újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

Jóban, rosszban

2010. december 13. - Látogatók száma: 68

Álmos volt, és fáradt. A férfi érezte a változást, és átkarolta a nőt. Lassan kinyitotta a szemét.

A nő közelebb húzódott a férfihez. Egy kicsit beleborzongott ebbe a hajnali ébredésbe, nem aludta ki magát, és hűvös is volt az éjszaka. A múlt évben nem volt ennyi baja ilyenkor decemberben még nem érkezett meg a hideg, és valahogy energikusabbnak is érezte magát. Álmos volt, és fáradt. A férfi érezte a változást, és átkarolta a nőt. Lassan kinyitotta a szemét.
- Tudod milyen nap van ma, kedvesem?
- Tudom - mondta csendesen a nő.
- Akkor ma ünnepelünk.
- Csak módjával, szívem, tudod, milyen nehéz utána visszaállni a normál kerékvágásba? A cukrodra is ügyelni kell, meg aztán alkoholt sem szabad innod.
- Egy cseppet sem, tudom. Hoztam pezsgőt - mondta a férfi, és szorosabbra fonta a karjait a nő dereka körül.
- Bolond vagy, vénember. Honnan lenne pezsgőre pénzed?
- Van, és kész. Erre az alkalomra vártam már egy ideje. Tudod, virágot nem vehetek, nem is tudnánk hová tenni - suttogta a férfi a nő fülébe, és elmosolyodott.
- Na, igen. Azért elárulhatnád - kérlelte a nő a párját, de nem is nagyon várt választ a kérdésére.
- Emlékszel? A huszadik karácsonyunk, az gyönyörű volt. Akkor még otthon voltak a gyerekek is. Annyira jó volt látni, ahogy örülnek az ünnepnek.
- Persze, emlékszem. Húsz szál rózsát kaptam tőled.
- És akkor is pezsgőt ittunk.
- De akkor még bírtad - mondta a nő nevetve, és megpaskolta a férfi vállát.
- Az a csepp nem fog megártani. Nem sok jut úgysem, csak egy kis üveggel vettem, éppen elég lesz ahhoz, hogy felidézzük a múltat.
- Meghibbantál, öreg. Miféle múltat? Amikor a fiúnk elhagyott? Se szó, se beszéd, lelépett a megtakarított pénzünkkel?
- Na jó, de voltak azért szép éveink.
- Voltak, persze, hogy voltak. De hat évvel ezelőtt, amikor a lányunk állapotos lett, a fiú otthagyta őt a gyerekkel, és hazaköltözött, akkor nem voltál ennyire elnéző.
- Nem, de azért mégis éveken át jól megvoltunk. Szinte sajátunkként neveltük az unokánkat.
- Igaz, de aztán jöttek a gyámügytől, és elvitték a gyereket. Éváról meg az óta sem hallottunk.
- Már másnap elment. Azt hiszem, sosem látta a fiát. Találkoztam Ferivel, ő mondta, hogy volt egy másik fiúja. Talán vele van még.
- Nem. Ezt verd ki a fejedből öreg! Tudod, hogy Éva meghalt. Ausztráliából kaptuk a levelet.
- De nem voltunk ott a temetésén, és nem volt pénzünk, hogy hazahozassuk.
- Tudod, hogy ez nem változtat semmin. Miért hozod ezt fel megint?
- Nem is tudom, talán, mert most ünnepeljük a harmincadikat, talán, azért jutnak eszembe ezek a dolgok. Bocsáss meg!
- Te ne haragudj öreg, hogy rád ripakodtam! Régen volt. Felejtsük el!
- Ezt nem lehet csak úgy elfelejteni. Felneveltük őket, mindent megadtunk nekik, és most nincsenek sehol. Teljesen magunkra maradtunk.
- Ne törd ezen magad, öregem, inkább vedd elő azt a pezsgőt, aztán koccintsunk!
- De nincsenek poharaink.
- Tudom, de legalább tegyünk úgy!
- Jó.
A férfi elővette az üveget, és odaadta a feleségének. Az nő az ajkához emelte, és ivott belőle egy kortyot, aztán egyik kezével megtörölte a száját, miközben átnyújtotta a palackot a férjének. Ő is ivott az üvegből, nagyokat kortyolva.
- Ne olyan mohón, öreg! Tudod?
- Tudom, van még időnk. Egészségedre!
- Egy kicsit hűvösre fordult, meg kellene javítani a doboz oldalát, befúj a szél.
- És a hó is esni fog, már nagyon szürke az ég.
- Találtam valami drótot tegnap. Elég erősnek látszik. A nylon zsákot is odarögzíthetnéd, ha elkezd esni a hó, nem akarok elázni!
- Tudod, hogy rám számíthatsz. Én mindenhez értek - mondta a férfi, és huncutul csillogott a szeme.
- Várj már, öreg, várj legalább, amíg besötétedik, nem akarom, hogy meglássák a járókelők!
- Jól van, no, várok én. Tudok én türelmesen várni.
Átkarolta a nőt, és elégedetten nézett az asszonyra. A nő hálás mosollyal jutalmazta a gesztust, és megcsókolta az öreget. Valami meleget érzett a férfi arcán legördülni. Az öröm könnyei voltak. Harminc év mégiscsak harminc év, jóban, rosszban.

