Hóesésben - Pályázatra | Feleségek.hu
újabb események régebbi események további események
08:37
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
17:29
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
13:25
Black Ice új cikket töltött fel
20:30
Kathy Godhy új cikket töltött fel
20:26
Kathy Godhy új cikket töltött fel
18:51
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
18:49
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
18:28
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:58
Black Ice új cikket töltött fel
16:34
Black Ice új cikket töltött fel
15:35
Tündér módosította a naplóbejegyzését
15:35
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
13:18
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
13:15
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
09:29
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
08:59
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:14
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
16:07
Yolla válaszolt egy szavazásra
15:14
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:59
Yolla válaszolt egy szavazásra

Hóesésben - Pályázatra

2010. december 9. - Látogatók száma: 59

A fejér jégkristályok ütemesen kopogtak a szélvédő üvegén. A hó pillanatról pillanatra egyre sűrűbben esett. Az út nagyszüleikhez így még végtelenebbnek tűnt a gyerekek számára. Édesanya izgatottan pillantott ki az oldalsó ablakon. Messze lent, a kerek dombok alatt egy völgy terült el. Mélyen ölében egy patak ezüst szalagja futott tova jegesen.
Előttük az úton a kocsik torlódni látszottak. Édesapa fékezett, a két lány hátul összekapaszkodott idősebb, fiútestvérükkel. Lassan, döcögősen haladtak tovább, szinte lépésben, miközben odakint észrevétlen fehér lepel ereszkedett a tájra. Ám nem tellett sok időbe, és sor megállt.
- Nem! Ez nem történhet meg! Még ma oda kell érnünk, hisz Karácsony este van! – morogta maga elé Édesanya.
Édesapa is hasonlókat gondolt, miközben idegesen dobolt a kormánykeréken. A fiatalabb lány megrángatta Édesanya galambszürke szövetkabátjának gallérját. A nő mosolyogva fordult hátra.
- Mikor érünk oda? – suttogta a kicsi.
- Hamarosan- biztatta Édesanya, majd bekapcsolta a rádiót, hátha valamit bemondanak, amiből megtudhatják, miért áll a sor.
Hamarosan, ugyan recsegve-ropogva, de megérkezett a várt, ám korántsem jó hír. A váratlanul lehullott nagy mennyiségű hóra hivatkozva kérték az autósok türelmét, és szólítottak fel mindenkit, hogyha tehetik, maradjanak otthon. Édesapa szájából egy elkeseredett „Remek!” hangzott fel, míg Édesanya értetlenül állt a bejelentés előtt, hisz épphogy csak fehérré vált a vidék.
A járműben már hosszú percek óta feszült csend volt, és már az este is lassan beköszöntött. A sor továbbra sem mozdult, egyre inkább úgy nézett ki, hogy itt töltik a Szentestét. A havazás már alábbhagyott. A szürkületben csak az autókból felszálló párafelhő volt látható. A legidősebb fiú egy szívecskét firkált ujjával a belehelt ablakra, miközben kedvesére gondolt. Majd elhúzta száját, amint alvó lánytestvéreire, és kétségbeesett szüleire pillantott. Visszafordult a rajzához. Gondolatban már letett arról, hogy idén szép ünnepük lesz, mikor semmiből hirtelen, tisztán és hangosan megszólalt az eddig hallgatag rádió, és egy karácsonyi dalt kezdett játszani. Odakint újra megeredt a hó. A zizegésre felfigyelt az egész család, az alvók kivételével. Majd ugyanebben a pillanatban fény gyúlt: először csak egy kocsi, majd a kamion, végül az egész sor feloltotta lámpáit. Egyre több ember szállt ki fűtött járművéből, hogy megcsodálhassa a hatalmas pelyhekben hulló havat. A motorok leálltak, odakint csend lett. A fehér lepellel valamiféle békés, néma tompaság ült a vidékre.
A Kamionos odalépett Édesapához.
- Nem semmi, igaz barátom! – veregette meg a vállát. Édesapa csak igenlően bólogatott, miközben széles mosoly ült arcán. A Kamionos ekkor pillantotta meg a járműben alvó csöppségeket. A szíve összeszorult. Tudta, milyen rossz az utakon tölteni az ünnepet, távol az otthontól, távol azoktól, akiket szeretünk. Támadt hirtelen egy ötlete. Édesapának meg is súgta, majd munkához láttak.
Az út mentén találtak egy szép, formás fát. Arra tekerték rá a kamionból kiszedett, akkumlátorról működő izzósorokat. Nem tellett bele sok idő, és emberek gyűltek össze a fenyőfa körül. Valakinél volt sütemény, valakinél forró csokoládé, megint más meg egyéb finomságot adott be a közösbe. A fiú felébresztette testvéreit, akik izgatottan ugrottak fel, azt kérdezgetve, odaértek-e már Nagymamáékhoz. Mikor megpillantották a hatalmas, feldíszített karácsonyfát, fülig ért a szájuk.
Rövid időn belül, körülményeikhez képest, remek mulatság kerekedett. A kocsik hangszóróiból szólt a zene, az emberek beszélgettek, a hó pedig szakadt nagy pelyhekben. Mindenki átérezte a pillanat meghittségét, lelküket átjárta a béke és a szeretet. Tudták ezt a Karácsonyt nem felejtik el soha. Mert ez az ünnep végre arról szólt, amiről szólnia kellett: a szeretetről, emberségről, összetartozásról.
Hamarosan a megindulhatott a kocsisor, így mindenki még azon az éjjelen célba érhetett.

Ezeket a linkeket ajánlom hozzá:
http://www.youtube.com/watch?v=OIAAcRLj2AM
http://www.youtube.com/watch?v=dFGgBVvA-N4

A cikket írta: Enda

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. december 16. 22:14

megtekintés Válasz erre: Enda - 2010. december 13. 12:16

Köszi Pinokkió, igyekeztem!:-)
Szeretem meséket, mert erőt adnak és hitet, hogy másmilyen is lehet. Ettől elviselhetőbb ez a kegyetlen világ. És ki tudja? Egyszer valóha válhatnak a tündérmesék is;-)
Enda

Igen, a mesék a mesélőkért vannak. Én is hiszek bennük!
Üdv, Pinokkió
2010. december 13. 12:16
Köszi Pinokkió, igyekeztem!:-)
Szeretem meséket, mert erőt adnak és hitet, hogy másmilyen is lehet. Ettől elviselhetőbb ez a kegyetlen világ. És ki tudja? Egyszer valóha válhatnak a tündérmesék is;-)
Enda
2010. december 10. 11:10
Szia Enda!
Szép kis érzelmekben gazdag mesét írtál nekünk:-)
Üdv, Pinokkió
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: