Az ünnep fénye -karácsonyi pályázat-
Látogatók száma: 68
Azt kérded mit jelent számomra a karácsony? Illatokat, ízeket, látványt, hangulatot. A fenyő, az alma, narancs és gyertya illatát, a mákos és diós beigli ízét, a feldíszített fa, a terített asztal látványát, s azt a boldog mosolyt...
Gárdon Ágnes:
Az ünnep fénye
Azt kérded mit jelent számomra a karácsony?
Illatokat, ízeket, látványt, hangulatot.
A fenyő, az alma, narancs és gyertya illatát, a mákos és diós beigli ízét, a feldíszített fa, a terített asztal látványát, s azt a boldog mosolyt, ami az arcunkon tükröződik, valahányszor a karácsonyfa körül állunk.
Gyermekkorom sok szép karácsonya közül egy, soha meg nem fakuló emlékként él a szívemben.
Hét éves voltam.
Benn a nagyiék aludtak még, én meg óvatosan, lábujjhegyen kilopóztam a konyhába. Magammal vittem a paplan melegét, a szoba illatát, a karácsony minden izgalmát.
Orromat a hideg üvegre nyomtam, és lélegzetvisszafojtva néztem az udvar sötétjét.
Kezemben ott szorongattam a rongybabámat, aminek a nyaka ide-oda nyaklott, és vártam, vártam valami különös fényre, ami a Jézuska érkezését jelzi.
Minden karácsonyomat a nagyszüleimmel töltöttem. Nekem ők voltak a családom.
Komolyan hittem a varázsban, nem kérdezősködtem, ajándékok után sem kutattam. Igazi részese voltam az ünnepi készülődésnek.
Amikor leesett a hó, mindjárt megépítettük a hóembert, a téli udvar őrszemét.
Micsoda mulatság volt!
Hárman, három jó nagy hógömböt gyúrtunk, majd gondosan egymásra illesztettük. A hóember fejére piros fazekat tettünk, széndarabokból csináltunk neki szemet, jókora répából orrot, s egy száraz ágból mosolyra húzott szájat. Kövér hasára még gombokat is varázsoltunk, a kezébe pedig az udvari kopott seprűt adtuk. Dönci a kuvaszunk, folyton morgott rá. Egyszer láttuk, amint el akarja venni tőle a seprűjét. Alig tudtuk lebeszélni róla.
Karácsony délelőttjén nagyapa alaposan megrakta a cserépkályhát. Én mellé guggoltam, és élvezettel néztem, ahogy a kutásszal megkapart ropogó fahasábokból előbújnak az apró, virgonc tűzmanók. Arcomat felforrósította a láng, de nem bántam. Szerettem nézni azt is, ahogy nagyapa pernyézett. Szerettem a hamu jó meleg illatát, de szerettem kezembe fogni a szálkás fahasábokat, a gömbölyű szénpogácsákat, amik úgy befeketítették a tenyeremet, hogy a nagyi csak mosószappannal tudta lemosni.
Napközben a konyhaasztalon együtt törtük a diót, aztán a nyekergős darálóval a mákkal együtt megdaráltuk. A nagyi is ott volt velünk, csak ő mással volt elfoglalva. Emlékszem, ahogy a langyos tejbe megfuttatta az élesztőt, dagasztotta, kelesztette a tésztát, majd a nyújtódeszkán kinyújtotta. Én olyankor mindig odasomfordáltam, a nyers tésztából elcsentem egy darabkát és jóízűen megettem.
Kellemes hangulatban telt a nap.
Cérnára fűztük a szaloncukrokat, s közben szólt, vagyis inkább recsegett a polcon az öreg rádió. Szívből énekeltük a Mennyből az angyalt, a Kiskarácsonyt, a Nagyszakállu Télapót.
Jókedvünk, kacagásunk betöltötte a házat.
Azon az emlékezetes szentestén is lázas izgalomban voltam. De fura mód, még a nagyszüleim is. Már, már az volt az érzésem, hogy valamit rejtegetnek előlem…
Ma is látom, ahogy a nagymamám süti a halat, készíti a krumplipürét, én pedig megterítem az asztalt.