http://www.youtube.com/watch?v=p7QL46cK7B8&feature=player_detailpage

A cikket írta: Janó

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. január 21. 16:32
Ez szép volt és szomorú. És ami a legfontosabb, elgondolkodtató. Gratulálok hozzá!

My
2010. december 14. 20:38
Kedves Zsötem!

Kedves vagy, köszönöm. Igen, a szeretet igénye, az emberi kapcsolatok mélysége, nem függ a társadalmi helyzettől. Azt hiszem, embernek kell lenni, érezni, szeretni, lelkesedni kell tudni valamiért, ami fontos nekünk. Vagyis, a lélek szabadsága teljesíti ki a kapcsolatokban a valódi, önzetlenséget, az odaadást. Csak az tud adni, aki lélekben gazdag.

Legyen szép estéd!

Köszönöm kedves szavaidat!
Janó
2010. december 14. 17:59
A koldus az utcán, a kukában turkáló azt mutatja meg, mit nem kell megéljünk.
Értékeljük amink van.

Kedves Janó, a cikked üzenete megerősítette számomra azt, amit eddig is tudtam: az emberi érzések kortól és társadalmi helyzettől függetlenek.

Sokszor belegondoltam, mikor rettentő szegényes és testileg sem egészséges, láthatóan boldog párokat láttam az utcán kézen fogva sétálni, a külsőség mögött milyen bensőséges kapcsolatot élhetnek meg, mert sugárzott róluk.
A harmónia, a gyengédség, az egymásra figyelés és az elfogadás.

Hogy nincs pohár a pezsgőhöz, üsse kavics.
Nem 1000 kristálypohár kell ahhoz a szikrához, ami belülről fénylik, tudom, hogy tudod.

Köszönöm, J.
2010. december 14. 16:38

megtekintés Válasz erre: franci - 2010. december 14. 14:51

Ez szívszorongató történet, amely
bizony sokak számára igaz is.
Kegyetlen oldalát is meg kell
látni az életnek, ahhoz,
hogy értékelni tudjuk mindazt,
amink van.
Segítő kezet nyújtani azoknak,
akiknek egyedül nem sikerül
talpra állniuk.

Kedves Franci!

Az élet minden oldalát látni kell. Hogy segítő kezet tudjunk nyújtani, ahhoz nem kell meg is élni azokat, de nem megoldás, ha szemet hunyva elfordulunk a problémák elől.

Köszönöm a véleményedet.

Szép estét kívánok Neked is!
Janó
2010. december 14. 16:35
Kedves Éva!

Én csak remélni merem, hogy nem kerül sor hasonló "emlékezésre".
Amíg van poharunk, addig abból isszuk a pezsgőt...

Szép estét kívánok!
Janó
2010. december 14. 14:51
Ez szívszorongató történet, amely
bizony sokak számára igaz is.
Kegyetlen oldalát is meg kell
látni az életnek, ahhoz,
hogy értékelni tudjuk mindazt,
amink van.
Segítő kezet nyújtani azoknak,
akiknek egyedül nem sikerül
talpra állniuk.
2010. december 14. 08:22
Ebből is látszik. Türelmetlen vagyok. Olvasva a második részét a történetnek, már értem. Lecsúsztak. Nem tudom milyen az. Nem akarok odáig jutni. Nem tudom elképzelni, vagy mégis? De legalább a végén a nő az "öreggel" ivott egy kis pezsgőt. Emlékeztek!
2010. december 14. 08:17
Szomorú történet, lehangolt. A nő nem vette észre, hogy a férfi újra felidézi azt, ami szép volt. Belefáradt. Beletörődött az egyhangú, unalmas életébe. Szinte sajnáltam a férfi erőfeszítését. A nő nem érdemelte meg. Csak a rossz, mindig a rossz emlékek. Miért nem a szépet, a jót látta az ártatlan kérdésben. Miért? Ennyit jelent a 30 év? Akkor inkább egy se.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: