újabb események régebbi események további események
19:48
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
19:47
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:45
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:44
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:43
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
19:42
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:41
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:38
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:36
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
19:34
Tündér egy új programot töltött fel
19:31
Tündér egy új programot töltött fel
19:15
Tündér egy új programot töltött fel
07:52
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
07:18
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
23:49
Tündér módosította a naplóbejegyzését
23:48
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
06:51
wadbikaiy válaszolt egy szavazásra
06:50
wadbikaiy új cikket töltött fel
06:43
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
22:14
Beseiesere regisztrált a weboldalra

ÁLDOTT KARÁCSONY

2010. december 2. - Látogatók száma: 71

Mindenkinek azt kívánom, legyen számára áldott az idei karácsony!

Még mindig elfog az a megmagyarázhatatlan bizonytalanság, amit mindig akkor érzek, amikor közeledik a karácsony. Közeledik, kétséget kizáróan, mert a körülöttem lévő emberek nem mulasztják el eszembe juttatni még akkor sem, ha nem akarok látni, érezni, hallani se róla. A nyüzsgés, a sokaság, a készülődés, az üzletek zsúfoltsága, a tülekedés, számomra nyomasztó, kiábrándító, olyan hazugság szagú.
A félelem, ami mindig átjárta a karácsonyok előtti hangulatomat, és ahogy egyre jobban közeledtem ehhez a számomra sokszor oly keserű ünnephez, szerettem volna az egészen, úgy, ahogy van túljutni, de legszívesebben azt, hogy soha többé ne legyen karácsony. Nekem ne!
A legszebb érzést, ami létezik e földön, a szeretetet már régen kiölte belőlem, mert azokat az embereket, akik közel álltak hozzám, az életem során, elvette ez az áldott ünnep. Nélkülük nekem már nem kell a karácsony.
Édesanyám, számomra a legszentebb ezen a világon az utolsó karácsonyát töltötte velünk és soha többet.
A lányomat, akit a betegsége kis híján örökre elvett tőlem, áldott legyen a karácsony, de visszaadta nekem még kis időre, de milyen állapotban?
Apám, az a drága jó ember, akinek az ünnepekben az egyetlen öröme talán az volt, hogy együtt tudhatta a családját, tőle sem kérdezte meg senki, hogy akarja-e még érezni? Eltemettük.
A bátyámmal, a legidősebb testvéremmel! Vele az elmúlt év karácsonyán találkoztam utoljára. Meghalt. A felesége, aki alig harminchat évesen úgy halt meg a kórházban, hogy az utolsó kívánsága sem teljesült, hogy láthassa a folyosón elhelyezett, oly szépen feldíszített karácsonyfát, mert a belőle szerteágazó tűk és csövek megakadályozták, hogy a férje teljesíteni tudja, ha másként nem ágyastól oda vigye, a fenyőfa közelébe.
Kisebbik bátyámat, alig egy év volt köztünk és, akit nagyon-nagyon szerettem, pár hete kísértük utolsó útjára. Nyugodjon békében!
1979-ben, amikor elment a lányom apja, a karácsonyt egyedül töltöttük és a következő év elején elváltunk, az elkövetkezendő karácsonyok mindegyike tartogatott számunkra „felejthetetlen” emlékeket, amitől én nem akarom többé a karácsonyt.
A volt barátom, aki a tavalyi karácsonyt már nem töltötte velünk, az ideit pedig már nem fogja, nélküle se karácsony, a karácsony.
Egyedül maradtunk. Mindenki, akit szerettem valaha, már nem lehet többé velem. Csak az emlékeim maradtak belőlük és ez nekem fájó, szomorú.
Én nem ezt akartam, de nem is kérdezte tőlem senki, hogy én mit szeretnék. Elvettek tőlem, és nem adtak cserébe semmi mást. Elfelejtették volna?

Most én akarok felejteni! Soha többé nem akarom hallani, hogy karácsony!

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. december 12. 06:42

megtekintés Válasz erre: Jutka - 2010. december 6. 19:59

Suia Éva! Úgy tűnik, a te írásodat kell csak olvasnom,hogy elszomorodjak, eszembe jusson a saját bánatom. Ugye nem haragszol, ha őszinte vagyok? Van egy olyan érzésem, számodra nem kell Karácsonynak lenni ahhoz, hogy depressziós hangulatba ess. Volt egy barátnő (sajnos meghalt), akit nem kényeztetett az élet, és aki, már-már majdnem primitíven egyszerű volt; műveletlen de nagyok okos nő. Én mégis imádtam. Akárhányszor összejöttünk, úgy adta elő a bajait, hogy hülyére röhögtük magunkat. Neked is kellene egy ilyen barátnő. Amikor Isten a szellemességet osztogatta, engem a sor végére állított, ezzel szemben órákig tudok nevetni mások szellemességén. Még abból is kiérzem a szellemességet, amire másnak nincs füle. Szívből örülnék, ha feltudnálak viditani, de nála ez nem megy. Puszi, Jutka