A piros abroszra fehér szalvétákat, csillogó poharakat, és ünnepi tányérokat, evőeszközöket tettem. Aztán a kiskosárba piros almát, és narancsot raktam, melyeket szegfűszeggel tűzdeltem meg.
Amikor mindennel elkészültük, szépen felöltöztünk és bementünk a szobába, ahol az a sudár karácsonyfa állt.
Meghatódva álltuk körbe. Szinte el sem énekeltük még a Kiskarácsonyt, mikor halk mocorgásra lettem figyelmes. A hangok a fa alól jöttek. Ránéztem előbb nagyapára, aztán a nagyira. Mindketten sejtelmesen mosolyogtak. Ismét zizegést hallottam. Lehajoltam, s ekkor a legnagyobb ámulatomra az egyik dobozból egy édes, piciny fehér kölyökcica feje bukkant elő. Pont olyan volt, amilyenre vágytam.
Régóta szerettem volna cicát, de a nagyszüleim mindig ügyesen kitértek előle. Vagy csak azt akarták, hogy az érkezése igazi meglepetés legyen…
- Kiscica, kiscica! – ujjongtam, majd lekuporodtam a fa alá.
A kismacska kényesen nyújtózva, álmos szemekkel pislogott rám, aztán nagyot ásítva, kibotorkált az ajándékok és a szétterített szaloncukrok közül. Az egyik ág tűlevele megszúrta az orrát. Nagyot prüszkölt.
Csuda édes volt! Alig vártam, hogy magamhoz ölelhessem, hogy érezhessem, nem álmodom.
- Na, Dórikám, tetszik a kiskandur? - érdeklődött nagyi.
- Hogyne tetszene! – kaptam fel örömmel.
Nagyapa megfogta a vállam.
- Kicsim, szerintem ez a cica most arra vár, hogy megkereszteld. De ha sokat nyomkodod, ő keresztel meg téged - nevetett.
- Azt nagyon nem szeretném! Milyen nevet is adjak neked, te gyönyörűség? - tanakodtam, aztán hirtelen, magam sem értem miért, a Guszti név jutott az eszembe.
- Guszti, igen Guszti leszel!
Nagyszüleim helyeslően bólogattak.
- Legyél akkor Guszti - adott szelíden egy barackot a macska fejére nagyapa
- Na de a többi ajándékot is nézd meg cicám! - szólt nagymamám, aztán rögtön el is nevette magát.
– Nézd, már mit mondok…!
Nevettünk mindannyian.
Sorra vettem őket. Volt ott baba, pizsama, sál, sapka, színes ceruza, de egyik sem okozott olyan örömöt, mint az a kis állat, amely a karjaimban volt.
Emlékszem, egész este dédelgettem, játszottam vele. Madzagra papírdarabot erősítettem és húzgáltam előtte. Guszti fáradhatatlanul ugrált, csúszkált, hempergett a parkettán.
Mindnyájunkat mosolyra fakasztott.
Mindez tizenkét éve volt, de Guszti ma is ugyanúgy a szívem csücske. Szép, okos nagy cica, nekem a legszebb.
Igaz, lustácska szegény, és az is igaz, hogy egeret sem fogott soha életében, de ez nem az ő hibája.
Az enyém.
Én kényeztettem el.
És ami különös, hogy a karácsonynak mindmáig ő is ugyanúgy örül.
Lehet, hogy benne sem fakult meg annak az örömteli szentestének az emléke?
http://www.youtube.com/watch?v=J-fGrJNealM
A cikket írta: Gárdon Ágnes
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szeretettel:
Ági
/A Tűzmanókat ismerem!:) /
Sz.:
Manó
Kedves kis történetet írtál nekünk, köszönjük!
Üdv,
Pinokkió
gratulálok, tetszik a történet! Rögtön eszembe is jutott valami, hogy miről kellett volna írnom. :)) Na, majd legközelebb...
Kati
csatlakozom Orsolyához, nagyon aranyos történet!
Boldog ünnepet kívánok nektek,
Judit
Kedves Ágnes! Tetszett írásod, mert annyi érzést olvastam ki belőle és az ahogy emlékezel a karácsonyra, nagyon szép! Adok 5 csillagot, mert szinte éreztem a sütést, a kályha melegét! Békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok neked! Orsolya
Ági