszélgettek velünk kicsit. Az iskolában is más volt a rendszer, kötelező volt az egyen köpeny, amin ma nevetnek, de akkor elfedte a különbségeket. Több úgymond uniformizált dolgunk volt, mint ma. A füzetek is egyformák voltak nem volt ennyi fajta választék sem. A ma világában sok minden más. Mi még voltunk gyerekek, ők ma már szinte törpe tudálékosok inkább. Én valahol sajnálom őket, mert nem ismerik mi a fogócska az "ipi - apacs" játék. Nagyon sok minden kimarad az életükből és legfőképp a mozgás, a természet a séták. A ma agyonhajszolt szülő örül, ha leül egy kicsit csendbe és végiggondolja mit tegyen, vagy mit ne, mi hoz több pénzt, miből fizet ki mit. Régen is volt tudom, de az mégis kiszámíthatóbb élhetőbb világ volt. Üdv és puszi Éva.

Én nem hinném, hogy kimarad a bújócska és a többi. Mi kertesben laktunk, mikor kisebbek voltak, nagyon sok gyerek gyűlt össze és játszottak, fára másztak, fociztak, szereltek...dehogy mások, csak nem vesszük észre!! Kicsit lerövidült a gyerek koruk, de abban a rövid időben benne van minden aminek kell. Persze ez csak az én véleményem.
2011. november 9. 15:14
Örök vita téma. Mindig a gyerek a hibás, pedig a gyerekeinket mi neveljük. Az enyémek is gépeznek, tették kicsi koruk óta, igen a kicsi 4 évesen onnan tanult meg írni és olvasni, úgy,hogy én se vettem észre...de! mindent tudok róluk, mindent elmondanak és most, hogy több ezer km választ el tőlük az internet miatt látom és hallom őket. Semmi baj a fejlődéssel, ha ésszel kordában tudjuk tartani a dolgokat. Nagy fiam programozónak tanul az egyetemen, mind kiváló tanuló, versenyeket nyernek halomra...megvannak papsajt és krumlicukor nélkül. Mellesleg próbálták, néztek Vízipókot, Futrinka utcát, mert megvettem nekik, de a Dragon Ball se maradt ki az életükből és együtt nevetünk a hétfői adás szüneten, valamint kiolvasták az össze Harry Pottert és egyéb könyveket, ha kérdeztek és nem tudtam a választ leemeltünk egy lexikont a polcról, de valljuk be, manapság én is hamarabb beütöm google-ba. Meg nem is tudom magammal hozni ide az otthoni életem....Megkeresek neked egy linket, elég rémisztő, de ez lesz a jövő....nem biztos, hogy rossz, de biztos, hogy más....

http://www.youtube.com/watch?v=6Cf7IL_eZ38

Remélem jó a link.
2011. november 8. 21:16
Szia Liz !

Nagyon jó, igen, mi másként, de más korban is nőttünk fel. A mi szüleink is dolgoztak, de étkezési időben mindenki asztalhoz ült és ott kérdeztek és beszélgettek velünk kicsit. Az iskolában is más volt a rendszer, kötelező volt az egyen köpeny, amin ma nevetnek, de akkor elfedte a különbségeket. Több úgymond uniformizált dolgunk volt, mint ma. A füzetek is egyformák voltak nem volt ennyi fajta választék sem. A ma világában sok minden más. Mi még voltunk gyerekek, ők ma már szinte törpe tudálékosok inkább. Én valahol sajnálom őket, mert nem ismerik mi a fogócska az "ipi - apacs" játék. Nagyon sok minden kimarad az életükből és legfőképp a mozgás, a természet a séták. A ma agyonhajszolt szülő örül, ha leül egy kicsit csendbe és végiggondolja mit tegyen, vagy mit ne, mi hoz több pénzt, miből fizet ki mit. Régen is volt tudom, de az mégis kiszámíthatóbb élhetőbb világ volt. Üdv és puszi Éva.
2011. november 8. 12:38
Szia Lizelotte !
Megint csak azt tudom mondani, alapvetően egyet értek, de azért én optimista vagyok. Az világháló és a számítógép használata lehetőséget ad sok olyan dologra, mit eddig nem tudtál végrehajtani, pl napi kapcsolat olyanokkal, akikkel hosszadalmas és nehézkes a személyes kontakt. Nem beszélve a rengeteg infóról, amit a könyvtárakban napokig kereshetnél. Én ezért szeretem, mert időt spórolok vele. Abból van a legkevesebb. Persze sajnos szegényebbek lesznek a mai fiatalok sok mindennel... de talán egyszer rájönnek mi hiányzik.

Üdv: Ailet
2011. november 8. 11:44
Szia Lizi!
Jól összeszedted. Bár nagyanyáink még különbeket tudtak volna mondani... Sajnos ez van. És szinte lehetetlen ellene tenni. Ha elzárod a gyerkőcöd a hálótól, a géptől, lemarad, kiközösítik a többiek. Ha engeded, akkor meg azt veszed észre, hogy a "kész az ebéd"-et is facebookon "kiáltod" neki:-( Mi a megoldás? Semmi. Rohanunk a vesztünkbe!
Egy-két világháború is előre látható volt, mégis belerohantunk. A 2008-as válság is előre látható volt, mégis belerohantunk. Szerinted most mit lehet előre látni? Szerinted elkerüljük?

Üdv,
Pinokkió
2011. november 8. 11:34
Nem az ifjúsággal, hanem az emberiséggel...
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: