Karácsonyi dallamok
Látogatók száma: 57
Egy karácsonyi történet a dallamok jegyében.
Ezt a történetet már sokszor hallottam, amit a nagymamánk mesélt el, szentestén, mikor az ünnepi vacsora után a feldíszített fa előtt elénekeltük a legkedvesebb dalainkat. Kicsomagoltuk az ajándékainkat, majd körbe ültük a nagyit, aki csak mesélt és csak mesélt.
- Mikor még én is olyan kicsi voltam, mint ti – kezdte a nagymamám –, sokkal kevesebb ajándék jutott a fenyőfa alá. Azonban azoknak is ugyanúgy örültünk. Sokszor egy-egy becsomagolt kuglóf, melynek fahéjas-szegfűszeges illatát még most is érzem a számban. Ám inkább arról mesélnék, mikor karácsony előtt vagy tízen összeverődtünk Ágota néni házában.
- Ki volt az az Ágota néni? – kérdezte a legkisebb testvérünk.
A többiek csodálkozva néztek rá, de a nagymamánk csendre intett bennünket, s csak így szólt:
- Ő még biztos, hogy nem hallotta ezt a történetet.
- Még csak négy éves – szólt a legidősebb nővérem.
- Akkor folytatom. Ágota néni egyedül élt egy régi vályogházban, majdnem a falu legvégén. Azonban, ha nyaranta kimentünk a mezőre dolgozni, mindig a háza előtt haladtunk el. S mikor hazafelé jöttünk, mindig friss pogácsával vagy süteménnyel kínált bennünket, amihez olyan friss vizet kaptunk, amilyet még azóta sem ittunk. Amikor beköszöntött az ősz, sokszor elmentünk hozzá, s csak hallgattuk énekét. Az egyik este, mielőtt haza indultunk volna, megkérdezte, nem lenne-e kedvünk lampionokkal felszerelkezve, dalokkal megörvendeztetni az embereket karácsony előtt. Mindnyájan azonnal rávágtuk a választ, hogy igen. Elkezdtünk énekelni. Szüleink néha kérdőn is tekintettek ránk, miért is töltünk annyi időt Ágota néninél, de nem árultuk el. Az első éneklésre emlékszem a legjobban. A kis mécseseket beraktuk a lampionokba. A lányok hosszú ruhába öltöztek, kezünkben egy-egy kosár, melyben ajándékok lapultak. A fiúk világították meg az utat, melynek fehérsége visszaverte az aranysárga fényeket. Ágota néni jött leghátul. Házról házra jártunk. Félkörben álltunk, s felcsendültek a karácsonyi dallamok. Volt, ahol kijöttek, gyertyával vagy petróleumlámpával a kezükben. Ezután mi, lányok átadtuk a kis ajándékainkat. Volt, ahol zárva maradtak az ajtók, csak az ablakokból hallgatták énekünket. Az ajándék ott sem maradt el. Mire bejártuk az egész falut, nagyon elfáradtunk, de lelkünket átjárta az a szeretet, amivel fogadtak bennünket az emberek. Végül Ágota néni lepett meg bennünket. Mi, lányok rongybabákat kaptunk, a fiúk fokosokat. Másnap azonnal híre ment, hogy angyalok, csengő hangú angyalok jártak a faluban.
- S meg sem tudták, kik voltak azok az angyalok? – kérdezte a kisöcsém.
- Természetesen tudták, de a szüleink őrizték titkunkat – válaszolta a nagymamánk. Azonban az egyik nyáron, teljesen csend ült Ágota néni házára. Munkából jövet sem állt a kapuban. Erőt vettünk magunkon, és bekopogtunk hozzá. Mivel senki sem válaszolt, bementünk, mert éreztük, hogy valami történt. Ágota néni az ágyban feküdt, sápadt volt. Nagyon megöregedett. Láttuk, hogy fájdalmai voltak, de ő nem panaszkodott. Úgy döntöttünk, hogy felváltva segítünk neki. Mire beköszöntött a tél, teljesen felerősödött. Újból énekeltünk, újabb dalokat tanultunk tőle. Azonban a következő karácsonyi utunkra már nem tudott elkísérni, de megígértük, ha végeztünk, eljövünk hozzá. Áldását adta ránk, mindnyájunkat átölelt, mielőtt elindultunk. Már beesteledett, mikor visszaértünk Ágota néni házához. Minden ablaka sötét volt. Elénekeltük legkedvesebb dalát, majd csendben hazatértünk.
- Mi történt Ágota nénivel? – kérdezte a kisöcsénk.
- Mint minden öregemberrel. Épp karácsonykor látogatott el mindörökre Urunkhoz – válaszolta a nagymamánk.
- Ki ő? – tudakolta ismét kisöcsénk.
- Az Istenünkhöz! – vágtuk rá egyszerre.
- Akkor már nem is énekeltetek tovább? – kérdezte kisöcsénk.
- Á, dehogy! Épp ellenkezőleg! Amíg férjhez nem mentem, addig jártuk karácsony előtt énekelve a falut. S a kicsik, mint amilyen ti is vagytok, daloltak minden karácsony előtt. Na, de most hadd halljam tőletek a legkedvesebb dalomat! – mondta a nagymamánk.
Ekkor mindnyájan felálltunk, a kisöcsénk kezébe vett egy csengettyűt, s csak énekeltünk és csak énekeltünk.
A cikket írta: kiki64
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Kiki !
Örülök, hogy megint elmehettem a nagyimhoz, egy kedves időutazásra. Szép emlékek gyúltak a szívemben és a lelkemben is, a régi igazi falusi estékről, és szokásokról. Nemrégen akartam venni egy csizmát, de valahogy kemény és rideg volt és nem éreztem azt a biztonságot amit a faluban járva a földes úton éreztem, s amit mindig amíg lehetett meztíláb tettem meg, hogy ne szakadodjon el az a fránya cipő. Köszönöm üdv Éva.
akkor már megérte
:)
Örülök, hogy megint elmehettem a nagyimhoz, egy kedves időutazásra. Szép emlékek gyúltak a szívemben és a lelkemben is, a régi igazi falusi estékről, és szokásokról. Nemrégen akartam venni egy csizmát, de valahogy kemény és rideg volt és nem éreztem azt a biztonságot amit a faluban járva a földes úton éreztem, s amit mindig amíg lehetett meztíláb tettem meg, hogy ne szakadodjon el az a fránya cipő. Köszönöm üdv Éva.
köszönöm a szavaid
:)
Ahogy olvastam, szinte a számban éreztem a nagyikám kútjából felhúzott, a vödörtől enyhén fémes ízű, ám semmihez sem hasonlítható friss vizet!
Szép! :)
:)
nagyon drága egyéniség vagy
Drága Kiki! Békés, boldog ünnepeket kívánok neked! Orsolya
nagyon szépen köszönöm a jókívánságaidat, s egyben megragadom az alkalmat, hogy viszont Neked is minden jót és nyugalmat kívánjak, no meg jó sok alkotókedvet, hogy olvasni tudjam írásaid!
:)