Hagyományok
Látogatók száma: 59
A hagyományaink többet is jelentenek számunkra ma már, mint csak a múltból megmaradt szokásokat. Jelenünket is átszövik. Követése megfigyelésen, tapasztalatgyűjtésen, elődeink utánzásán keresztül az elfogadásában valósul meg még a napjainkban is.
Ha megpróbálnánk ez alól kitérni, szembe találnánk magunkat a környezetünk megvetésével, a múltunk tagadásával.
A szokásokat, hagyományokat ápolni illik.
Ez volt régen, ezt hoztuk magunkkal a múltból, és igyekszünk felvenni a "tempót", melyet a környezetünk diktál. Változik a világ is! A hagyományaink azonban úgy látszik nem! Erőn felül, kerül, amibe kerül.
Amióta az eszemet tudom és elkezdtem rá jobban odafigyelni (rá hangolódni), az ünnepek közeledtével a készülődés előjelei nem maradtak nyomtalanok. Felbolydult körülöttem az élet! Az addig napi rutinszerűen végzett teendőink hirtelen megsokasodtak. Ha akartam, ha nem, ebbe a folyamatba bele kellett folynom rendesen. Ez a kezdetekben, abban ki is merült, hogy drága jó anyám kéréseit, kívánságait (utasításait) igyekeztem megérteni és ellenkezés nélkül teljesíteni. Először csak otthon, a közvetlen környezetemben, az után később ez kiszélesedett, mert még a szomszédokat sem lehetett ebből kihagyni, akik árgus szemekkel figyelték egymást és bennünket. Vajon mi kerül a kosárkába? Hát nem sok minden, ha a kezdetekre visszagondolok, de elegendő.
Később aztán megértettem miért kell mindent az utolsó pillanatokra hagyni, beleértve ebbe a lakás szinte önmagából való teljes kifordítását, ami a kimerítő nagytakarításban nyilvánult meg elsősorban. A kitalálója a drága jó anyám, a végrehajtói pedig mi voltunk, a gyerekek, ezért nem is mindig volt ez olyan zökkenőmentes. Valami mindig hiányzott az alapvető eszközök mellett. Ilyenkor aztán szedhettem a lábaim többedmagammal, hogy az extrém dolgok is kézbe kerüljenek, lehetőleg időben. Ne gondolj nagy dolgokra, de nekünk ez új volt. (Falvédő papír a konyha falra, csomagoló papír az asztal-, és kredenc fiókokba, egy új partvis, egy seprű, lapát, mert elnyűttük a régit, Vix, Mix, Tix…, és a jó ég tudja még mi volt akkor a divat a tisztítószerek terén...)
Majd ezt követte a "nagy" bevásárlás... Talán azért volt ez a leszűkítése a dolgoknak időben, hogy "kitartson" az ünnepekig, esetleg még egy kicsivel tovább?
Szép lassan megértettem, ott, ahol nagy a család nem árt erre fokozottabban odafigyelni és még időben felkészülni rá.
Ha visszagondolok ezekre az időszakokra, el kell ismernem, meg volt mindig ennek az eredménye. Az ünnepi előkészületekből hihetetlen, de meg tudott maradni valami az utókornak, a jelennek, mert a hagyományokat az óta is tiszteletben tartom, és ápolom.
Amikor már minden ragyogott a tisztaságtól és anyámon felfedeztük az elégedettség apró jeleit, dicséretnek véve, büszkeség töltötte el a szívünket, ahogy végig nézett a produkciónkon. (Hasonlóan cselekszem magam is, amikor elégedetten végignézek a sterciámon, magamat megdícsérve.)... Úgy éreztük megérdemelten, és örömmel várhatjuk, vajon ő mivel fog előrukkolni karácsony szentestéjén? Éreztük, tudtuk, hogy a meglepetés nem maradhat el!
Elérkezett a várva várt Ünnep. Akkor bennünket már nem lehetett az orrunknál fogva vezetni, mert addigra már valamennyien nagyjából tudtuk, hogy szüleink erőn felül teljesítenek és igyekeznek a kedvünkbe járni. Csakhogy ehhez korlátozottak voltak a lehetőségeik. Ezt szem előtt tartva nem biggyedt le a szánk, amikor ugyanazt az ajándékot, csak éppen újabb kiszerelésben találtuk ismét a fa alatt. Akkor sem becsültük alá, mert a szándékot néztük elsősorban, és mert szerettük: A Ki nevet a végén társasjátékot közös ajándéknak kaptuk, de külön-külön valamilyen szintig mindenki vágya teljesülni tudott. Ajándéknak tekintettük akkor is, ha nem is sikerült azt kapnia mindenkinek, amit igazán szeretett volna.
