újabb események régebbi események további események
16:59
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
16:56
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
08:15
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
21:23
Virág módosította a cikkét
16:05
Virág új cikket töltött fel
08:35
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
08:07
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:56
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
20:40
D Klári módosította a naplóbejegyzését
20:37
D Klári új bejegyzést írt a naplójába
20:30
D Klári új cikket töltött fel
15:33
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
14:44
Virág módosította a naplóbejegyzését
14:43
Virág új bejegyzést írt a naplójába
00:53
emillio új cikket töltött fel
22:59
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
20:53
Új cikk került fel a weboldalra
20:27
Új cikk került fel a weboldalra
00:05
Új cikk került fel a weboldalra
23:46
Új cikk került fel a weboldalra

Éljen a karácsony!

2011. december 13. - Látogatók száma: 49

Látom, sokan írtak már a közelgő ünnepről, ezért úgy döntöttem én is bepötyögök róla néhány sort.

Vannak családanyák és apák, akik december 24-én totál idegbajosak. A káromkodás korán elkezdődik. Először azért, mert a családfő nem találja a fenyőfa állványt, azután meg azért, mert nem tudja belefaragni a fa törzsét. Közben a háziasszonyok a konyhában tüsténkednek, és ők is többször szájukra veszik az aznap ünnepelt személy nevét. Miért is? Mert a víz kiborul, a hús odaég, a hab összeesik, a tej kifut. Főzés közben derül ki, hogy nincs sütőpor, kevés a vaj vagy a dió. Ilyenkor nagy könyörgések árán sikerül egy családtagot elküldeni a legközelebbi boltba.

De a feszkó ezzel még nem ér véget! Közeledik a vacsora időpontja, vészesen jár körbe-körbe a másodpercmutató a faliórán, majd idő előtt betoppan az anyós, az após és pereputtyuk. Az még nem is probléma, hogy az ünnepi asztal nincs megterítve, az viszont roppant nagy fejtörést okoz, hogy hova bújjunk becsomagolni az ajándékokat. A feszültség hevében egyesek már azt is elfelejtik ekkor, hova rejtették a meglepetésnek szánt csecsebecséket. Időközben a legkiesebb gyerek leejt egy herendi porcelán tányért, nagymama megcsúszik a kiborult víztócsán, a sógor meg véletlenül egy díszgyertyába ejt és megpörköl egy szalvétát. Mindenki dicséri a felséges falatokat – még az odaégett húst is - de ez már nem jut el a hulla fáradt anyuka fülébe, akinek már a mosogatáson és a vetett ágyon jár az esze. Az aprónép gyorsan bekapja az ételt, közben a szemét a fenyőfa alatt lévő csomagokon legelteti. Nagymama ragaszkodik a Mennyből az angyalhoz, addig nem nézhetik meg az ajándékokat amíg el nem énekelték.

Az est végére a kedélyek megnyugszanak. A kisfiúk kipirult arccal ismerkednek a százhuszadik kisautóval a lányok az ötvenedik babával, a szülők döbbenetüket leplezve konstatálják, hogy idén is pizsamát, sálat, pulóvert, vagy habfürdőt kaptak. Bekapcsolják a tévét, sütis tányérral a kezükben hátradőlnek a fotelben, rátapadnak a képernyőre, megnézik a százszor látott családi filmet, és örömmel jegyzik meg milyen gyönyörű idén is a karácsony.

A cikket írta: Lizelotte

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. december 17. 12:25

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2011. december 17. 11:53

Legalább van családi "aranyköpés". :)

Másik húgom szerint, mert panaszkodtam, nem mindenki bírja a humorom! Idén nem várok vendégeket! A tavalyit se hívtam, csak jött. Január 1-ig maradt. Addig bírta, aztán elvette. :-)
2011. december 17. 11:55

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2011. december 17. 11:10

Tisztelt Lizelotte!
Ön jó stílusérzékkel nyúl a témákhoz.
Gratulálok!
Bokor

Köszönöm, hogy olvasott Bokorur!
2011. december 17. 11:55

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. december 16. 22:29

Kedves Lizi!
Szerintem mindenki ismeri az érzést, amit leírtál! Nagyon jó volt:-)
Üdv,
P.

Pinokkió!

Várok Tőled egy emlékezetes karácsonyi sztorit! :)
2011. december 17. 11:54

megtekintés Válasz erre: - 2011. december 16. 00:04

Szia Líz! Közbe elfelejtik, elfelejtjük, hogy kit is ünnepelünk valójában igaz, JÉZUS KRISZTUST.Ő érte van minden.
josboszi

Szia Jóboszi!
Igazad van. Meg kellene állni egy picit és higgadtan, nyugodtan ünnepelni...
2011. december 17. 11:53

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2011. december 14. 09:08

Szia Liz!


Keserédes kis cikk, de teljesen fedi a valóságot :) Nálunk ex anyósom a sztár, aki felkavarja a kedélyeket :) Fixa ideája, hogy 24.én ebédre menjünk az unokájával, persze a kaja az ablakban, majd 2 körül... téboly, hogy mindig átszervezi az életem. :) Nem egyszerű családba házasodtam, de már nem kötelező :)

Üdv:A

Én is azóta imádom az anyósomat amióta EX! :)
2011. december 17. 11:53

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. december 13. 14:44

Kedves!... :-) Nosztalgikus megemlékezés. Köszi, hogy eszembe juttatod, már majdnem elfelejtettem... Ilyen veszély már nem fenyeget. Régen volt.... a húgom állított be, harmadmagával még idő előtt (délben), szenteste napján... már mindennel kész voltam, csak én lettem volna vissza, hogy rendbe szedjem magam, mint ünnepelt, (pechemre)... ki is mondtam, amit nem kellett volna... Azóta is emlegetik. :-)

Legalább van családi "aranyköpés". :)
2011. december 17. 11:10
Tisztelt Lizelotte!
Ön jó stílusérzékkel nyúl a témákhoz.
Gratulálok!
Bokor
2011. december 16. 22:29
Kedves Lizi!
Szerintem mindenki ismeri az érzést, amit leírtál! Nagyon jó volt:-)
Üdv,
P.
 
2011. december 16. 00:04
Szia Líz! Közbe elfelejtik, elfelejtjük, hogy kit is ünnepelünk valójában igaz, JÉZUS KRISZTUST.Ő érte van minden.
josboszi
2011. december 14. 09:08
Szia Liz!


Keserédes kis cikk, de teljesen fedi a valóságot :) Nálunk ex anyósom a sztár, aki felkavarja a kedélyeket :) Fixa ideája, hogy 24.én ebédre menjünk az unokájával, persze a kaja az ablakban, majd 2 körül... téboly, hogy mindig átszervezi az életem. :) Nem egyszerű családba házasodtam, de már nem kötelező :)

Üdv:A
2011. december 13. 18:01
Nálunk szinte minden évben felborul a fa... és annyi kaja van, hogy nem győzzük megenni!
2011. december 13. 14:44
Kedves!... :-) Nosztalgikus megemlékezés. Köszi, hogy eszembe juttatod, már majdnem elfelejtettem... Ilyen veszély már nem fenyeget. Régen volt.... a húgom állított be, harmadmagával még idő előtt (délben), szenteste napján... már mindennel kész voltam, csak én lettem volna vissza, hogy rendbe szedjem magam, mint ünnepelt, (pechemre)... ki is mondtam, amit nem kellett volna... Azóta is emlegetik. :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: