Egy esős nap
Látogatók száma: 45
Ebben a pillanatban, Sándor érkezik nagy robajjal, kardcsörgéssel. Fiatalos lendülettel ugrik fel az egyik asztalra.
A Pilvax egyik asztalánál kis társaság vitatkozik. Reggel óta van valami szokatlan a levegőben, ami feszültté teszi a beszélgetést. Máskor elsöröznek, békésen múlatják az időt itt, a környékbeli egyetemek ifjú hallgatói. Ma kevesen jöttek, jogászok, orvosok, és Budáról a híd-mérnökök egy kis csoportja népesíti be a kávézót, szemmel láthatólag igen csak ritkásan. Talán, az eső miatt nem vállalják az utat, mert már napok óta dagasztja a sarat a korai égi áldás. Jól is jön ez az eső a gazdászoknak biztosan, de nem a szerelmes szívnek, amely heveset dobban az első hóvirágra, a várva várt tavaszi napsugárra.
Az asztalnál Jókai vitázik egy orvos-hallgatóval. Hangos a szó, mert a deák nem igen hall az egyik fülére.
- Mondom én, hogy ki kell menni, ha ők nem jönnek. Előbb a pestiekhez, aztán át Budára a műszakiakhoz.
- Sándor se jött még, meddig kell várni rá?
- Ha jól tudom, Sándor Ceglédnél akadt el, eltörött a négyökrös szekér tengelye. Jönnie kell hamarost, mert lóra ült, hogy még itt érjen minket dél előtt.
- No, meg valami dalt fabrikál, azt mondják a népek. Felolvasásra készül, nagyszabású előadásra – szólt a sarokból az egyik jogász-doktor aspiráns.
Ebben a pillanatban, Sándor érkezik nagy robajjal, kardcsörgéssel. Fiatalos lendülettel ugrik fel az egyik asztalra.
- Megírtam, meg én, az angyalát! El is szavalom nektek barátaim.
- Előbb induljunk, szedjük össze a diákokat, aztán menjünk át Budára Táncsics börtönéhez – javasolja az egyik lelkes diák.
Az események megállíthatatlanul követik egymást. Jókai felolvassa a 12 pontot, és Petőfi elszavalja a Nemzeti dalt. Közben a tömeg egyre nő.
Átmennek Landererhez, mert az van közel, és kinyomtatják a tizenkét pontot. Sándor erősködik, hogy jó lenne néhány példány a Nemzeti dalból is. Irány a városháza. Itt megnyílik előttük a tanácsterem ajtaja. A tömeg elárasztja a termet. A polgármester aláírja a 12 pontot. A lelkesedés óriási.
Délután háromra nagygyűlést hirdetnek a Múzeumkertbe. Mire odaérnek, már tízezren is lehetnek. Az eső változatlanul esik. Sándor összeszedi az elázott papírlapokat, de a festék elmosódik, nem lehet olvasni a sorokat. Nem tudja, mit tegyen, a verset el kell szavalnia. Feláll a Nemzeti Múzeum lépcsőjére. Zászlók lengenek, a tömeg őrjöng, Táncsics kiszabadítását követeli.
- Menjünk át Budára, Táncsics börtönéhez! – kiáltják határozottan.
Sándor nem tudja túlharsogni a nép hangját. Lejön a lépcsőről és csatlakozik a tömeghez.
Sokan nem is sejtik, hogy a nagy költő itt jár közöttük, és milyen nagy a szomorúsága, hogy nem szavalhatja el a Nemzeti dalt. Később többen úgy emlékeztek, Petőfi a lépcsőn állva elmondta a verset, de valószínűleg azt még a Pilvaxban hallották a nagy költő saját előadásában.
A cikket írta: Janó
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves János !
Amennyiben jó lenne az emlékezetem azt mondanám magam is így tanultam.
Nem lehetetlen. Bár ma lenen ekkora összetartás, és kurázsi az emberekben.
Üdv Éva.
Sajnos, nem így tanultuk. Még mindig az a tévhit járja, hogy Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén elszavalta a Nemzeti dalt. De a naplója tanúsága szerint, ez nem így volt. Nem ez az egyetlen melléfogása az elmúlt rendszereknek, de a legendákkal úgy látszik, nem lehet mit kezdeni.
Igazad van, az összefogás hiányzik, de én remélem, már nem kell sokat várni arra, hogy felismerjük, az emberi kapcsolatokat nem befolyásolhatja a politika, a szeretetet nem pótolhatja semmilyen ideológia!
Szeretettel,
Janó
Amennyiben jó lenne az emlékezetem azt mondanám magam is így tanultam.
Nem lehetetlen. Bár ma lenen ekkora összetartás, és kurázsi az emberekben.
Üdv Éva.
Kedves János!
Ez nagyon jó! Így lehetett egészen biztosan. :-)
Puszi,
Éva
Igy nem lett celeb Petőfiből :)
Ez nagyon jó! Így lehetett egészen biztosan. :-)
Puszi,
Éva