Egy igazi karácsony
Látogatók száma: 57
Az év vége gyorsan közeledett,már csak egy pár nap választott el a Karácsonytól. Sietve szedtem a lábaimat mert elég hidegecske volt és ,hogy őszinte legyek ,fáztam.Mérges voltam magamra ,amiért nem a másik bakancsomat húztam fel ,mert ez nagyon siklott és csak úgy csetlettem-botlottam a friss havon.Apumhoz siettem segíteni tenni-venni a ház körül ,egy kis rendet rakni mindenhol ,így az ünnepek előtt.Befordultam a kis utcába s már messziről láttam,ahogy apum nagy szakértelemmel sepri a friss havat.Biztos voltam benne ,hogy már régebbtöl vár ,de hát nekem is el szabad egy picit késnem.A házban már minden rendben volt ,csak itt-ott láttam egy-két elsimítani valót a bútorokon ,apumnak soha nem volt kenyere a portörlés.Az idén ügyes volt az öreg-könyveltem el magamban és megragadtam a két hatalmas neccet és kikínlódtam velük a padlásfeljáróig.Nagy nehezen feltornáztam magamat a csúszós létrán és szétnéztem a szürke félhomályban ,hogy hova is tudjam elrakni ezt a csomó kacatot.És akkor megpillantottam egy ismerős papírdobozt ,ami eddig minden évben valahogy elkerülte a figyelmemet.Tudtam,mi van benne.Remegő kézzel oldottam meg a spárgát,amivel össze volt kötve és felemeltem a tetejét.A régi gyermekkori karácsonyi díszek lapultak benne ,szomorúan.Mind ott voltak,egytől-egyig,csak az egyik üveg Mikulásnak törött le a karja.Megsimogattam a kopott Mikulás arcot és mélyen elmerültem az emlékeim tengerében.Előtűntek a gyermekkorom gyönyörű pillanatai,a rengeteg Karácsony ,amire emlékszem,ott álltunk,mind ,boldogan a díszes fa előtt ,csak a nagymamám üldögélt a fotelban ,fájt a lába mindig szegénynek ,nem is járkált ő nagyon sehova.És mind jönnek ,sorakoznak katonás rendben a képek.Ott fekszik előttem a kicsi géppisztoly ,amit alig tudott megvenni édesanyám, ,mert csak a pult alatt lehetett és ismerősök által kapni,nem volt akkor ennyi játék,ennyi minden ,gyerekeknek való,mint most.És ott állt a kis teherautó is ,amit nagyon imádtam úgy tíz éves lehettem ,amikor kaptam.Szerettem leülni vele a fa alá és amikor a fenyő annyira száradt ,hogy hullani kezdtek a tűlevelei,akkor közbe jöttem én az önkéntes takarító brigád,és nagy ceremóniával összegyűjtögettem a cserekéket és elkocsikáztam a kocsimmal a kukáig.Azokban az időkben nem volt százféle játék,nem volt Barbi és Batman figura.Mi örvendtünk a pár szem cukornak is de a legjobban a finom süteményeknek ,amibe kedves ,jó anyám minden évben belesütötte szívét-lelkét.És ott volt ráadásnak a sok szeretet,a tisztelet ,azokban az időkben élt igazából a Karácsony szelleme ,a szeretet ünnepe.Emlékszem,hányszor elvették a villanyt este és milyen boldogan leptük meg az öreg ágyat és hallgattuk édesapám,nagymamám mókás történeteit,vicceit.Mennyire széthullott bennünk a Karácsony értelme ,a mai mű világban minden csak rutin lett.Letöröltem arcomról az emlékek könnyeit és félve,nehogy bármi baja essék ,összebogoztam a madzagot ás levittem a dobozt a padlásról.Apám rám nézett,fénylett a szeme:
-Csak nem akarod azokat a poros ,régi díszeket felrakni?
-De igen,édesapám.Ebben az évben újra eljön az igazi Karácsony-láttam a szemében ,ahogy könnybe borul a lelke.Abban az évben két karácsonyfa díszelgett a házban.A kisfiam kérésére ott volt a hatalmas fenyő a nagy szobában a gyönyörű díszekkel ,amiket annyira szeret,és a sok ajándék alatta.És a másik szobában ,akárcsak régen,egy alacsony,törékeny fenyőfa álldogált a régi ,kopott díszekbe öltöztetve.Esténkét,amikor felpislantót a pillogó csillag alakú fénye,körbe álltuk,kéz a kézben és elöntött újra a szeretet és a Karácsony értelme.Együtt voltunk mind:elhunyt nagymamám,édesanyám,a külföldre költözött nővérem ,édesapám és az én kis családom .Együtt ragyogtunk mind a szeretet fényében ,mint akkor,azokban a nehéz de boldog gyermekévekben,amikor az ember még hitt és remélt a Karácsony igaz szeretetében.
A cikket írta: Palfi Istvan
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend