újabb események régebbi események további események
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra
12:40
Zet válaszolt egy szavazásra
02:50
unpNkuqvhgqsAxe https://www.google.com/ regisztrált a weboldalra
12:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:14
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Infraredcff regisztrált a weboldalra
08:42
Pinokkió módosította a cikkét
23:19
Pinokkió új cikket töltött fel
08:30
RainMachineipk regisztrált a weboldalra

Felhőangyalok

2010. december 3. - Látogatók száma: 72

Postáskának :-)

Egyszer volt, hol nem volt, a Városházán innen, a Hipermarketen túl, a nagyváros hideg panelrengetegében élt egy szegény özvegyasszony három gyermekével.
Gyönyörű, aranyhajú, kék szemű kislány volt valamennyi, aki csak rájuk nézett, felvidult annak a szíve. Nagyon szemrevaló, szorgalmas volt az asszonyka is, akadt volna kérője szép számmal, de ő nem akart mostohát az árváinak, így valamennyit kikosarazta. Kora reggeltől késő estig keményen dolgozott szegény, de még így is ritkán került vaníliás krémtúró az asztalra, pedig azt nagyon szerették a gyerekek.
Bármennyire szegények voltak is, azt sohasem mulasztotta el az özvegyasszony, hogy esténként maga köré vonja apróságait, és a képzeletük szárnyán elrepítse őket Meseországba. Csodaszép történeteket tudott az erdő mélyén szorgoskodó törpékről, délceg hercegekről, gyönyörűséges királylányokról, erdőn-mezőn lakó állatkákról, a gyerekek mégis legjobban a felhőkön lakó angyalkákról szóló meséket szerették.
Boldogan hallgatták, hogy a felhők fölött apró, aranyszárnyú angyalok tanyáznak, akik pihe-puha vattapárnáikról figyelik a földön lakó gyerekeket. A jókat megjutalmazzák, egy titkos kívánságukat teljesítik. Fenn az égben tündérek sürögnek-forognak, csokoládét főznek, cukorkát csomagolnak, apró törpék játékokat készítenek fáradhatatlanul. Hál’ Isten, sok a dolguk, mert nagyon sok jó gyerek él a földön.
Mindig nagy figyelemmel hallgatták a csöppségek ezeket a történeteket egészen addig, míg a szemük le nem csukódott. Gyakran még álmukban is folytatódott a mese, csodálatos havas tájakon, hótól roskadozó fenyőfák között, őzikékkel és manócskákkal kergetőztek, madarakkal bújócskáztak, hóemberrel hógolyóztak.
Közeledett a karácsony. A szegény özvegyasszony szomorkodott eleget, gondolkozott, hogy is lephetné meg kislányait valami kis ajándékkal az ünnepen, de egy forint nem sok, annyi sem volt a bugyellárisában. Egy nap el is sírta bánatát a szomszédasszonyának, nem vette észre, hogy a legkisebb lánya a közelben van, és minden szavát hallotta. Futott is az rögtön a testvéreihez a hírrel, potyogtak a könnyei, mint a záporeső. Mi lesz most a ünneppel, hogy lesz nekik karácsonyuk fa nélkül, ajándék nélkül?
A legidősebb testvér gondolt egy merészet; „sose búsuljatok, húgocskáim, majd a felhőangyalok segítenek” mondta a testvéreinek. Fogott egy lapot az irkájából, és egy szívhez szóló levelet írt az angyaloknak. Őszintén elmesélte nekik, hogy ki is ő, honnan hallott róluk, mennyit segít az anyukájuknak, milyen szorgalmasan tanul, és a segítségüket kérte, hogy a testvéreinek, meg az anyukájának örömet szerezhessen karácsonykor. Magának nem kért semmit, anyukájának is csak egy kesztyűt, mert mindig jéghideg a keze, mire hazaér a munkából, a húgainak is csak egy kis fenyőfát, aztán azt majd ő feldíszíti szépen a rajzórán tanult papírdíszekkel.
Fogta a lapot, beletette egy borítékba, aztán az iskolából hazafelé bedobta a postaládába.
Nagy volt a sürgés-forgás a postán. Ezer meg ezer küldeményt kellett válogatni, osztályozni, időben kézbesíteni, mert az mégsem járja, hogy a karácsonyi üzenetek késve érjenek célba. Szorgalmasan dolgozott Postás bácsi, amikor egy aprócska borítékra lett figyelmes. Gyöngybetűkkel címezték bizonyos Felhőangyaloknak, Felhőországba. Ezen még nem is akadt volna fenn az öreg, de óriási hiba történt, ugyanis nem volt a borítékon irányítószám! Forgatta, nézegette a levelet, aztán levéltitok ide, levéltitok oda, kinyitotta a különös küldeményt, annyira kíváncsi volt, ki küldhetett irányítószám nélküli levelet.
„Nocsak, nocsak, Kovács Anna, Szegfű utca 11.” mondta bajusza alatt somolyogva a vén postás, „majd elrendezem én ezt a dolgot a te angyaloddal”, azzal fogta a borítékot, a zakója zsebébe tette, senki meg ne lássa, hogy nem végzi rendesen a munkáját. Dolga végeztével, nyakában jó meleg sállal, szeme sarkában mosollyal egy barátjához vette az irányt. Tudta már, mit kell tennie.
Elérkezett karácsony napja. Az özvegyasszony szomorúan nézte a lányait, milyen izgatottan várták az estét, tudta ő, hogy itt már csak a csoda segíthet, mert nem sikerült még egy aprócska fát sem szereznie. Megették szerény kis vacsorájukat, meghallgatták a rádió karácsonyi énekeit, aztán éjfél körül ünneplőbe öltöztek és elmentek az éjféli misére. Ott a nagyobbik lányka még egy imát mondott, hogy a Felhőangyalok időben érkezzenek, és a szerettei örüljenek az ajándéknak. Alig hogy hazaértek megszólalt a csengő. Kinyílt az ajtó, és ott állt egy aprócska karácsonyfa, szépen feldíszítve, mellette négy kis dobozban ajándék, egy kosárkában gyümölcs, cukorka és csokoládé. A gyertya fényénél csillogó szemekkel olvasták a kísérőkártyát: „Boldog Karácsonyt kívánnak a Felhőangyalok”.
A négy szempár gyémántként fénylett akkor este, emezek a boldogságtól, amaz a meghatottságtól. Kinn, az utcán sűrű pelyhekben esni kezdett a hó, ünnepi, fehér lepelbe öltöztette a szürke panelerdőt. A Felhőangyalok mosolyogva rázták fel vattapárnáikat.

