Áldott karácsonyt!
Látogatók száma: 59
Még mindig elfog a bizonytalanság, amit akkor érzek, amikor közeledik a karácsony.
Közeledik, kétséget kizáróan, mert a körülöttem lévő emberek nem mulasztják el eszembe juttatni még akkor sem, ha nem akarom látni, érezni, hallani se. A nyüzsgés, a sokaság, a készülődés, az üzletek zsúfoltsága, a tülekedés, számomra nyomasztó, kiábrándító.
Hogy miért mondom ezt?
A félelem, ami mindig átjárta a karácsonyok előtti hangulatomat, és ahogy egyre jobban közeledtem ehhez a számomra sokszor oly sok csalódást okozó ünnephez, szerettem volna az egészet, úgy, ahogy van elfelejteni, de legszívesebben azt, hogy soha többé ne is halljak róla.
Egy évvel ez előtt a legszebb érzést, ami létezik e földön, a szeretetet úgy éreztem kiölte belőlem a sok rossz, amit át kellett élnem. Azokat az embereket, akik közel álltak hozzám, az életem során, elvette ez az áldott ünnep. Nélkülük nekem már nem volt az többé. Mostanáig. Most mégis reménnyel tölt el a várakozás.
(Édesanyám, számomra a legszentebb ezen a világon, az utolsó karácsonyát töltötte velünk pár évvel ez előtt.
Apám, az a drága jó ember, akinek az ünnepekben az egyetlen öröme talán az volt, hogy együtt tudhatta a családját, tőle sem kérdezte meg senki, hogy akarja-e még érezni? Már nincs velünk.
A bátyámmal, a legidősebb testvéremmel! Vele két évvel ez előtt karácsonykor találkoztam utoljára. Elment.
A felesége, aki alig harminchat évesen úgy hagyta el a földi világot a kórházban, hogy az utolsó kívánsága sem teljesülhetett, hogy láthassa a folyosón elhelyezett, oly szépen feldíszített karácsonyfát, mert a belőle szerteágazó csövek megakadályozták, hogy a férje teljesíteni tudja az utolsó kérését, ha másként nem ágyastól, de oda vigye, a fenyőfa közelébe...
Kisebbik bátyámat, akit talán a legjobban szerettem, egy éve kísértük utolsó útjára. Nyugodjanak békében!
...
A lányomat, akit a betegsége kis híján örökre elvett tőlem, áldott legyen a karácsony, de visszaadta nekem, más kérdés, milyen állapotban?
'79-ben, amikor elment a lányom apja egyedül töltöttük az ünnepeket és a következő év elején elváltunk,... az elkövetkezendő karácsonyok mindegyike tartogatott számunkra „felejthetetlen” rossz eseményeket, amitől én nem akartam többé az ünnepekre gondolni.
A volt barátom nélkül se volt olyan mint régen.)
Egyedül maradtunk. Mindenki, akit szerettem valaha, már nem lehetett többé velünk. Csak az emlékeik maradtak és ez nekem ma is fájó, szomorú.
Nem akartam, de nem is kérdezte tőlem senki, hogy én mit is szeretnék. Elvettek tőlem, és nem adtak cserébe semmit. Elfelejtették volna?
El akartam felejteni! Soha többé nem akartam hallani ezt a szót karácsony!
Most egy évvel az után, hogy megfogalmaztam ezeket a gondolatokat, mégis várom. Mert igenis van miért, van kiért készülni az ünnepekre, szeretteinkre emlékezve.
Mert mi is lehet más, fontosabb célja az embernek egyéb, az itt maradottakat segítve, támogatva, mint szeretettel körülvenni őket.
Ezen az ünnepen kívánom mindenkinek, legyen számukra áldott és békés az idei karácsony!
Kép: net
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Éva!
Legyen önnek is boldog Karácsonya!
Üdvözli: Taki
Ezt a kívánságát, kívánságom, hogy legyen boldog nekem, nekünk is az idei karácsonyunk nem lehetett volna ennél is jobban kívánni. Nem jött össze.
A reményt, hogy egyszer talán sikerül, nem adom fel! :-)
Éva
Legyen önnek is boldog Karácsonya!
Üdvözli: Taki
Kedves Éva!
Olvasva a cikkeidet ezen nem lepődök meg... valamennyi belülről jön.
Gratulálok :-)
István
Valahol ki kell jönnie az érzéseknek. Van ki leírja, van aki kimondja, ha van kinek. Nekem ez jutott, az írás. Így tudom magam kifejezni igazán. Csak utólag szólnak bele. Ez sem utolsó szempont. No és neked mi jut eszedbe?... érdekelne. Igaz, én már tudom. A rosszakat jobb elfelejteni. :-)
Köszönöm, hogy tetszett.
Éva
Olvasva a cikkeidet ezen nem lepődök meg... valamennyi belülről jön.
Gratulálok :-)
István
Tisztelt Éva!
Ez kiváló cikk lett. És tudja miért? Mert belülről írta. Ugyan Ön így szokott máskor is, de ez most mégis több lett.
Legyen Boldog Karácsonya!
Bokor
Sohasem tagadtam meg az érzéseimet, és talán Önnek is köszönhető, hogy megváltoztak a gondolataim jó irányba, hogy mégis csak van értelme várni az ünnepeket. :-)
Mindig a belülről, magunkból adott gondolatok a legjobbak. Őszinték, sallangmentesek.
(Sokat tanultam ez alatt az egy év alatt itt a lapon. Néha, ha lát ilyen szóhasználatot, az valakiknek köszönhető. Alkalmazom néha, remélem jól.)
Az lesz, és Önnek is kívánom! :-)
Éva
Ez kiváló cikk lett. És tudja miért? Mert belülről írta. Ugyan Ön így szokott máskor is, de ez most mégis több lett.
Legyen Boldog Karácsonya!
Bokor
Igazából bemásolhatnám újra a másik hsz-t, de nem teszem. Nagyon örülök, hogy mindennek ellenére még reménnyel tölt el a várakozás. Neked is szeretetben legyen gazdag az idei Karácsony, ezt kívánom!
Pusz:Ailet
joboszi