Ezek voltak nekem, (nekünk) az érték, melyeket a mai napig sem felejtettem el és ápolom ugyan a hagyományokat, de egyre kevesebb meggyőződéssel. Már csak a szűkre szabott család és anyagiak miatt is. Mert ma már érzem, tudom, hogy ebben a rohanó világban mindent pénzzel megoldva megfeledkezünk egymás becsüléséről, tiszteletéről, a szeretetről, ami elengedhetetlen és fontos lenne minden ünnep hangulatához. És még azon is túl.
http://www.youtube.com/watch?v=wHKzGF1WXBw
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Évi!
Az utolsó mondatoddal teljes mértékben egyetértek. Világunkban felborult az értékrend. Remélem, azért ezek a szavak, fogalmak nem tűnnek el végleg a rohanó világban.
Ady Endre versét Szabó Gyula előadásában köszönöm.
Tegnap hallottam a rádióban amikor Bodrogi Gyula szavalta.
Szeretem a Bodrogit, de meg sem közelíti a Szabó Gyula-féle előadást.
Szabó Gyula szavalata, hangja eléri a szívem, megborzongatja a lelkem... Néha még a szemem is izzad...
Pusz
Juli
Ugye milyen csodálatos? Csak úgy zeng a hangja! Egy igazi bariton, férfi hang. Amikor először meghallottam - emlékszem - borsódzott a bőröm és azt hiszem könnybe lábadt a szemem.
Az pedig, hogy felborult világunkban az értékrend? Sajnos.
Puszi,
Éva
Kedves Éva!
Nagyon jó volt olvasni a soraidat. A takaritási résznél fülig ért a szám, mert a konyhát mi is falvédőpapir-cserével "dobtuk fel", amiről gyerekkorom óta nem is hallottam..
A hagyományokról annyit, hogy szerintem az marad meg, amit átadunk..Mi adjuk át a gyerekeinknek, unokáinknak. Általában egy szeretetteljes családban, ahol nem a fő irányelv az anyagiak,-ez meg is valósul. Nevelés, szeretet kérdése..
Puszi: Ilona
Hát persze, manapság, főleg egy panelben, ahol én lakom, próbálnék csak rajzszeget a falba szúrni. Előbb menne a kezembe.
Még egy szöget se tudok magamtól. Ahhoz is szakembert kell kerítenem. :-)
És tudod ez a gyerekkori szokás jó, hogy megmaradt így ünnepek közeledtével, ilyenkor kerülnek elő a rég nem használt eszközök, hogy kicsit átsuvickoljuk.
Sosem lehet tudni milyen apropóból kerül a kézbe? Milyen égés lenne egy vitrinből előkapott emléktárgy, porosan. :-)
Puszi,
Éva
Kedves Évi!
Nem véletlen, hogy a hagyományokról mindhármunknak a karácsony jutott az eszünkben, amikor magunk is és a környezetünk is ünnepre öltözött.
Pussz: Yolla
Nem véletlen, hogy mindhárman, bele szőttük a karácsonyt, mint ünnepet, de te és én egészen más témát helyeztünk köré. Bár szorosan véve te is, én is a családi kapcsolatokat emeltük ki.
Puszi,
Éva
Nagyon jó volt olvasni a soraidat. A takaritási résznél fülig ért a szám, mert a konyhát mi is falvédőpapir-cserével "dobtuk fel", amiről gyerekkorom óta nem is hallottam..
A hagyományokról annyit, hogy szerintem az marad meg, amit átadunk..Mi adjuk át a gyerekeinknek, unokáinknak. Általában egy szeretetteljes családban, ahol nem a fő irányelv az anyagiak,-ez meg is valósul. Nevelés, szeretet kérdése..
Puszi: Ilona
Az utolsó mondatoddal teljes mértékben egyetértek. Világunkban felborult az értékrend. Remélem, azért ezek a szavak, fogalmak nem tűnnek el végleg a rohanó világban.
Ady Endre versét Szabó Gyula előadásában köszönöm.
Tegnap hallottam a rádióban amikor Bodrogi Gyula szavalta.
Szeretem a Bodrogit, de meg sem közelíti a Szabó Gyula-féle előadást.
Szabó Gyula szavalata, hangja eléri a szívem, megborzongatja a lelkem... Néha még a szemem is izzad...
Pusz
Juli
Nem véletlen, hogy a hagyományokról mindhármunknak a karácsony jutott az eszünkben, amikor magunk is és a környezetünk is ünnepre öltözött.
Pussz: Yolla