A cikket írta: Nurse

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2014. augusztus 26. 17:03
Jobban szeretem olvasni irásaitokat, mint bármelyik napilapot, mert ezek igazak
tisztaszívüek, szeretetteljesek. Köszönöm lsalamo
2011. február 3. 06:32

megtekintés Válasz erre: vdodi7 - 2011. február 2. 15:03

Szia Nurse !
Okosabbat nem tudok írni...valóban szem kell ahhoz, hogy lássunk, és szív ahhoz, hogy érezzünk....nos, jelentem, nekem van szemem, és megláttam azt, amit érdemes... szívem is van, érzi amit kell...amit, ahogy, amiről írtál érdemes látni, érezni. Köszönöm !!!!!
Üdv:
védodi

Én köszönöm Védoli!
Furák vagyunk mi, emberek. Csak azt látjuk, amit nagyon meg akarunk látni.
De nincs is ezzel semmi baj, míg vannak angyalok :-)

Nurse
2011. február 2. 15:03
Szia Nurse !
Okosabbat nem tudok írni...valóban szem kell ahhoz, hogy lássunk, és szív ahhoz, hogy érezzünk....nos, jelentem, nekem van szemem, és megláttam azt, amit érdemes... szívem is van, érzi amit kell...amit, ahogy, amiről írtál érdemes látni, érezni. Köszönöm !!!!!
Üdv:
védodi
2010. december 7. 19:39
Kedves Nurse!
Gyönyörű, megható történet! A stílusod is nagyon tetszik!
Gratulálok.
2010. december 7. 09:04

megtekintés Válasz erre: Nurse - 2010. december 7. 06:12

Ugyan, menj már, Postáska!
Nekem öröm, ha tetszett!

Nurse

Nekem még soha senki nem írt semmit. Nem is tudod milyen jól esett az az egy szó: Postáskának :) Nővérke: Te vagy a szívem csücske:)
Puszi: P.
2010. december 7. 07:21
Szia Nurse! nagy ölelés neked is! Orsolya
2010. december 7. 06:13

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. december 3. 21:15

Kedves Nurse! Annyira megható, s nem is biztos, hogy a mese része a lényeg igaz?
Az ami mögötte van, mert Én azt olvastam ki írásodból, hogy Karácsonykor se feledkezzünk meg azokról, akiknek esetleg kevesebb van, hiszen a szeretet, egy jelképes ajándék és egy jó szó is többet érhet bárminél! Bár lehet, hogy nem jól értelmeztem, ha így van elolvasom még párszor! Pusszancs Orsolya

Jól látod, Orsolya!
Mindig a sorok mögé, közé kell nézni. :-)
Annyit még hozzátennék, hogy az sem árt, ha jó szemünk van arra, hogy meglássuk azt, amit érdemes látni, hogy meghalljunk egy segélyhívást.
Ölellek: Nurse
2010. december 7. 06:12

megtekintés Válasz erre: Postáska - 2010. december 5. 17:28

Istenem, én csak most olvastam! Nurse!!! Nagyon, nagyon szépen köszönöm! Nem is tudom mit mondhatnék...Köszönöm!!!
Szeretettel: Postáska

Ugyan, menj már, Postáska!
Nekem öröm, ha tetszett!

Nurse
2010. december 5. 17:28
Istenem, én csak most olvastam! Nurse!!! Nagyon, nagyon szépen köszönöm! Nem is tudom mit mondhatnék...Köszönöm!!!
Szeretettel: Postáska
2010. december 3. 21:15
Kedves Nurse! Annyira megható, s nem is biztos, hogy a mese része a lényeg igaz?
Az ami mögötte van, mert Én azt olvastam ki írásodból, hogy Karácsonykor se feledkezzünk meg azokról, akiknek esetleg kevesebb van, hiszen a szeretet, egy jelképes ajándék és egy jó szó is többet érhet bárminél! Bár lehet, hogy nem jól értelmeztem, ha így van elolvasom még párszor! Pusszancs Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: