Kalandor, nőcsábász... Hemingway
Látogatók száma: 67
Elfogult megemlékezés,egy nagy íróról.
Kezemben vékony könyvet lapozok. Már sokadszor.
Nem szeretem kedvenc íróimat haláluk évfordulóján idézni -bár kerek ötven év- én születését ünnepelem, mely szintén júliusi esemény. Rá gondolva nyitottam ki egyik könyvét, s beleolvasva született e néhány gondolat, tiszteletére. A múlt század, számomra legnagyobb írójára emlékezek.
Ernest Hemingway egy időben volt istenített, magasztalt, mások által pedig szidott, lehúzott író, akit szűkebb pátriája szinte kisemmizett, száműzve, földönfutóként volt haditudósító, vadász, kalandor, az éjjeli lebujok kitartó látogatója, csapongó szerető, és mindenkor...író. A világ volt otthona, ő világának írója. Erre született, olyannyira, hogy még egyetemet sem végzett, korán csábította a penna. A középiskola után egyszerűen tollat ragadott, s beállt riporternek.
Az első világháború felébresztette kalandvágyát, ám egészségi okokból nem sikerült fegyver alá állnia. Végül egy mentőcsoporthoz csatlakozva kereste a front legzajosabb, legforróbb sáncait. Itt kerül halálközelbe, roncsolt emberek, szétszaggatott testek edzik, érlelik benne a szót. Maga is megsebesül. Háborús élményeiből születik később a Búcsú a fegyverektől.
A századelő legsikeresebb írója, akit hamar felkapnak a kiadók, rengeteget keres, dollármilliókra váltott sorai kiemelik a szürkeségből. Nem díszíti cifra szólamokkal a társadalmi képeket, írásai hitelesek, a hétköznapi emberek életét vetítik az olvasó elé, fordulatokban gazdagok, nem egyszer meghökkentőek. Egyszerűen ír, a felesleges jelzőktől letisztított szövegek hordozzák hősei létharcát, vívódásait. Írásaiban már kinőtte a múltat, a jövő nem érdekli, csak a mindenkori történet jelene számít. Hőseit nem ábrázolja elfogult, filozofikus láttatással, elvont eszmefuttatásokkal, azok mondják el fájdalmaikat, bajaikat, küzdenek és buknak.
Az önkéntes európai száműzetésbe menekült századelő kiábrándult. csalódott amerikai írói a párizsi modern irodalmi mozgalom égisze alatt rendezik soraikat Stein támogatásával, aki mintegy mecénás veszi szárnyai alá az „elveszett nemzedéket”, ahogyan nevezi védenceit. Mindannyian a háborút megjárt költők-írok. Angol nemzedéktársa James Joyce lesz jobbja- balja, barátja, írótársa, és ivócimborája, akivel gyakran kísérgették- támogatták egymást haza a hajnalba nyúló poharazgatások után.
Alkotásainál csak élete izgalmasabb. Még sem ír énregényt, hőseit a mindennapi küzdelmek emberei, halászok, asszonyok, vadászok, vagy éppen bérgyilkosok. Társadalmi mozaikot tár elénk, hőseivel mondassa el sarkított életfilozófiáját, a körülötte élő emberek létproblémáit. Fellendült alkotó kedve, amikor A mi időnkben amerikai kiadását kedvező kritika ábrázolta, s az amerikai olvasók is szívükbe zárták, elfogadták minimalista, néhol már szinte nihilistának nevezhető stílusát. Továbbra is a francia barátok hajtották a csúcs felé. De az élete teljében levő férfinak más igényei is megnyilvánulnak. A nők játszanak lassan központi szerepet életében, hírhedt szerető hírében áll, s szinte kultuszt csinál ebből, gyakran éppen az élettársa tudtával, beleegyezésével. Nem számít a család, közvélemény, ő büszke, hogy állja a sarat, s egyre-másra cserélgeti hálószobája asszonyait. Ekkor születik idevágó alkotása, a Férfiak nők nélkül.
Csapongó életét heves kalandvágya tüzeli. Minden háborúban részt akar venni, keresi a veszélyt. Egy ideig írni is „elfelejt”, elmaradnak szépírói alkotásai. Ezzel szemben a kínai polgárháborúban vesz részt, majd a szocializmust szemléli belülről Kubában, összebarátkozik nagy politikai vezetőkkel, de ő maga nem politizál.
S, ha éppen nincs háború?
Akkor is él unszolása a kaland után, melyet az afrikai szavannákban talál meg. Szafarikban éli ki kalandvágyát, nagyvadakra vadászik, mit sem törődve, hogy az állatvédők fejcsóválva fogadják új hobbiját. Kalandos élete később újabb művekben kristályosodik.
Nem áll szándékomban Hemingway alkotásait felleltározni, boncolgatni. Most, hogy olvasgatom, inkább az író életén kalandozott el gondolatom, megpróbáltam elképzelni, a karabéllyal lesben álló vadászt, flörtölő bohémot, részegen tántorgó kocsmatölteléket, hogyan nézhet ki amint írógépe fölé hajol. Megpróbálom elképzelni a másnapos írót, aki éppen egy újabb remekművet dob a huszadik század könyvtárába. Nem boncolgatom írásait, felsorolni is nehéz, mindenki olvasta azokat.
De szólok csúcsalkotásáról. „Az öreg halász és a tenger” véleményem szerint a huszadik század irodalmi gyöngyszeme. Igazi mestermű. Tisztább, egyszerűbb, sallangmentesebb már nem lehet egy írott mű. Hemingway életfilozófiája áll benne, a jéghegy elmélet. Szerinte a mű csak a jéghegy csúcsa, ami látszik. A lényeg, a jég nagy hányada nem látszik, a víz alatt van. A sorok közt kell olvasni, s ott áll a lényeg. Nem Santiago harca, kudarca a fontos, hanem az emberi kitartás, ami képes a bukásokat is legyőzni. Még pusztulás árán is az álmok a fontosak.
Hemingway is csúcs. Az elveszett generáció csúcsa.
Az ember Hemingway ötven évvel ezelőtt, hatvanhárom évesen, (1961, július 2) kubai birtokán, erős alkoholmámortól bódítva önként dobta el magától az életet.
Az író Hemingway azonban számomra él. Mindig, ahányszor beleolvasok soraiba.
/Kép a világhálóról./
A cikket írta: Gyuri
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Bocs,hogy zavarlak!
Gyuri
Nem tudomm hol csuszott el a dolog.Kedves Tündér,kérlek segíts!
Bocs,hogy zavarlak!
Gyuri
Ha túl sok szót szóköz nélkül írsz, akkor csúszik el..., kijavítottam (ha arra gondoltál)!
Remek megemlékezés!
Gratulálok!
Pussz,
Tündér
Gyuri
Olyan jó ilyen írásokat olvasni. Nem elemezném, mert nincs mit...
Köszönöm, hogy olvashattam.
Pusz
Juli :))
Én sokat olvasok, és mindent, amíg lehet és látok. Így Hemingway-t is. Szeretem, mert n agyon klassz és soha nem unalmas még a részleteiben sem. Mondom nagyon sokat olvasok. Rengeteg könyvem is van. Egy ismerősöm azt mondta adjam a könyvtáramat egy iskolának, hiszen minek ha úgy sem fogok látni. Azt mondtam amíg látok nem, mikor meg nem látok azért nem, mert megtanulom kitapogatni a műveket és emlékezetből elolvasom, vagy felmondom. Van olyan könyv amit többször elolvasok, mert minden korban mást mond. Üdv Éva.
Köszönöm Gyuri.
Üdv, Zsizsik
Köszönöm, hogy a szívem legkedvesebb írójáról emlékeztél meg.
Varázslatosan írja le az ízeket, a hangulatokat. Utánozhatatlan!
Szép napot!
Inga
Tökéletesen megjeleníted szellemiségét.
Ha nem te írod meg, akkor én! :)
Hemingway az egyik kedvencem.
Nem hiába Nóbel-díjas.
Azt mondják hogy sokat ivott, hogy mindig volt mellette egy üveg bor.
De soha nem látták részegnek és nem hablatyolt piásan...
Megemlékezése szerint az elektrosokkos terápia nagyban hozzájárult életkedve elvesztéséhez.
Nagyon szép emlékezés, nem tudok mást mondani, köszönöm, hogy megírtad! Üdv: Angyal