Szia Jutkám!
Gondolatban eljutottál odáig, hogy kifejezd mennyire örülnél, ha fel tudnál vidítani. Elég nekem a mosolygós arcodra nézni, máris sikerült ez.
Egy idézetet juttatsz az eszembe, hogy egy szép napon, amikor visszatekintünk mindarra, amit életünkben cselekedtünk, már nem leszünk többé szomorúak. Kacagva fogunk távozni erről a világról...
Éva
2010. december 6. 19:59
Suia Éva! Úgy tűnik, a te írásodat kell csak olvasnom,hogy elszomorodjak, eszembe jusson a saját bánatom. Ugye nem haragszol, ha őszinte vagyok? Van egy olyan érzésem, számodra nem kell Karácsonynak lenni ahhoz, hogy depressziós hangulatba ess. Volt egy barátnő (sajnos meghalt), akit nem kényeztetett az élet, és aki, már-már majdnem primitíven egyszerű volt; műveletlen de nagyok okos nő. Én mégis imádtam. Akárhányszor összejöttünk, úgy adta elő a bajait, hogy hülyére röhögtük magunkat. Neked is kellene egy ilyen barátnő. Amikor Isten a szellemességet osztogatta, engem a sor végére állított, ezzel szemben órákig tudok nevetni mások szellemességén. Még abból is kiérzem a szellemességet, amire másnak nincs füle. Szívből örülnék, ha feltudnálak viditani, de nála ez nem megy. Puszi, Jutka
2010. december 3. 09:14
Sajnálom, hogy elvesztetted a szeretteidet.

Az én ismeretségemben is vannak, akiknek a karácsony már nem jelent ünnepet, és ugyanolyan napként élik meg, mint bármelyik másik napot az évben.
2010. december 2. 17:31
Neked ez a karácsony dolog egy frusztráció. Nehéz, ha az embernek szerettei nélkül kell megélnie az ünnepeket...
Pinokkió
2010. december 2. 13:50
Kedves Éva! Én mélységesen átérzem a fájdalmadat,mert én is elvesztettem mindenkit aki fontos volt a számomra és akit igazán nagyon szerettem. Nagyon nehezen értettem meg hogy ennek miért kell igy lennie. Édesanyámat 11 éves koromban veszítettem el és utánna minden évben valakit egészen 14 éves koromig. Igy kerültem intézetbe 4 évre. Magam maradtam szeretet nélkül, segítség nélkül indultam el az élet nagy színpadán. Mindig ha valki meghal az nagyon fájdalmas, de számunkar az élet folytatodik tovább és bár ezt néha igazságtalannak tartjuk, nem zárhatjuk magunkat a keserüség kalitkájába. A mi életünk kihívásokról és akadályokról szól. Ha még élünk annak oka van, mert valami feladatunk van amit el kell végeznünk még akkor is ha közben fájdalmas dolgok történnek velünk. Meg kell tennünk azt hogy el engedjük azokat akiket elvesztettünk. Jogk van ahhoz, hogy békében nyugodjanak. Nekünk viszont tovább kell mennünk az élet rögös útján. Szívünkben ott él az emlékük. Én minden évben karácsonykor gyújtok egy gyertyát nekik és megemlékezem róluk és bár a könnyeimmel küszködve teszem még is tudom, hogy ők onnan fentről figyelnek és nem azt szeretnék, hogy én sírjak hanem azt, hogy arra emlékezzek mosolyogva hogy milyen szép volt mikor még együtt voltunk. Mert a szép emlékek megmardnak a lelkünkben. Minden egyes próba amit kikell állnunk erösebbé tesz minket és jobb emberré. Emeld fel a fejed a keserüségből és önmarcangolásból és indulj tovább mert még sok szép csodás dolog vár rád és még lehet sok szép karácsonyod, mert az élet csodás és kinál sok szép dolgot is a számunkra.
Vigyázz magadra. Szeretettel Magdi
2010. december 2. 12:47
Évikém! Remélem itt köztünk azért jó neked, igaz nem tudjuk pótolni a szeretteidet, de Én rám biztosan számíthatsz! Érzéseinket ki kell magunkból írni! pusszantalak Orsolya
 
2010. december 2. 12:34
Kedves Éva!
Költözz arab területre, úgy tudom az iszlám nem karácsonyozik. Bár manapság... ki tudja?

Szomorú, hogy mindenkit elveszítettél, de ne arra gondolj, hogy ki nincs már - nem azt mondom, hogy felejtesd el őket, hanem hogy hagyd őket békében elmenni. Az élet nem áll meg, nem hiszem, hogy a szeretteid örülnének neki, hogy miattuk, vagy bármi miatt boldogtalanságra kárhoztatod magad. Én nem örülnék neki, ha a halálom miatt mások örökre boldogtalanná válnának.
Nézz előre, és lásd meg, hogy az élet még lehet szép is. Csak rajtad múlik. Az öröm forrását magadban kell megtalálnod, nem függhetsz másoktól, mert az igen bizonytalan. Túl sok a keserűség benned, és ez szinte minden cikkeden átsüt.
2010. december 2. 12:23
Kb 17-szer írtad le a szót, amit soha többé nem akarsz hallani.
Ne gyötörd magad. Ne állíts fát, ne díszítsd fel a lakást. Ha mások nem kímélnek, te kíméld meg saját magad ettől, ha ekkora fájdalmat okoz. Nem bántani akarlak ezzel, csak van amit az embernek magának kell megtennie, ha már a környezete nem teszi meg.
Hogy soha többé ne legyen karácsony, én nem szeretném. A reklámokat és az áruházi tömeghisztériát azonban én is szívesen eltörölném, örökre.
P.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: