Anyukámnak
Látogatók száma: 109
Úgy szeretném meghálálni...
Ha lenne, mit...
Édesanya lettél, azzá tettelek. Most is az vagy. És mégsem.
Hol voltál, mikor kellettél volna? Hol voltál, mikor először léptem át az óvoda küszöbét, mikor csetlő - botló kisgyermekként első osztályba mentem? Mindig a nagymamáknak szólt az "Orgona ága".
Én nem akartam megszületni. Te akartál. Te akartál? Mit reméltél tőlem, ha aztán eldobtál? Nem fogtad a kezem, hagytad, egyedül lézengjek a világban. Egyedül, mert te soha nem voltál mellettem, és bár a nagymama, a drága, jó nagyi mindent megadott, anya lenni nem tudott.
Irigykedve néztem a többiek anyukáját, akik könnyes szemeiket törölgették anyák napján az iskolában. Te hol voltál akkor? Részegen feküdtél ki tudja, merre. Gondoltál rám egyáltalán? Neked mit jelentett május első vasárnapja? Csak egy hétvége, csak egy vasárnap a millió közül.
Próbállak megérteni, így, felnőtt fejjel, de nem megy. Most hálától zengő sorokat kellene írnom ehelyett. Próbálok valami apró kis dolgot találni, amit megköszönhetnék, de sajnos, nem emlékszem ilyesmire. Ja, hogy megszülettem? Talán egyedül ezt köszönhetném meg.
Ha valamilyen formában mellettem lennél, azt hiszem, akkor tudnék köszönetet mondani. Ha másért nem, hát a saját gyermekeimért, mert ha én nem vagyok, ők sincsenek. De egy anyának nem csak ennyi a dolga.
Hol vagy most is, amikor kellenél? Amikor el kéne mondanom, ami bánt, amikor támasz, és remény kéne? Vagy csak egy jó szó, egy ölelés Tőled.
Hazudok magamnak is, hátha így nem fáj annyira.
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Vigyázz magadra millió pusz és ölcsi Orsolya
Ne hibáztasd őt, talán így jobb is.
Nem tetézi a gondjaid, távolmaradásának ezernyi oka lehet.
Talán szégyelli már rég, hogy nem volt ott, mikor a legnagyobb szükséged lett volna rá.
Most meg már érezheti, hogy késő.
Én azt mondom, sosem késő. Gondolj rá a hibái ellenére szeretettel, talán ő még nagyobb bajban van, mint mi voltunk valaha.
Puszillak, Zsötem
Csontig hatoltál! Többet nem tudok írni...
Puszi,
Pinokkió
Igazi édesanya,s nekem is,mindenek felett.
Ne vádold! Nem éli meg mindenki egyformán az anyaságot,mint,ahogy a hitvesi létet sem.
Gyuri
Azért tudod leírni az érzéseket, mert te magad anya vagy. Ne bánd azt, ami nincs. :-)
Éva
Ne sirasd ami nincs, mutasd meg milyennek kell lenni. A Te gyereked már ezt soha ne érezze, ne tudja meg milyen is ez az érzés. Üdv Éva.
Sajnos kivétel nélkül mindenki cipel valamit. Néha olyan felesleges terheket is hordozunk, amelyeket egyszerűen csak le kellene tennünk. Egyetlen, határozott mozdulattal. Persze a mozdulat során megsérülhetünk. Ám ha tovább cipekedünk, az talán nagyobb sérüléseket okozhat.
Gratulálok az írásodhoz, nagyon szép!
Pussz,
Tündér
Tudod... az szomorít el leginkább, hogy hány anya teszi tönkre a gyermekét... ahogy a tiéd is nagy sebeket okozott a lelkeden.
Kívánom, hogy gyógyuljanak be egyszer!
Virágod
Fájdalom, keserűség... és mindez igaz. Tudom, a szavam nem lehet gyógyír a fájdalmadra. Csak az előttem szólókhoz tudok csatlakozni.
Töltekezzél a pozitívumokból. Legyél büszke édesanya. Legyél büszke a gyermekeidre és nagyon legyél büszke saját magadra. De ne csukd be a szíved ajtaját. Tudod, sosem késő és csodák márpedig vannak!
Ölellek
Inga