újabb események régebbi események további események
20:28
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
19:56
Sanda új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
19:55
Anyu új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
18:04
Janó módosította a cikkét
13:50
Cathy új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
10:31
Anyu új hozzászólást írt Cathy naplóbejegyzéséhez
10:14
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:00
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
09:43
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
09:29
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
09:21
Cathy új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
08:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
08:53
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
08:48
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
08:46
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
08:36
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
08:21
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
07:47
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
07:14
zsoltne.eva új hozzászólást írt Cathy naplóbejegyzéséhez
07:11
zsoltne.eva új hozzászólást írt D Klári naplóbejegyzéséhez

Hagyj engem kibontakozni!...

2012. március 21. - Látogatók száma: 82

Ajándék, aminek ne nézd a fogát... még ha áprilisi tréfa, akkor se! Bolondság az egész. A szerelem bizonyítékának tudtam be,... mely legyőzi az akadályokat, egyben újabbakat teremt... Kevesebbel is beértem volna?

Rám szabadult a kert minden nyűge... a szépség, hogy meglássam benne, még nagyon messze volt tőlem, ... érdeklődésemet egy más irányba mozdította el... Akkor még minden csupa gaz és terméketlen, lerobbant, kiszáradt szőlőtőkék meredeztek az ég felé, a gaztól eltakarva a napot... Valamit kezdeni kell vele - gondoltam.

Mit is? - töprengtem.... Meggyőztem magam,... ajándék, aminek ne nézd a fogát... még ha áprilisi tréfa, akkor se! Bolondság az egész. A szerelem bizonyítékának tudtam be,... mely legyőzi az akadályokat, egyben újabbakat teremt... Kevesebbel is beértem volna. Mindenesetre nem vertem a valagomat a földhöz örömömben...

Aztán ettől és a ragyogó áprilisi naptól hirtelen nagyon melegem lett és az egyetlen szűz terület, a már akkor is hatalmas diófa alá letelepedtem. Ott is maradtam egészen addig, míg meg nem született az ötlet..., ki nem pattant a szikra. Csak szervezés kérdése az egész - döntöttem. Mélyszántás..., ami kifordít mindent gyökerestől magából, és megszabadít attól, ami nem oda való... Nagy erőket mozgósítottam meg. Egy traktort mindenesetre, ami elvégezte helyettem a nehéz munkát... A többi, a piszkosa és a még nehezebbje, minden, ami ez után következett még ránk várt... Fiatalok voltunk, erőtől duzzadók. Kibírjuk.

Kezdtem egészen más szemmel nézni, mi mindent fogok megteremteni az akkor még szűz területen, ha hagynak kibontakozni... Hagyott. Addigra már maga is rájött, hogy nagy fába vágta a fejszéjét és menekülőre fogta. Hát nem volt leányálom, ami az után következett. Mert minden gondolatomat, szabad percemet attól kezdve a föld kötötte le. Hogy kertet varázsoljak belőle, ha a fene fenét eszik, akkor is.

Elérkezett a vetés ideje. A családom biztatása közepette a bab és a kukorica jöhetett először szóba, amivel betörtük... akkor már nem a kapkodás ideje következett. A kukorica nőtt magától és amíg ezt tette gyakran jöttünk össze és élveztük a szabadidő, az ünnepek minden percét kihasználva, az addigra hatalmas lombot növesztő diófa árnyékában hűsölve.

Ezt az idilli állapotot valakinek mégis sikerült megzavarni és az nem más volt, mint az első álmából felébredt drága jó apám. Éhes volt és hiába kereste élete párját, sehol sem találta. Akkor valami finom illatot szimatolva elindult a nagy kukoricás felé... az éhség fura dolgokra képes. Nem átallott közénk csapni, látva milyen békésen trécselünk, miközben ő olyan éhes. Követelve a kaját az amúgy békésen fortyogó gulyás felé vetette magát és egy jól irányzott rúgással adta tudomásunkra türelmetlenségét. Röpültek is a krumplik szanaszét.

- Na de papa - méltatlankodott anyám, hiszen még nem készült el az ebéd, miért vagy ilyen dühös?... Csodáltam anyám nyugalmát, de rám egyáltalán nem volt jellemző, hogy egy ilyen durva cselekedetet csak úgy lenyeljek. Nem is tettem. És apámmal először szembeszállva, nekiszegezve a diófa törzsének rádöbbentettem tette szörnyű következményére...

- Látod mit csináltál?... A gulyás színét is, nem csak a mi jó hangulatunkat sikerült elvenned.

Ekkor apám kissé lecsillapodott, sarkon fordult és morogva bár, de belátta, nincs még itt az ebéd ideje.

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. március 24. 07:09
A nyomatékot elfelejtettem mondani, ahogy ez akkor történt, hogy a diófa törzséhez, ami már akkor is vastag volt, szorítottam drága apámat, mert nem volt egy könnyű eset..., de belátta, hogy túllőtt a célon. :-)
2012. március 21. 08:12

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. március 21. 08:07

Kedves Éva!

Nincs is jobb, mint egy bográcsban főtt ebéd, annak aztán van zamata, sőt jobban esik, ha elkészül, kinn a szabad ég alatt!

Pussz, Tündér

Tündér!

Mi csak tudjuk... Most sem teszem másként. Nincs is annál finomabb, mint a szabadban főzött bogrács gulyás. :-)

Puszi,
Éva
2012. március 21. 08:09

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2012. március 21. 07:56

Szia Éva!

Ha már okosodtunk Zöldi írásán, felhívom a figyelmedet a következőkre:
Kérdőjeles hiba: töprengtem után nem kell (sztem) És felkiáltójeles is : kevesebbel is beértem volna - az nem felkiáltó mondat (sztem)

Puszi,
L.

Jaj, de jó, hogy vagy! :-) Javítottam úgy, hogy egyikünknek se legyen igaza. hihi :-)
2012. március 21. 08:07
Kedves Éva!

Nincs is jobb, mint egy bográcsban főtt ebéd, annak aztán van zamata, sőt jobban esik, ha elkészül, kinn a szabad ég alatt!

Pussz, Tündér
2012. március 21. 07:56
Szia Éva!

Ha már okosodtunk Zöldi írásán, felhívom a figyelmedet a következőkre:
Kérdőjeles hiba: töprengtem után nem kell (sztem) És felkiáltójeles is : kevesebbel is beértem volna - az nem felkiáltó mondat (sztem)

Puszi,
L.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: