ÁLDOTT KARÁCSONY
Látogatók száma: 73
Mindenkinek azt kívánom, legyen számára áldott az idei karácsony!
Még mindig elfog az a megmagyarázhatatlan bizonytalanság, amit mindig akkor érzek, amikor közeledik a karácsony. Közeledik, kétséget kizáróan, mert a körülöttem lévő emberek nem mulasztják el eszembe juttatni még akkor sem, ha nem akarok látni, érezni, hallani se róla. A nyüzsgés, a sokaság, a készülődés, az üzletek zsúfoltsága, a tülekedés, számomra nyomasztó, kiábrándító, olyan hazugság szagú.
A félelem, ami mindig átjárta a karácsonyok előtti hangulatomat, és ahogy egyre jobban közeledtem ehhez a számomra sokszor oly keserű ünnephez, szerettem volna az egészen, úgy, ahogy van túljutni, de legszívesebben azt, hogy soha többé ne legyen karácsony. Nekem ne!
A legszebb érzést, ami létezik e földön, a szeretetet már régen kiölte belőlem, mert azokat az embereket, akik közel álltak hozzám, az életem során, elvette ez az áldott ünnep. Nélkülük nekem már nem kell a karácsony.
Édesanyám, számomra a legszentebb ezen a világon az utolsó karácsonyát töltötte velünk és soha többet.
A lányomat, akit a betegsége kis híján örökre elvett tőlem, áldott legyen a karácsony, de visszaadta nekem még kis időre, de milyen állapotban?
Apám, az a drága jó ember, akinek az ünnepekben az egyetlen öröme talán az volt, hogy együtt tudhatta a családját, tőle sem kérdezte meg senki, hogy akarja-e még érezni? Eltemettük.
A bátyámmal, a legidősebb testvéremmel! Vele az elmúlt év karácsonyán találkoztam utoljára. Meghalt. A felesége, aki alig harminchat évesen úgy halt meg a kórházban, hogy az utolsó kívánsága sem teljesült, hogy láthassa a folyosón elhelyezett, oly szépen feldíszített karácsonyfát, mert a belőle szerteágazó tűk és csövek megakadályozták, hogy a férje teljesíteni tudja, ha másként nem ágyastól oda vigye, a fenyőfa közelébe.
Kisebbik bátyámat, alig egy év volt köztünk és, akit nagyon-nagyon szerettem, pár hete kísértük utolsó útjára. Nyugodjon békében!
1979-ben, amikor elment a lányom apja, a karácsonyt egyedül töltöttük és a következő év elején elváltunk, az elkövetkezendő karácsonyok mindegyike tartogatott számunkra „felejthetetlen” emlékeket, amitől én nem akarom többé a karácsonyt.
A volt barátom, aki a tavalyi karácsonyt már nem töltötte velünk, az ideit pedig már nem fogja, nélküle se karácsony, a karácsony.
Egyedül maradtunk. Mindenki, akit szerettem valaha, már nem lehet többé velem. Csak az emlékeim maradtak belőlük és ez nekem fájó, szomorú.
Én nem ezt akartam, de nem is kérdezte tőlem senki, hogy én mit szeretnék. Elvettek tőlem, és nem adtak cserébe semmi mást. Elfelejtették volna?
Most én akarok felejteni! Soha többé nem akarom hallani, hogy karácsony!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Suia Éva! Úgy tűnik, a te írásodat kell csak olvasnom,hogy elszomorodjak, eszembe jusson a saját bánatom. Ugye nem haragszol, ha őszinte vagyok? Van egy olyan érzésem, számodra nem kell Karácsonynak lenni ahhoz, hogy depressziós hangulatba ess. Volt egy barátnő (sajnos meghalt), akit nem kényeztetett az élet, és aki, már-már majdnem primitíven egyszerű volt; műveletlen de nagyok okos nő. Én mégis imádtam. Akárhányszor összejöttünk, úgy adta elő a bajait, hogy hülyére röhögtük magunkat. Neked is kellene egy ilyen barátnő. Amikor Isten a szellemességet osztogatta, engem a sor végére állított, ezzel szemben órákig tudok nevetni mások szellemességén. Még abból is kiérzem a szellemességet, amire másnak nincs füle. Szívből örülnék, ha feltudnálak viditani, de nála ez nem megy. Puszi, Jutka
Gondolatban eljutottál odáig, hogy kifejezd mennyire örülnél, ha fel tudnál vidítani. Elég nekem a mosolygós arcodra nézni, máris sikerült ez.
Egy idézetet juttatsz az eszembe, hogy egy szép napon, amikor visszatekintünk mindarra, amit életünkben cselekedtünk, már nem leszünk többé szomorúak. Kacagva fogunk távozni erről a világról...
Éva
Az én ismeretségemben is vannak, akiknek a karácsony már nem jelent ünnepet, és ugyanolyan napként élik meg, mint bármelyik másik napot az évben.
Pinokkió
Vigyázz magadra. Szeretettel Magdi
Költözz arab területre, úgy tudom az iszlám nem karácsonyozik. Bár manapság... ki tudja?
Szomorú, hogy mindenkit elveszítettél, de ne arra gondolj, hogy ki nincs már - nem azt mondom, hogy felejtesd el őket, hanem hogy hagyd őket békében elmenni. Az élet nem áll meg, nem hiszem, hogy a szeretteid örülnének neki, hogy miattuk, vagy bármi miatt boldogtalanságra kárhoztatod magad. Én nem örülnék neki, ha a halálom miatt mások örökre boldogtalanná válnának.
Nézz előre, és lásd meg, hogy az élet még lehet szép is. Csak rajtad múlik. Az öröm forrását magadban kell megtalálnod, nem függhetsz másoktól, mert az igen bizonytalan. Túl sok a keserűség benned, és ez szinte minden cikkeden átsüt.
Ne gyötörd magad. Ne állíts fát, ne díszítsd fel a lakást. Ha mások nem kímélnek, te kíméld meg saját magad ettől, ha ekkora fájdalmat okoz. Nem bántani akarlak ezzel, csak van amit az embernek magának kell megtennie, ha már a környezete nem teszi meg.
Hogy soha többé ne legyen karácsony, én nem szeretném. A reklámokat és az áruházi tömeghisztériát azonban én is szívesen eltörölném, örökre.
P.